A természet kalendáriuma (CCIII.)

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyűlt a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körül, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.

 

Szabó Lőrinc Májusi orgonaszagával indulok körbetekinteni kicsinység május idusán.

A Donát úton, Kolozsvárt, nyílnak még. Mindig újra-újra nyílnak. Ahogy tömegesen, egykor a katolikus temető árkában, Vásárhelyt. Vagy az Ebháton. Szász néni kertjében fehér csokros illatos orgonák nyíltak. Nyílnak ma is. Ha tehetem, májusban arra vezet el utam: az udvaron már nem áll a nagy, lila eperfa, a feljáróból is kivágták azt a fehér eperfát, aminek legvaskosabb ágába közel ötven éve véstem akkori szerelmem nevét. De nincsenek meg a tatárjuhar bokrok sem, s az aranyeső virágörvénylése is a múlté. S kivénült végleg az egykori református kollégium gyümölcsöséből ottragadt császárkörte is. A lucfenyő, melynek megcsonkítása egy karácsonyi fenyőfacsúcslopási „divat” eredményeként, rá néhány hónapra nagyapám halálát okozta, él. Rég kinőtte rettenetes sebét. (Emlékszünk-e még arra az időre, amikor a hetvenes évek elején a nehezen beszerezhető karácsonyfát csonkolt köztéri és magánkerti fenyők sínylették meg, s jajgatták az égre? Ma városvezetőink lopják le a város egykori zöldövezeteit, régi fasorait, parkjait.) A fenyőfa mellett – hiszen a besztercei szilvafák, a spanyolmeggy, de még a gyorsan növő és gyorsan öregedő fosókaszilvák is mind kiöregedtek – csak ez a fehér illatforrás tartja az emlékezés egét volt házunk felett, az Ebhát négyben. Kivadult tulipánokkal és gyöngyvirágokkal együtt – a múlt: múltam.

 

Öt napja, öt éje… Az orgona kezdte,

s azóta csupa fölszakadt

sajgás vagyok, álom és csupa zsenge

sóvárgás, néma indulat,

s az hangot követel, éneket,

zengőt, emberit, édeset,

mintha enélkül – így fenyeget – 

nyomtalan halnék szét az egekbe,

ahogy a májusi orgonaszag.

 

Május közepe. Érkezik Pongrác, Szervác és Bonifác. A fagyosszentek triója évszázados paraszti tapasztalat, épp ekkor hozhatja a melegedő időbe a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkretevő fagyot. Jómagam tudóshármast hívok tudománytörténeti emléket melengetni segítségül.

202 éve, 1814. május 13-án született Rónay Jácint pap, Kossuth gyermekeinek tanítója, a darwinizmus egyik első magyarországi megismertetője. A Benedek-rendi tanár, író, természettudós az 1849-es magyar szabadságharcban tábori lelkészként vett részt, ezért bujdosni kényszerült, majd Londonba emigrált. Ott-tartózkodása idején Kossuth Lajos gyermekeinek tanítója volt, és megismerkedett az evolúciós elméletet kidolgozó Charles Darwin tanaival. A Fajkeletkezés. Az embernek helye a természetben és régisége könyvét 1864-ben Pesten jelentette meg.

86 éve halt meg Fridtjof Nansen norvég sarkkutató és zoológus. 1892-ben indított expedíciója során a jégbe fagyott Fram kutatóhajóval az északi szélesség 86014'-éig sodródott. Expedíciója során végzett mélységmérései tették először kétségtelenné, hogy az Északi-sarkon nincs kontinens.

96 éve halt meg Lóczy Lajos geológus. A Balaton és a Himalája geológiai feltárása mellett ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat.

Május idusán az egyre kellemesebbé váló májusi esték csillagnézőre csalogatnak. Esti záporok fényesítik őket. Este 9 óra tájt a Nagy Göncöl körbeöleli a zenitet. Tőle északra a Kis Göncöl rúdvége, a Sarkcsillag magasan helyezkedik el. Vele szemben délre az első negyedben lévő Hold halovány fényfátyla ragyogni hagyja a tőle kissé nyugatra feltűnő Jupitert.

Május 15. pünkösdvasárnap. Görögül pentekosztész, azaz ötvenedik nap húsvét után. A zsidó nép számára a húsvét szombatját követő ötvenedik nap az aratás hálaadó ünnepe volt. Később ez a nap a mózesi törvényhozás ünnepévé vált. A keresztény pünkösd a zsidó nép eme ünnepéből alakult ki. A Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezetétől függetlenül, Kr. u. a II. századtól kezdve.

A pünkösdikirály-választás? Legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, egyéb vetélkedéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt. 

Még a múlt század elején is pünkösd volt a legényavatás ideje. A bálteremben letettek egy csokor pünkösdi rózsát a padlóra, azon kellett áthajolnia a felavatandónak, és a legények sorra rácsaptak a fenekére. Azután annyit ihatott, amennyit bírt. A felavatott ettől kezdve udvarolhatott, járhatott kocsmába meg bálba. 

Nem csak a pünkösdi rózsák, de a növényvilág rafinált szépségű képviselői, a hazai orchideák is most nyílnak.

Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.

 

– írja Csóri Sándor a Keserű, pünkösd előtti énekében – 

 

A legyőzőim sorban

fönt a hegyeken járnak,

s várják a suhanó, tüzes

lángnyelveket fejük fölé:

a szentlélek-orchideákat.

 

A Maros menti erdők, rétek is tele vannak nyíló kosborokkal. Ritka madársisak, gérbics, madárfészek, békakonty, sarkvirág, bibircsvirág, zöldike, ujjaskosborok, gömböskosbor, sallangvirág, bangók, korallgyökér, hagymaburok nyílik. Kivételesen már a Boldogasszony papucsa is virágzik. Csak a tőzegláplakó puhafű tűnt el örökre nem csak a Faragói-tó mellől, de Erdély flórájából is.

Biztatva e virágszépségek csupán csodálatára, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2016-ban, pünkösd előtt két nappal, Szerváckor