A természet kalendáriuma (CCXXII.)

Kedves Olvasóm! Az ózonlyuk kialakulásának magyarázatával lettem adósod az elmúlt héten. Törlesztem hát menten.

A sarkok fölötti sztratoszférában hatalmas légköri örvény helyezkedik el, amely meggátolja az alacsonyabb szélességeken lévő levegővel való keveredést. Az örvény által körülzárt levegő igen alacsony hőmérsékletű, így jégkristályok keletkeznek, amelyek elnyelik a sósav- és klór-nitrát-molekulákat. A kristályok felületén a két anyagból salétromsav és kétatomos klór keletkezik. A salétromsav a kristályban marad, míg a klór a levegőbe kerül. Tavasszal, az erősebb napsugárzás hatására a klórmolekula atomos klórra bomlik, amely erőszakosan bontja az ózont. Míg a déli féltekén nincs akadálya a sarkköri örvény kialakulásának, az északi féltekén a szárazföldek sarkokhoz való közelsége miatt stabil örvény nem tud kialakulni, a sztratoszféra hőmérséklete jó 10°C-szal melegebb, mint az Antarktisz közelében. Ezért az ózoncsökkenés az Arktiszon lényegesen kisebb. Az ózonlyuk egy időben és térben is jól elhatárolható terület, ahol a környezethez képest nagyon erős ózoncsökkenés következik be. Az ózon itt sem tűnik el, de mennyisége 40-50, esetenként akár 75%-kal alacsonyabb a szokásosnál.

Emlékeztetésképpen: a magas légkörbe a klór elsősorban a freonok útján kerül. Évtizedekig tartó intenzív magas légköri ózoncsökkenés után a világ észbe kapott, és az 1986-os montreali jegyzőkönyv aláírásával az országok kötelezték magukat: megszüntetik az ózont lebontó vegyületek gyártását, kereskedelmét és használatát. Ez az első eset a légkörtudomány történetében, hogy eredményei az ipar, nevezetesen a vegyipar bizonyos szektorának az átalakulását okozták. A fejlett országokban ugyanis gyakorlatilag megszűnt a freon (difluor-diklórmetán, CCl2F2) előállítása, ill. felhasználása, és helyettesítő anyagokat állítanak elő s forgalmaznak. Ezek a légköri ózon szempontjából jóval kevésbé veszélyesek. (Egyéb esetleges környezeti hatásaikról azonban keveset tudunk.)

A kilencvenes évek közepétől kezdődött meg az ózon visszaépülése, ám a levegőbe juttatott gázok átlagos légköri tartózkodási ideje hosszú: 50-80, akár 100-150 év.

Az ózoncsökkenés szabálytalanul váltakozva következik be ezernyi természetes tényező, és persze a légkörben még mindig nagy tömegben jelen lévő ózonkárosító vegyületek hatására. A Kárpát-medence fölé érkező déli áramlat ózonhiányt okoz.

Az északi, „szokásos kora tavaszi ózonlyuk” megfelelő áramlásokkal Kelet-Európa fölött is átvonul, mint ahogy az meg is történt 2011 márciusában – az ózonhiány csaknem elérte a 30%-ot. Idén nyáron azonban, feltételezhetően a klímaváltozás miatt is, júliusban volt fölöttünk a legritkább az ózon – július 21-én a csaknem fél évszázados átlagnál 11-12%-kal volt kevesebb. Ez már elég ahhoz, hogy a talaj szintjén kimagaslóan erős UV-sugárzást mérjünk. Az érzékenyebb bőrű emberek már negyedóra alatt leéghettek a tűző napon, s megnő a bőrrákos megbetegedések kockázata. Mára rég feledtük eme ózonhiányrekordot, de mindenképpen figyelmeztető jelenség: a Föld egészét érintő probléma helyileg bárhol komoly és előre nem látható károsító hatást válthat ki.

Szeptember 22-ről 23-ra fordulva az északi féltekén az őszi napéjegyenlőség a csillagászati ősz kezdetét jelzi. A Föld mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik, a Nap a zeniten delel az Egyenlítő felett.

Párák és érett ízek évszaka jössz, 

s hő híved, a sárga nap, örül,

s összefogtok s áldott fürtök soka

csügg a szőlőn a nádtetők körül;

mohos ágat dús almasúly töret

s zamat tölt miden őszi magvakat,

dinnye dagad, feszül cukros bele

a mogyoróknak s száz bimbó fakad:

késő virág, minőt a méh szeret,

s már azt hiszi: örök a méz-szüret,

mert nyári sejtje csordultig tele.

 

John Keats 197 éve megírta Óda az Őszhöz-zel köszöntsük mi is a legszínpompásabb évszakot – a bús képű költő-lovag, Tóth Árpád fordításában.

 

Ki nem látott még téged? – Kiszököm

s megleslek gyakran csűrök közelén,

ülsz gondtalan a téres küszöbön

…vagy főd, mint fáradt béresé, hajol

patak tükrére s friss italra vár;

vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár

szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.

 

…van néked is zenéd:

míg esti felleg sző be halk napot

s a tarlón rózsák színét szűri szét,

a parti fűzfák közt búsongva dong

a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,

mert kapja-ejti kényén könnyű lég;

kövér nyáj béget s visszazeng a domb,

tücsök cirpel, veresbegy is dalol:

finomka fütty a szérűskert alól

s gyűlő fecskék zajától zúg az ég...

 

Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok. A kínai és japán őszt a krizantémünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

 

Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Megpihen legszélén az égi határnak…

 

– Arany János Toldi estéje Első énekében varázsolja elénk az őszi Nap nyugalmát –

 

…Itt egy tócsa tükrén, s felvetődő halán,

Ott egy kis bogáron, s a gyep pókfonalán,

Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát,

Láthatá a vén nap önnön ia-fiát. 

 

Sokfelé tekinte, módja is volt ebben,

…Tán az őszi fáknak hulló levelére?...

Tán az árnyékokra, hogy mind arcra esnek,

S leborulva hosszan, tőle búcsút vesznek?...

 

Búcsút véve a nyártól, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, őszi Aequinoctiumkor