A könyv a '90-es évek közepén került vissza hozzánk. Még fiam felejtette volt egy 1989-es decemberi vasárnapon Ilonka néninél, egy hittanóra után, a Vártemplomban. Ajándék volt.
Lőrinc tüzes könnycseppje
A könyv a '90-es évek közepén került vissza hozzánk. Még fiam felejtette volt egy 1989-es decemberi vasárnapon Ilonka néninél, egy hittanóra után, a Vártemplomban. Ajándék volt. A dédnagybácsi Kiss József feleségének, Zsuzska néninek halálon túli ajándéka. A dédnagybáty Szászrégenben volt kántora Ilonka néni férjének, Fülöp Dénes lelkipásztornak. A hetvenes-nyolcvanas években még Kolozsvárról is jöttek ide az emberek – többek közt – azért is, mert a kántor keze néha a Himnusz intonációjára tévedt valamely közjáték során.
A sok kegyetlen kép mellett a Himnusznak csupán négy sora szól a mindennapok munkáiról, egyben a békés természetről: kenyérbúzáról és borszőlőről.
„Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.”
’90 után visszakerült Kölcsey szövege Erkel dallama mellé a református énekeskönyvbe.
Nyaranta, kiszabadulva a városból, bércre hágok, völgybe szállok – járom az erdőt-mezőt. A szomorú valóság kijózanít. Ennyi parlagon maradt földet, szedetlen útszéli almafát, kapálatlan tőkét, felhagyott, rendezetlen erdőt vagy éppen tarvágást nem láttam még a Kárpát-medencében.
Biztatom hát magam ezzel az 1965-ben Kolozsváron kiadott református énekeskönyvvel. Bárhogy is teszem az íróasztalra, mindig ugyanoda lapozza magát: a 161. énekhez. Árulkodik. Első tulajdonosáról. Zsuzska néni nemcsak szerette, de értette is a virágos növényeket. Talán a lelküket is. Kicsiny – de annál szebb – virágoskertje az egykori Kereszt utcai cukrászda hátsó udvarán s ez a vers a tanú rá:
„Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége,
Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége,
Sík mezők, rétek ékessége,
Vetések kellemetessége:
Mind a Teremtő dicsősége.
Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek,
Pompás liliomok s minden virági szépségek,
Színekkel kihímezett rétek,
Apróbb és nagyobb növények:
A gondviselést hirdessétek.”
Maga a vers pedig arról is mesél, hogy azt egy növényekhez igen értő ember írta. Diószegi Sámuel 1806-ban dolgozta át Péczelyi Király Imre szövegét. A Ludas Matyi szerzőjének, Fazekas Mihálynak a sógora Debrecenben volt református lelkipásztor. Közös munkájuk, a Magyar Füvészkönyv 1807-ben jelent meg, vele veszi kezdetét a magyar tudományos botanikai irodalom magyar nyelven.
„Imé itt vagyon a' Magyar Fűvész-Tudományból az első Zsenge, azoknak számára, kik a' növevényeket kedvellik, és azokkal esmérkedni kívánnak.
A' Természeti dolgok között a' plántákkal való esmerkedés az, a' mellyel kiváltképpenn minden léptenn nyomonn kínál bennünket a' Természet. ... a' plánták mindenütt a' főld színénn; erdőnn, mezőnn, kertbenn, hegyenn, vőlgyön, szárazonn, vizenn, víz alatt, előttünk állanak, és őket tetszésünk szerént vizsgálhatjuk. ... az emberbenn az esméretre törekedő ész, a' mit meglát, azt esmérni és nevéről nevezni kívánja” – írták volt beharangozójukban a prédikátor és a főhadnagy.
Szár, tőke, kocsány, kacs, virágszirom, csésze, bibe, porzó, barka – ezeket a szavakat mai napig használjuk a virágok leírására. A Linné rendszere szerint készült „seregek”-be – mai nevükön családokba – 3160 növényt írtak le. 350 új növénynevük igen jelentős részét népi elnevezésekből emelték a tudományos botanikai szakkifejezés rangjára.
Diószegi Sámuel 1813. augusztusának elején – egyesek szerint 2-án, más források 13-án – költözött véglegesen virágai közé.
„Nap, hold, csillagos ég, ti az Urat dicsérjétek” – folytatódik az ének.
A nyár második felében több meteorraj is dicséri a nyári eget. Közülük a legismertebb a Perseidák raja. Bár két kisebb „mellék maximuma” is szokott lenni – augusztus 8–9-e és 14–15-e környékén –, Szent Lőrinc könnyeinek bő hullására idén augusztus 12-én, vasárnap hajnalban számíthatunk. Bár az előrejelzések gyakran okoznak meglepetéseket, mégis idén az átlagosnál picit több felvillanó meteort láthatunk. A Hold, mivel utolsó negyed után lesz három nappal, és csak éjfél után kel fel, nem fogja fényével zavarni az égi tüneményt.
Augusztus 10–15. és szeptember 8. – tartja a hagyomány – az orvosi füvek gyűjtésének ideje. Ebben az időszakban érnek be a legtöbb gyógynövény magjai-termései, ekkor halmozódik fel bennük a legnagyobb mennyiségű droganyag.
Négy lehűlési periódusa van általában az augusztusnak: 7–8., 17–18., 23. és 28. táján. De ezek jórészt nem csapadékkal érkeznek. Száraz augusztus őrzi a nyári erdők templomi csendjét, s a gombász ilyenkor hoppon marad.
De „lengeti már szakállát a sok leendő puliszka” is.
Maradok kiváló tisztelettel, hullócsillagok tűzgömbjei alatt, az újkenyér és a szőlőérlelés reményével.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
