A természet kalendáriuma (CCVI.)

Nagyapám házában rí egy kicsi gyermek,

anyja keziben az orsó pereg.

Rapsonné felől felhő-fejedelmek

döcögnek alá s szénásszekerek.

 

Szinte hallani azokat a szénásszekereket, meg a Hargita felől eddig döccenő nyári zivatart.

De hogyan is hallunk? Megfejtőjére emlékezünk június 3-án. 1899-ben e napon született Békésy György biofizikus. Amikor 1923-ban a Postakísérleti Állomás kutatója lett, senki sem gondolta volna, hogy a magyar rádióadások megindításában aktívan részt vevő fizikusnak az itt végzett hallással kapcsolatos kísérleteit 1961-ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazzák. Ahogy mindinkább a hallás biofizikai problémái felé fordult, felismerve az érzékszervi mechanizmusok közös sajátságait, megfejtette, hogy mi történik a középfülben és a belső fül csigájában, az indokolás szerint a kitüntetést „a csigán belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért” kapta. Később Honoluluban az érzékszervi megismerés agyi értékelése lett kutatási területe, s leírta az idegi gátlások törvényeit.

 

Parajdon immár se rokonunk, se házunk,

egyetlen sírunk is fűbe veszett,

mégis e falu a hazánk s a házunk,

minden útunk csak ide-ide vezet.

 

Jékely Zoltán 1941-ben írta volt Parajdon című versét.

 

Az a síró gyerek nem az öcsém ott,

az orsó sem nekem suhog-forog,

de enyémek, tudom, a szakadékok

s minden percem örökkévalóságba tántorog.

Mert bennem él a falu apraja-nagyja

s én a szívem vérével az övék vagyok...

 

Még Trianon előtt, 1916-ban jelent meg a Nyugatban A fa, Tóth Árpád költeménye.

 

Oh nézd a furcsa ferde fát,

Mint hajlik a patakon át,

Oh lehet-e, hogy ne szeresd,

Hogy benne társad ne keresd?

 

44 éve, 1972-ben, június 5-én nyílt meg Stockholmban az ENSZ Ember és bioszféra témájú környezetvédelmi világkonferenciája. A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban olvasható: „Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget”. A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

 

Már ága között az arany napot

Nem tartja, madara elhallgatott,

Virága nincs már, sem gyümölcse,

Ő mégis áll, az alkony bölcse,

Mint a tűnődő, ki ily estelen

A végtelen titkába elmerül

És testtel is szelíden arra dűl,

Amerre lelke vonja testtelen...

 

Herman Ottót is a lelke vonta, amikor Lendl Adolffal 1888. június 5-én elindult észak-norvégiai expedíciójára az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeiknek, az úgynevezett madárhegyeknek a tanulmányozására. 

Azoknak a tüzetes tanúlmányoknak során, a melyeket a mű érdekében tettem, hamar megéreztem annak szükségét, hogy bizonyos életjelenségeket élő szemmel lássak – írta az 1893-ban megjelent Az északi madárhegyek tájáról könyve Megnyítójában Herman Ottó. – Különösen az északi madárhegyek mivolta s a rólok közkézen forgó ábrázolatok, valamint a tömeges madáréletnek bizonyos délszaki jelenségei, szövetkezve a madarak költözködésének lényével, voltak azok, a melyekre nézve élénken éreztem, hogy közvetetlen tapasztalásra van szükségem.

Régi, barna foltos, sárguló lapú könyv. A hűvös észak madárhegyeinek világán keresztül kedveltette meg velem nagyapám az olvasást jó 55 évvel ezelőtt. 

A rövidke tavasz ott most adja át a helyét az ugyan rövid nyárnak. Nálunk már az érés kezdete június.

 

Helyét gyümölcsnek adja a szirom.

A déli égen elterül a hőség.

A termő kor jön: érés, felelősség

és nem lehetek virág egy síron.

 

Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék

a lányuk. Vinnem kell, amíg bírom

a terheket és ha nevem leirom:

komoly szó kell elé, nem cifra bőség.

 

Olvasom a 78 éve, 1938. június 7-én végső komoly szavát elsóhajtó Dsida Jenő Kalendárium szonettekjének egyikét, Az érés dicséretét.

 

Csak néha jön, hogy szívem elbecéz

egy-egy derengő, árva, gyermeteg

emléket (mely úgy csillog, mint a réz

 

egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg

jön messziről. Szemem távolba néz

s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.

 

Medárddal gyors nyári fergetegek ideje jön. Az 560-ban elhunyt püspök napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek. Első Kárpát-medencei említése a németújvári ferences kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumában történik. Ha most esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Megfordítva is: ha nem esik, akkor negyvennapos szárazság következik. A negyven bibliai szent szám. Az éppen trianoni határon fekvő Elek és Ottlaka svábjai szerint ezen a napon kezdődött az özönvíz.

 

Annak reményében, hogy özönvizek is megkímélnek, s ökológiai jogainkat sem tiporják lábbal némely vásárhelyi medárdok, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, egy nappal a nemzeti összetartozás trianoni emléknapja előtt