2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mintha csak a jeddi dombhát rókatelep feletti sarkát énekelte volna meg versében Áprily. Ilyentájt onnan kandikál a Kincsesdombok felé a csupasz ágak közül a sombokrok sora.

Magyarvistai májvirág


Elment a gond a hóval,

felhőn is fény nevet.

A somvirágos oldal

arannyal integet.

Mintha csak a jeddi dombhát rókatelep feletti sarkát énekelte volna meg versében Áprily. Ilyentájt onnan kandikál a Kincsesdombok felé a csupasz ágak közül a sombokrok sora. Szedtem gyümölcsét vén szeptemberben, s vágta tövét öcsém deres decemberben – somfa kalapácsnyélnek. Aztán edzette volt ebháti házunk csak kissé száraz pincéjében, hogy rugalmas maradjon. Éppen geológuskalapács-nyélnek való. Kalapácsa nyelével most is megvan, csak ő költözött bokrok alá.

A Somostetőn is átsuhan a tavasz. Keresi, s alig kapja a sombokrokat.

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Mintha megint csak vásárhelyiként írta volna Márciusát a költő. Pedig előbbi visegrádi, utóbbi nagyenyedi kép.

Ahol jársz, néma éberség fogad,

keresed a rügyes sombokrokat,

hogy langyosságoddal rájuk lehelj

s kipattanjon a sárga kis kehely.

Feljössz az élre, melyet hó erez,

mennék eléd, s mint fényváró anyám,

még utoljára elkiáltanám

nevedet, melyből napfény sugaraz:

Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

Mennék eléd ebben a hófödte tavaszban. Néhány éve a magyarvistai református paplak udvarán májvirágok halo-ványkékjét terítette lábaim elé a húsvét.

Előszedtem már a méhviaszos tálkát, gyűjtjük a vöröshagyma héját. Cserefa kérgét, vadalma háncsát is kerítünk az idei korai húsvétra a diókéreg mellé. Akad egy darabka bürökszár is. Így nemcsak sárgásbarna, de sárga, barna meg zöld tojásokat is tudunk festeni. Csak a piroshoz vesszük elő a berzsenyt. Előkerül a kondély is. Szaporán kell mártogatni ezt az éppen olvadó méhviaszba, s úgy írni a szép, tiszta fehér tojásokra. Csak utána festjük majd azokat langyos páclében, s a viaszt még azon melegében letörülve elővarázsoljuk az írást. Ilyen szerszámmal hozzáértő kéz csodákat művel. De nehéz mesterség ez. A krizbai tojásíró asszony nemhiába tanította így a lányát: Először tanojj mög igyenös vonalat..., s aztán békalábakat írni.

Jó néhány éve óvodás lányomat, ma nagyobbik lányunokámat jómagam tanítgatom a kondély használatára.

Ilyen szerszámmal bolondított meg vagy húsz éve egy tojásíró mester.

Ilyen szerszámmal utaztam el képzeletben a csernátoni múzeum udvarára a mesterrel, aki akkor éppen oda készült néprajzi nyári táborba: fiatalokat oktatni a tojásírás művészetére. Felelevenednek bennem a nyolcvanas évek, amikor a híres Haszmann-féle faragóiskolába nyaranta néhány magyarországi érdeklődő is eljuthatott. Hamis személyazonosságival. Mesteremberek tanították ott a megmaradás mesterségét fiatal lelkeknek: féltve ugyan a tábor és múzeum létét, de vállalva a kockázatot. Csak azért, hogy a falurombolás lidércének árnyékából átmentsék a „limes”-ek értékeit, a legmaradandóbb anyag: emberi agyak és lelkek mélyébe rejtve.

Ilyen szerszámmal írom e levelet azokról a diákokról, kik a hetvenes években világnagy karéjokba állva erdélyi kollégiumok épületei körül énekelték-énekeltük a kora tavaszi éjszakába, hogy:

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...

Húsvét másodnapján az akkori Kolozsvár magyar egyetemistáinak csak estefelé adatott meg, hogy megtiszteljék az ünnepet. Hiszen az mindig munkanap volt: a másnapok provokáló pökhendiségének lelket nyomorító fennhéjázó uralkodói gőgjével. A tiltott éneklés így vált egy fiatal értelmiségi csoport legnagyobb összetartó ünnepévé.

Kegyetlen szépség: éjféli félhomályban, rügyező fák alatt százak éneklik az előadótermekből szinte száműzött anyanyelvükön dalaikat.

Húsvét farkában erre is emlékszik a magamfajta, búcsúzva ez alkalommal egy 1899-ban Kászonújfaluban lejegyzett rigmussal:

...Látom az uczákon egymást öntözik.

Én is elindulnék, ha tudnám a módját.

Nem kártyával öntjük, mert az nem tisztesség.

Ha kannával öntjük, úgy lészen ékesség.

Meg is öntözzük, csak legyen csöndesség,

Nem is oly erősen, csak elé adassék.

A kakas a tyúkval az ajtóba sétál.

Azt kiáltja a tyúk, ne bántsa a lejánt,

Mert egypár tojással megváltsa ő magát!

Húsvét: Jézus feltámadása. Áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett. Legyen hasonló tavaszi győzelemben részünk!

Kelt a 2013. húsvét szombat-ján.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató