A természet kalendáriuma (CLXXXII.)

Naspolya virágát hozom, kedves Olvasóm, advent végi ajándéknak e héten. Noha Linné a tudományos elnevezéssel – Mespilus germanica – német eredetre utal, e faj a Földközi-tenger keleti medencéjének környékén őshonos. Igaz ugyan, hogy a Kárpát-medencében is évezrednyi ideje kivadulva, melegkedvelő, szárazságtűrő tölgyeseinkben, cserjéseinkben nem is olyan ritka vendég. Hogy a kelták, netán az ógörögök, vagy éppen a rómaiak terjesztették el mifelénk, titok. A középkori határjárásokban említett naspolyabokrok már kivadult egyedek voltak.

Anonymus említi a honfoglalás idején már létező nagy kiterjedésű gyümölcsény (galagonyás-vadkörtés) erdőket. Meglehet, hogy bennük már otthon érezte magát a naspolya is: tövises ágaival hozzáidomult e bozótosok kialakulásához. Magyar neve, mint annyi kerti növényünké, a latin név átvétele, s Méliusz Juhász Péter már 1578-ban említi. Magyarországon is mai napig is őrzik a parasztkertek a középkori kolostorkerti hagyatékokat – írja Rapaics Raymond A magyarság virágaiban. Szabó T. Attila adaléka A XVI. századi magyar növénynevekben, hogy az 1500-as években gyógynövényként is használták a naspolyát a cseresznye, barack, gesztenye, mandula, szőlő előkelő társaságában.

Átlagosan 50-60 évet elél, de ismerünk több évszázados matuzsálemeket is.

Minden május végén elbűvölnek az iskolakert naspolyafájának nagy, magányos, szeszélyes sziromszélű, hófehér virágai. Rendszeresen bőven terem, téltűrő, s a tavaszi fagyoktól sem szenved. A zöldesbarna, enyhén szőrös termések még októberben is kemények, így is szüretelik azokat. De a fán is, dércsípte, beérik. Sajátos íz-, illat- és aromaanyagai csak éretten szabadulnak fel, amikor húsa már szotyóssá vált. Akkor kell óvatosan leharapni a csészelevelek maradványát s a résen keresztül kiszippantani a gyümölcs tartalmát. Szertartás ez is: méltósága van.

Mert akkor érik, mikorra már megfogyatkoznak a friss gyümölcsök, megbecsült volt régente. A ma sok mesterségesen érlelt gyümölcs – almák, körték, szilvák s a számtalan egzotikum – bármikori fogyaszthatósága száműzte növényünket az ember gyümölcskosarából. Pedig C-vitamin-tartalma is jelentős, aszmagja pedig vesekő ellen javallt népi gyógyszer. Ezelőtt három emberöltővel népszerűsége a többi gyümölcsével vetekedett. Mára még a gyümölcsészeti szakkönyvek sem foglalkoznak vele.

Újabban a reformkonyha kezdi újra felfedezni ezt a reneszánsz korban második fénykorát élt volt gyümölcsöt. A visegrádi királyi vár süttői márványkútjának káváján is ez szerepel, de a népi szőttesekben is fellelhető a naspolyaábrázolás.

A reneszánsz korból maradt ránk egyértelműen erotikus szimbólumtartalma is. Shakespeare Rómeó és Júliájában Mercutio pajzánkodik ekképpen Kosztolányi Dezső fordításában:

 

Egy naspolyafánál most azt kívánja,

Bár lenne a babája oly gyümölcs,

Mit „naspolyá”-nak hívnak víg cselédek.

Ó, Romeo, bár lenne a babád

Egy szétnyílott izé s te téli-körte!

Jó éjt, Romeo...

 

Míg Shakespeare Angliájában az üde fiatal nők szerelmét, mifelénk az idősödő nő képzetét társítják a naspolyához.

De a naspolya által hordozott jelképeket másképpen is lehet értelmezni.

„A naspolyáról se feledkezzünk el” – int Hamvas Béla. Hogy megértsük, miről is van szó, segítségül hívom P. Tóth Béla nyugalomba vonult szentendrei református lelkipásztor barátomat:

„…első jelentése nálam – írja –, ennek az alapjában erdei gyümölcsnek az őt megillető, megfelelő megbecsüléséről szól, vagyis arról, hogy egyáltalán vegyük észre az erdőben, hogy ott van, és ha tehetjük, a házi kertben is ültessünk belőle. Azért, mert nem tartozik a legrangosabb gyümölcsök közé, még ne felejtkezzünk meg róla. Nem csak a kitűnőség és nem csak a celebritás számít – a naspolyáról se feledkezzünk el. A köznapiság értékeinek, az élet minden tüneményes pillanatának megbecsülése ez...

Második jelentés-szint Hamvasnak ebben a szép mondatában az, hogy ez a gyümölcs nagyon későn, Karácsony táján, néha az új évben érik, amikor havas vagy sáros az erdő, de a kert is... – hát el ne feledkezzünk kimenni érte, noha a legkésőbben érő gyümölcsök egyike. Ez a lebecsülés, a semmibevétel gesztusa lenne: a naspolyáról se felejtkezzünk el. Ha már elültettük, szedjük is meg gyümölcsét – az ember legyen következetes, és vigye végig életének ügyeit.

Végül az értelmezés harmadik, immár legelvontabb szintje, a késői alkotói korszakok becsére vonatkozik, amikor idős korban is nagyszerű gyümölcsök teremhetnek. A nyár elmúlt, régen tél van, de gyümölcsre most is számíthatunk. Hányan hagyják el magukat, amint az évtizedek eljárnak felettük, akiktől értékek, ízes és jó gyümölcsök telnének, pedig, még egyszer: »Ha későn, ha csonkán, ha senkinek – írjad…!« – (Késő öregkori ars poeticáját maga Arany János fogalmazta imígyen.) – Vagy Hamvassal szólva: A naspolyáról se felejtkezzünk el.”

Jómagam is méhviasz nehéz illatába burkoltan várom az adventi negyedik gyertya kigyúlását. Melegít és világít. Fényt és meleget ad. Békét.

Szép meteoresőt ígér advent vége: huszadikán a Leo Minoridák raja az Oroszlánból, és 23-i maximummal az Ursidák a Sarkcsillag közeléből.

S máris itt vagyunk majd Ádám-Éva napján, Jézus születésének előestéjén, a szentestén.

Most ezekben a még mázatlan mézespogácsákban gyönyörködöm a fateknőben. S lám, mögéje odalopta magát dédnagynéném naspolyafüzér-díszítésű törülközője. A pártában maradt egykori postáskisasszony vőlegénye az első világégésben tűnt el örökre. De ő haláláig visszavárta. Kelengye törülközőjén a monogram piros betűje rég fakó lilába kopott, csak a fekete naspolyaminta tartotta meg, most már évszázadnál is több időn át, a sóhajtásnyi gyászt. Tűnődöm, hány százezer gyásza volt évszázada a Kárpát-medence lányainak, asszonyainak. 

Érkezgetnek a zúzmarás nappalok, s holdfény nélküli, csillagsziporkájú nyugodalmas éjszakákon hullócsillagok idézik ama betlehemit.

Miközben e sorokat írom, édes, kásás, szotyósodó naspolyát szopogatok. Hasonló jókat kívánva, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2015-ben, a bűnbánó negyedik lila színű gyertya meggyújtása előtt két nappal