Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Boldogasszony anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!”
Minden katolikus templomban felzendül ez az ének augusztus 15-én. István 1038-ban e napon, halála napján, ajánlotta koronáját s országát Szűz Mária oltalmába. A magyarság Mária-tisztelete szépen összecsengett őseink Emese-hagyományával. Minden jel arra mutat, hogy jóval a Kárpát-medencébe érkezésük előtt megismerkedtek a keresztény vallással. A csíksomlyói Baba Mária is erre utal. A Boldogasszony elnevezés is csak a magyar nyelvben létezik. Mária elszenderülése egyházi ünnep. Kapcsolódik hozzá a virág- és búzaszentelés. Először a középkori kolostorokban osztottak szét gyógynövényszentelményt a nép között. A „Nagyboldogasszony fű”-ből – ökörfarkkóró, más helyt menta, csombor, később napraforgó – tettek az új ház ablakába, a halott koporsójába, az új asszony ágyába, még az újszülött bölcsőjébe is.
A szöszös levelű ökörfarkkóró fajok (Verbascum sp.) gyógynövények. Nagy, sárga viráguk szárítva, köhögés elleni teaként használatos, hígítja a vért, élénkíti a vese és a máj működését.
„A ház, hol születtem, összeomlott régen,
Édes jó szüleim sírban porladoznak,
Mégis te vagy legszebb a földkerekségen,
Gondjaim egyedül benned oszladoznak. –
– írta Benedek Elek Honvágy című versében –
Nincs itt maradásom nagy város zajában,
Megyek már! Megyek a nagy csendességbe!
Nem szenved már szívem az ő nagy bajában,
Mintha csak indulna örök üdvösségbe!”
Augusztus 17-én, 1929-ben esett ki kezéből a toll. Utolsó leírt sorát ma is ott olvashatjuk a kisbaconi házban, íróasztalán, be nem fejezett utolsó levelében:
„Fő, hogy dolgozzanak.”
Mint ahogy élete utolsó leheletéig ezt tette a székely ezermester, Bodor Péter. A vásárhelyi református kollégium egykori diákja közel hatvanévesen, 1849-ben vásárhelyi gyárában a kollégium diákjaival készíttette gyutacsait, s tervezett Bemnek új típusú gyutacsot. 1849 júliusában, még akkor, amikor Bem főhadiszállása Kolozsvárt volt, felutazott bemutatni azt. Akkor már a cári hadak bent voltak Erdélyben. Aztán jött a fehéregyházi ütközet, a gyutacsgyár diákjait szétkergették. Már senki nem törődött az újszerű gyutaccsal. Az emberek mással voltak elfoglalva, mintsem egy öregemberrel, akit ráadásul valamikor hamis bankók nyomtatásáért halálra is ítéltek. Haza sem térhetett városába, Farkas utcai szállásán szívszélhűdés érte, augusztus 17-én. A Házsongárd árkába temették, ma sem tudni pontosan hova.
A zenélő kút? Csak gyarló külső mását látni a Margitszigeten. Hídjának cölöpeit láttam még alacsony vízálláskor a Marosban: a mai Maros-híd fölött állt az a vashíd, amit lebontottak. Nos, ettől kissé a Nagygát felé állt Bodor hídja, ott, ahol az egykori szentannai holtág beleömlött a Marosba. A '70-es években még itt volt a gyógynövénygyűjtő- és -szárító telepe a városnak. A zenélő kút, a fáma szerint szeg nélküli, 63 méter hosszú Maros-híd, a – ma is létező – kibédi s a vámosgálfalvi orgona mesteréről kevesen tudják, hogy neves kertépítő is volt.
Igaz, Kerlésen a Bethlen kastély kertje, vagy a fenesi Jósika-kert csak emlék. A koronkai Toldalagi kastélykert maradványait – a Jedd felőli dombperem gloriettjének mohos köveit, s a mostani rókatelep dombjaira ültetett díszfák sorát – azonban ma is megcsodálhatja, ki arra téved.
Kellemes nyári séta csupán.
Kelt 2012 augusztusában, Mária napján.