A természet kalendáriuma (CCI.)

Április 24-én, a 26. Föld napján New Yorkban több mint száz ország aláírta a klímamegállapodást. Végre. 1992 óta vajúdik az első globális megállapodás Földünk környezetvédelmi megóvásáról. De mit tehet az ember saját lakóhelyén? Sokat. Példának okáért fát ültet.

Fákat a Földnek! – hangzik az idei Föld napi felhívás. Minden évben több mint 15 milliárd fával csökken a Föld erdőállománya. A cél, hogy 2020-ra, a 30. Föld napjára 7,8 milliárd fát ültessünk világszerte. Azaz egy ember egy fát. Ugyanakkor ne pusztítsa az élő természetet, még a városit se. Remény: tán a Bulevárd öreg fái is megmaradnak.

Vagy minden eszközzel óvja a beporzást végző rovarokat. A rovarok nélkül a virágos növényfajok több mint fele nem porzódna be, s magot sem hozna. Katasztrofális következményekkel járna ez a bolygó élővilágára.

 

Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!

… A zsenge lomb bodor barkáiban

tengernyi méh tolong, toroz vígan,

zsákmányos, sárga lábbal elrepül

s helyére frissek zengő ezre gyűl,

s a fényben zsong tovább a bacchanál…

 

– jut eszembe Áprily Lajos Fűzfa-zsongása, 239 évvel az öreg Bolyai egykorvolt legjobb, de hűtlen barátjának, Gaussnak születése előtt egy nappal.

E nap, április 30. a méhek napja a Kárpát-medencében 1994 óta.

A tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után kirajzanak. A nagyböjt idején kitakarítják a kaptárt, felkészülnek az új ivadékok gondozására, s első nyíló virágokkal elkezdik a mézgyűjtést.

Habár a török- és tatárdúlás után először Bethlen Gábor monopóliummá tette – többek között – a méz és a viasz eladását Erdélyben, a XIX. század első felében a parasztság alig foglalkozott méhészkedéssel. Tanítók, papok, földbirtokosok kedvtelésből tartottak méheket. A méhes zsongó nyugalmában olvasgatták Ovidiust, Tacitust, Vergiliust, s ott beszélgettek meghitten vendégeikkel. Ebből a passzióból nőtt ki a mai méhészet.

Példázatként álljon itt néhány passzus Kiss Lajos tanító nagyapám életírásából:

1912 nyarán kezdték a – kutyfalvi – iskola második tantermét építeni, de ezen a nyáron volt a nagy árvíz is. A Maros soha nem látott áradást rendezett. … a víz úgy megnőtt, hogy méhkasokat kellett menteni – dédnagyapám, a református kántortanító kertjéből. – Egyenként hordtam őket a padlásra, s a csodálatos az volt, hogy nem bántottak, bár tömegesen lepték el a kaptárak külsejét…

1932. szeptember 1-én kerültünk Magyarózdra… Késő délutánra behurcolkodunk a lakásba… A tornác keskeny karfájára alátámogatva őket, helyeztem el a négy megmaradt kaptáramat. 6-7 méh felváltva végig kísért a 120 km-es úton – Székről Ózdig – …boldogan, szelíden szálltak a családjukkal, a sofőr is bámulta a jelenséget.

1940. Ózdon anyagilag szépen rendbejöttünk. 23 kaptár méhem majdnem fedi a gyerekek ruháztatását… Szükséget nem szenvedünk… S most megint jöttek a nehéz napok. – ez utóbbit a Dél-Erdélyben maradt Ózdról Marosvásárhelyre meneküléskor írta.

 

Méhek, a történelem tanúi. Méhek – a megszelídíthetetlen hűséges barátok.

 

Méhraj duruzsol a fák közt, fű alól…

 

– Weöres Sándor Kodály Zoltán megzenésítette Békedalában. 

Ezzel a dallal lépjünk be május kapuján!

Május első napján – a munka ünnepén – a házakat zöld lombokkal díszítették fel, több mint fél évezrede már. Temesvári Pelbárt prédikációjában írta volt, hogy e szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára is emlékeznek:

 

„egyrészt történeti alapja van ennek a szokásnak, mert amint mondják, a pogányok Hierapolisban azt az utcát, a házat, melyben a közéjük érkező Fülöp apostol vendégként megszállt, gallyakkal jelölték meg, hogy másnap odagyülekezve ráronthassanak és azon a helyen megöljék. Mikor aztán másnapra virradva ezt véghez akarták vinni, látták, hogy az Isten angyala csodálatos módon a város minden házára ugyanolyan zöld gallyat tűzött, és így a házat nem tudták megkülönböztetni a többitől. Mások viszont a szokást azzal magyarázzák, hogy mindkét apostol fa által, Fülöp a kereszt fáján, Jakab pedig a posztószövő ványoló rúdja által szenvedett vértanúságot… Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy …ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…”

 

A májusfát jakabágnak, hajnalfának, májfának is nevezik, s elsősorban a legény állította a lánynak, így adva tudtára a falunak, hogy kinek udvarol. Sokhelyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt. A szokás új formája a májusi virág küldése. A legény szépen feldíszített cserepes virágot küld annak a lánynak, akinek udvarol, s elfogadás esetén a virág az ablakba kerül.

Ezen évben május első vasárnapjára, anyák napjára esik május elseje.

 

… az Anyák.

Szentek és ápolónők: a csodát,

a jelenést láttam bennük. A nagy

odaadást, az aggodalmakat,

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit

a nő szenved, ha otthon dolgozik,

a gondviselést…

 

– írta volt Szabó Lőrinc a Tücsökzene 123. tételében, Az Anyákban –

 

A férfi maga küzdi ki szerepét,

a nők az eleve-elrendelés:

ők a béke, a jóság, puhaság

a földön, a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!

 

1955 óta május első napja Munkás Szent József, a munkások védőszentjének napja is. XII. Piusz ezt a napot rendelte Jézus ács nevelőatyjának emlékezetéül.

Utoljára méhest közelről barátom, Gedő János nyugdíjas magyartanár kertudvarában, Pócsfalván láttam. E szeszélyesen induló tavaszban, gondolom, most is méhei közt tesz-vesz, vagy tán éppen Vergilius Bucolicáit olvasva telleti a szomorú-lassú időt az elárvult Redánc alatt. Ma méhekkel üzenve, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, 400 évvel azután, hogy Bethlen Gábor kiváltságlevele Marosvásárhelyt szabad királyi városi rangra emelte