A természet kalendáriuma (CXCVIII.)

Tölgyek rügybontása a város felett a Somostető erdészeti védett területén, az egykori kollégiumi nyári pálya környékén, a már csak emlékeimben létező agyagbánya környéki régi zsidó temető mellett. Szinte tapintható április derűje a leheletfinom erezetű levelek között még virágbimbóikat őrző, de már megnyúlt barkákban.

Akárha 309 évvel ezelőtt. 1707. április 5-én az utolsó marosvásárhelyi országgyűlés végnapján, délutánba hajlón a Vártemplom elől a Palás közön át ereszkedett le a díszes menet, hogy a Dinnyeföld rétjén világra szóló pompával iktassák be az utolsó erdélyi fejedelmet. Rá 28 évre s három napra Rodostóban II. Rákóczi Ferenc nagypénteken, április 8-án meghalt.

Ahogy kaptatok a Szabók bástyája felé Soós Pál uram lépcsőjén, jut mindez eszembe. Az építőmester még 1902-ben három szusszanót is beépített a magamfajta romló lábúaknak. Míg felkecmergek a lépcsőn, néhányszor megállok, s mint rügyek, rég feledett erdélyi természettudó-sok emlékei bomlanak. E hirtelen jött tavaszban képzeletbeli kószálásomra hívlak társul, kedves Olvasóm.

Első szusszanónk április 8. 1884-ben e napon született Nagyszebenben Meinhardt Vilmos bányamérnök, egyetemi tanár. Az ő javaslatára indult be az 1930-as években a timföld- és alumíniumgyár Ajkán. Az úrkúti mangánérc-előfordulást is ő fedezte fel. Nagy szó volt ez akkor Csonka-Magyarország újraiparosításában.

Második megállónk április 9. A Nagyenyeden 1903-ban született geodéta Ráskai Zoltán 1978-ban halt meg e napon. Ő tűzte ki a Magyar-csehszlovák Határbizottság tagjaként 1949-ben az Aggteleki-cseppkőbarlangban az országhatár átmetszési vonalát. Elismert szakembere volt a vetületi és kiegyenlítési számításoknak. Ez vezette világhírnévhez az asztrogeodé-ziában.

Harmadik pihenőnk április 10. 1861-ben e napon született Marosvásárhelyt Hints Elek orvos, kórházigazgató. Ő kezdeményezte volt Bolyai Farkas és János exhumálását és közös sírba temetését. S rá éppen három évre született Bernády György. De ki emlékszik már arra, hogy gyógyszerész hamarabb volt, mint jogász, s hogy 1913-ban Az erdélyrészi földgáz kérdésről írt értekezést. (Lokál)patrióta polgármesterünkről írta volt Ady Endre a Nyugat 1915. augusztusi számában megjelent A Magyarság házában:

 

Egy fontos erdélyi város egy különösen nagyszerű ember jóvoltából kultúr-palotát csinált, különöset és nagyszerűt.

- Ez lesz, ha a Sors úgy akarja, a magyar menedék, dús és takaró. Itt fogjuk őrizni magunkat mi, magyarok, akik egymás ellen annyit vétettünk. Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel összevonulni, ha baj lesz. S minden képességes szeretetemmel néztem föl reá, ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ő az én rokonom.

 

Egy rövid gondolat erejéig hadd hozzam ide az 1894. április 10-én született Szabó József bányamérnök, mineralógus nevét. Kevesen tudják a magyar geológusiskola megteremtőjéről, hogy középiskolai éveinek egy részét Vásárhelyen töltötte. Abban az időben komolyan botanizált, herbáriumi lapjai a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában a legrégebbi marosvásárhelyi anyagot jelentik. Botanikai hagyatéka máig feldolgozásra vár.

 

A talló kalászait hányva

S a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott föl egyszer engem

Hirtelen, áprilisi estén.

 

…Vitt falvan, földeken keresztül,

Meghempergetett jó sárosra,

 

…Mondom, valami nagy ünnep volt,

A hívek templomokba mentek

És reszketve, szomorú kézzel

Áldották őket meg a szentek. 

– írta volt születéséről József Attila az Április 11.-ben, 1925. április 11-én. 52 éve ez a nap a magyar költészet napja.

 

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt

A szívekben nagy, esti béke.

A gyilkos végzett emberével

S úgy menekült, kalaplevéve. 

 

Reménységnek és tulipánnak

Kicsikis deszka alkotmányba

1905-ben ígyen

Iktattak be az alkotmányba.

 

…Együtt nyögünk az erdőn éjjel

S együtt alszunk el virradatra.

Április 12-i szusszanónk évszáma 1912. E napon halt meg szintúgy nem szülővárosában az 1870-ben Marosvásárhelyen született Scheitz Pál analitikus-vegyész. Behatóan foglalkozott a lakmusz színes anyagaival, a molibdén-oxidokkal, valamint a tellúr – az egyetlen Erdélyben felfedezett vegyi elem – és a szelén szétválasztásával.

Utolsó pihenőnk az időben április 14. Egyből két csillagász emlékét rajzolja a Bulevárd fölé boruló égre.

Egyikük, Hell Miksa 1792-ben e napon halt meg Bécsben. A Nap-Föld távolság pontos meghatározója Nagyszombat, Eger, Buda után Kolozsvárt építette volt meg negyedik csillagvizsgálóját. Másikuk, Tass Antal Temesváron született 1876-ban. 1918-ban a felvidéki Ógyalla csillagvizsgálója műszereinek nagy részét Budapestre menekítette – mentve ő is, ami még menthető volt –, és a budapesti Sváb-hegyen megszervezte az új csillagvizsgálót meg az Asztrofizikai Obszervatóriumot 1921-ben, a kicsire zsugorodott országban.

Időzzünk egy főhajtás erejéig az 1863-ban Aradon született gyógyszervegyész Winkler Lajos emléke előtt is. Ő 1939-ben halt meg Budapesten. Világhírűvé 1888-ban a máig alkalmazott Winkler-féle vízben oldott oxigénmeghatározása tette. S ő dolgozta ki a magyar Gyógyszerkönyv III. és IV. kiadásának kémiai részét.

Felérkezvén a Rákóczi-lépcső utolsó, 70. fokára, fejezzük be idősétánkat Horváth Imre szavaival:

 

Halaszd talán holnapra a halált.

Hiába akarsz meghalni ma éjjel.

Holdfényben állnak a gesztenyefák:

itt tartanak szépségük erejével.

 

A Halaszd holnapra négysorosát 1943-ban írta volt. 50 év elteltével, 23 éve, 1993. április 11-én költözött nagyváradi gesztenyefái alól az égi virágba borult gesztenyésbe.

Annak tudatában, hogy nincs nagyobb erő a hűség erejénél, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2016-ban, 281 évvel II. Rákóczi Ferenc halála után