Mikor virágzik a bodza – büdös már az iskola. A diákok felírják a táblára a „vakáció” V betűjét is a táblára. S kitör a nyári szünet. Itt a táborozások ideje. Honismereti és vándortáborok, tánc- és kutatótáborok. A tágabb szülőföld megismerésének ideje ez. Meg a családi együttléteké, közös nyaralásoké, vagy éppen a nagyszülőkkel eltölthető hasznos foglalatosságoké. Élményeké. És lustulásoké.
Hát múzsák? heverve tőltitek a nyarat?
Hiszen aki mint vet, tudjátok, úgy arat.
Hát néktek, míg másnak fáradoz két karja,
Kényes testeteket lágy lepel takarja?
– Csokonai Vitéz Mihály okítja így deákjait az Oskolai vakatióban –
…És míg a nemzetek kividorúlt s deli
Egének oszlopát ősz Atlás emeli,
Addig az álomra ingerlő pázsitnak
Zőldellő bársonyán a múzsák ásítnak?
Szégyen, barátaim, Flórával suttogva
Ekkor az árnyékon járni kézen fogva.
Izzadságot kéne inkább csepegtetni,
Hogysem, mint piperés rózsát csipegetni.
Ha így vettek és így tőltitek a nyarat,
Ősszel két kezetek csak harasztot arat.
A valaha élt leg… lezserebb – erősebb kifejezést nem teszek ide – egykori debreceni diák csurgói tanári intelmeit megkérdőjelezni balgaság lenne.
Tanuljunk hát. Az eddigiektől, eddigiekből.
Június 17. 1994 óta az elsivatagosodás és kiszáradás elleni küzdelem világnapja. Az ENSZ világméretű kampánya majd negyed évszázada próbálja tudatosítani felelősségünket a szárazföld pusztulásában. A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagok vészjóslóan terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság. Több mint 135 millió embert – hatszor Románia teljes lakossága! – fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Ez az egyik oka a minket is riasztgató migrációnak.
Az aszály, persze, eddig is tudott bibliai lenni, fölidézve a hét szűk esztendő időről időre visszatérő rémképeit, de mintha az utolsó évek esőtlen nyarai mások lettek volna, mint a régiek. Kiszámíthatatlanabbak és gonoszabbak – írja Csoóri Sándor a Jegyzetek a kertben II. részében. – A megrepedezett földek és kutak mögött egyre kevesebbszer dereng föl a remény, hogy a hét szűk esztendőknek hamarosan végük lesz, és hogy a természet ismét visszazökken egykori kerékvágásába, s esők is jönnek újra, esők, elfogadható menetrend szerintiek és majd harmat is hullik bőven.
De hogy milyen emberek érkeznének az elsivatagosodó vidékekről? Álljon itt egy eszmefuttatás A lőtt lábú madár nyomában-ból.
– Jön a madarunk, Nagytata!
Áhítattal vártad a szürke gém leszállását... De földet érintve megbillent, fél szárnyára esett, majd rémülten kapkodva újra fölszállott, hogy víztől vízig, fától fáig repdesve újabb pihenőhelyet keressen – hasztalan. Mindannyiszor féloldalt esett, de ily módon nem volt hajlandó lent maradni, visszamenekült hát – azt kell mondanom – a repülés rabságába.
– Nagytata, Nagytata! Hiszen ez nem bír leszállni!
A szürke gém alacsonyan szállt el újra fölöttünk.
Akkor vettük észre, hogy vérzik…
Riadt seregélyek, sárszalonkák és villámröptű böjti récék nyomában vércseppet hullatva vonszolta el magát a nap után.
Nem láttuk többet.
– Ez egy lőtt lábú madár volt – mondta Nagyapa tudós határozottsággal.
Néztük egymást, ismételgettük:
– Lőtt lábú madár, nem bír leszállni.
Ne sírj, gyermek. A lábát nem tudjuk visszaszerezni. A vadász békében él a kegyetlenséggel. Megpörgettünk egy határozószócskát. …Madaras vidámságra vágytunk; láttunk egy lőtt lábú madarat. …Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, s amiképpen ki-ki szeret és tud azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
89 éve, 1927. június 17-én született Sütő András.
Június 18. A napfordulóhoz legközelebb eső vasárnap – a Nap napja. Tudós emberek próbálják ezáltal is a napenergia hasznosítására felhívni a figyelmünket.
Tüzes koszorú te!
szőke hajak gyujtogatója,
fényes esőket ivó
égi virág!
Fényesség bokra te!
…Buzát nevelő te!
futosó gyerekek piritója,
fiatal testekkel tegeződő
ravasz szerető!
Égnek arany szöge te!
ébredező, táj viditója,
pörkölve símogató
tűzkezü szentség!
Érted térdepel és
jámboran vallja a titkát
hajbókolva
a büszke vidék!
Radnóti Miklós, mit sem sejtve akkor még a ma egyre erősödő UV-sugárzás rákkeltő hatásáról, írta volt a Nyári vasárnapjában:
…Ó, fiuk és lányok vad serege
járkálgat itt és boldogan izzad
s hüsölni időnként a vízre lejár!
Ragyogó vállaikon apró napokat
hoznak ki magukkal
és guruló, arany gyöngyszemeket,
hogy nyomuk maradjon a fű közt…
Ó, fiuk és lányok ragyogó vállán
csuszkál rikoltva az ünnepi nyár
s futtuktól táncosan fordul a hő levegő
és horzsol ahogy dől.
…vakkan ijedten a fény és
borzolva ér ide hozzánk
s elnyugvó szuszogással
pihenni a fűre lefekszik.
Ó, csipkés inggé lett a távoli telken
a deszkapalánk és benne aludni
készül az este futó fiatal szél
s csak a hőség duruzsol
itt az arany levegőben…
E naphimnusszal érkezünk a nyári napfordulóhoz. Pontos ideje hétfőn lesz, 21:35-kor.
Június 21-e a csillagászati nyár kezdete. Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja (nálunk északkeleten kél és északnyugaton nyugszik), a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. Nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé.
Hajdanán a nyári napforduló a naptári év kiemelkedő ünnepe volt. Hellászban sok helyütt ekkor kezdték az évet: Athénban és Delphoiban például a napfordulatot követő újholdkor. Vagy félévünnepet tartottak, mint Boiótiában és Délosz szigetén, ahol a téli napfordulat utáni újholdkor kezdték az esztendőt. Ünnep volt az év „teteje” a keltáknál, a germánoknál és a szlávoknál, és tovább élt a keresztény Európában is, mindenekelőtt a Szent Iván-napi tűzünnepben.
(Nyári nap)fordulatra várva, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2016-ban, a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapján
Kiss Székely Zoltán
