A természet kalendáriuma (CCLVII.)

Rododendron csodájával hívogatlak, kedves Olvasóm, május végi sétánkra. Elejére, segítségemül, Gárdonyi Géza versét szegődtettem:

 

A nagy világ nagy kéz műve. 

Ezt vitatni nem lehet. 

Csodák vannak lenn a földön

és a föllegek felett. 

Higyje bárki, hogy hitetlen:

az ég fénye a vizekben

és e fényben

fenn s a mélyben

láthatatlan titokképen

ott az erős Ismeretlen.

 

Istenhívő ember lépdel itt június csillagai alatt.

 

Júniusi csöndes éjen 

megállok az alvó réten,

elremegve nézem-nézem 

azt a sok szép csillagot: 

Fenn a sötét messzeségben 

széletlen nagy szélességben 

az mind van, jár és ragyog. 

Milliónyi millió föld!

Véghetetlen tágas ég! 

A valami szülőanyja 

lehet-e a semmiség?

 

S Gárdonyitól nem volt idegen Darwin fő művének, A fajok eredetének olvasása sem:

 

Ki alkotta a világot?

Mért alkotta és hogyan?

Benne ez a sok világgömb

mért indul? Hová rohan?

Miért van a Földön élet,

s oly tömérdek alakban:

légben, vízben, porban, sárban,

egymás mellett és egymásban,

s mind szívtelen haragban,

gondban, éber félelemben,

támadásban, védelemben

meg-meggyújtott fájdalomban, –

aztán újra por a porban.

S miért van a Földön ember?

És minek születtem én,

ha lenni én nem kívántam, 

és nem-lenni félek én. (…)

 

– sorolja a kérdéseket az Egri csillagok szerzője 1894-ben papírra vetett Töredékében.

Ma, úgy tűnik, visszafejlődik a világ: egyre gyakrabban a tudomány helyett a hit az érvényes mottó. Törökországban például törölni kell a tankönyvekből az evolúcióelméletet, néhány keresztény országban a kreacionistáké a szó.

Pedig a 150 éves darwini elmélet ma is érvényes. Nem Darwin volt az első, aki kételkedett a kreacionista tanokban. Ő abból indult ki, hogy egy populáció egyedei általában több utódot hoznak létre, mint amennyi felnő, s részt vállal a következő generáció létrehozásában. Tehát szelektálni kell. Nem feltétlenül az adott környezetben a legalkalmasabb a túlélő, hanem az, aki a legjobban képes szaporodni. Két mozgatórugója van az evolúciónak: a környezethez való optimális alkalmazkodás és a szexuális szelekció, ami egy állatot a másik számára különlegesen vonzóvá tesz.

Antidarwinista és antihaeckelista álláspontot foglalt el ifj. Entz Géza is, a Kolozsváron 142 évvel ezelőtt, 1875. május 30-án született zoológus, 1929-től a tihanyi biológiai kutatóintézet igazgatója. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiai vizsgálata. Nagyszerű biológus volt.

De az evolúcióelmélet nem hit vagy hitetlenség kérdése. Vallásos ember is elfogadhatja az evolúcióelméletet – vallja Rudolf Langthaler filozófus: „A Biblia nem nyújt tudományos magyarázatot a világ keletkezésére, de sokat ír arról, hogy milyen viszonyban kell élnie az embereknek a világgal és Istennel”.

A tudomány és a vallás különböző magyarázatokra tart igényt. Mindkettőnek van létjogosultsága.

Hogy miben hisznek az „intelligens tervezés” mozgalom követői, eltérő. Ami egyesíti őket, hogy elutasítják Darwin teremtéstörténetet megkérdőjelező evolúcióelméletét.

Az Amerikából kiinduló „intelligens tervezés” tan nem más, mint az eredeti kreacionizmus modern változata. Európában sokadrangú kérdés, de terjedőben van az egész világon.

A kreacionisták kétségbe vonják alapvetően a populációban végbemenő változékonyságot. Nem csoda, hiszen Darwin arra a következtetésre jutott, hogy végül minden élőlény rokona egymásnak, és közös eredetűek. Ez a teremtés alternatív magyarázata. Ennek tagadása: katasztrófa.

Azért mondom ezt, mert a jövőbeli technológiai fejlődésre nézve is következményei vannak. Létrehozhatók például baktériumok, amelyek olyan anyagokat képesek megemészteni, amiket eddig még semmilyen élőlény nem emésztett meg – ez a környezetbiológus számára fontos. Ha eltérünk attól az alapelvtől, hogy ezek az élőlények képesek genetikailag megváltozni, akkor ezt a lehetőséget máris kizártuk.

2017 Arany János éve. Száz évvel ezelőtt, 1917-ben Szily Kálmán fizikus és nyelvész, 1880-tól 1898-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke, a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlésén e szavakkal emlékezett reá:

(…) az egész ország Arany János nagy szellemének hódol. (…) tétlenül, közömbösen félre állhatunk-e mi…?

Dupla annyi év elteltével születése óta, emlékezzünk reá A természet kalendáriumában is, kései, talán egyetlen természettudományos témájú versével.

 

Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek

A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.

Szőke világát már az égen terjeszti előre

A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.

Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi

Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;

És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl

A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.

Ez még nem nap – ihol szemmel nézhetni beléje;

Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény: 

Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,

Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb;

Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,

Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem.

Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel

Könnyü korom-terhét a nekifűlt levegő.

Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget,

Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.

Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is

Élenyöket, – s széngázt színi be lombjaikon.

A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,

Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.

Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem

A levegőt s felszáll, váltja rohanva hideg.

Képződnek szaporán s gyülekeznek vizi parányok

S összeverődve, legitt földre csapódnak alá.

Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,

Adieu természet! Vissza lakomba megyek.

 

Az 1881-ben papírra vetett Természetrajz finom költői fricska a XIX. század tudományossága irányába, amelyet e sorokkal engedett nyomtatásra a magyar nyelv nagymestere:

Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi tudatlan módon írják le, nem úgy, mint a tudomány haladása kívánná. Ehol egy kísérlet.

Hajnal pipacsaival köszöntve júniust, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, pünkösd havának 26. napján