Tények és hazugságok
Bár Gheorghiu-Dej döntött a megépítéséről, az Azomureş kombinát 1966-ban kezdte meg működését, hogy az erőltetett iparosítás ceauşescui politikája jóvoltából 1968–1981 között öt ütemben (!) tovább bővítsék termelését.
Ceausescu öröksége
Bár Gheorghiu-Dej döntött a megépítéséről, az Azomures kombinát 1966-ban kezdte meg működését, hogy az erőltetett iparosítás ceausescui politikája jóvoltából 1968-1981 között öt ütemben (!) tovább bővítsék termelését. A kommunista uralom szokásainak megfelelően soha nem kérdezték meg Marosvásárhely lakosait arról, hogy akarnak-e egy vegyikombinátot városuk területére.
Mivel stratégiai jelentőségű vállalattá nyilvánították, a kommunizmus idején nem lehetett nyíltan beszélni a városközponttól alig 4 kilométerre levő, 126 hektáron elterülő, óriási műtrágyagyár okozta szennyezésről – annak ellenére, hogy messziről látszik a gyár kéményeiből áradó füst.
A kapitalista Azomures és egzotikus tulajdonosa
1998-ban privatizálták. 2012-ben az Ameropa holding (www.ameropa.com) vette meg az Azomurest. Az Ameropa svájci székhelyű cég, amely gabonakereskedelemmel és műtrágya-gyártással foglalkozik. Az Európai Unióban csak Marosvásárhely lakosait örvendezteti szennyező gyáraival. Romániában gabonakereskedőként is jelen van, a konstancai kikötő egyik gabona-terminálját birtokolja.
Az Azomures jelenleg három termékcsaládot gyárt: ammónia, foszfát, illetve urea alapú műtrágyákat, valamint a műtrágya-gyártáshoz szükséges alapanyagokat. Ha nem lenne elég a jelenlegi szennyezés, termelését bővíteni fogja egy 2012-ben elhatározott döntés alapján: az urea kitermelése másfélszeresére nő a 66 millió eurós fejlesztés nyomán.
Az Ameropa családi vállalkozás. Tulajdonosa – az alapító unokája – Andreas Zivy kerüli a nyilvánosságot, évek óta nem szerepelt a sajtóban. Annál inkább szerepel a bűnügyi nyilvántartásokban: 2014 óta rajta van az Interpol nemzetközi körözési listáján. Oroszországban távollétében ítélték el egy 500 millió (!) euró értékű csalás miatt. Zivy úr nem különösebben válogatós üzleti módszereit illetően. A cseh petrolkémiai ipart egy csehszlovák titkos ügynök (StB – a Securitate megfelelője) segítségével privatizálta 2001-ben. Nyugat-Szaharai foszfát kitermelésével számos nemzetközi egyezményt sért, beleértve saját hazája, Svájc törvényeit. Norvégiában szintén korrupciós ügybe keveredett, a vád szerint üzletfele 1,5 millió dollárt fizetett egy líbiai miniszter megvesztegetésére. A pénzt Zivy egyik cégének számlájáról utalták át.
2014-ben az Azomures közel 1,8 md RON (406 millió EUR) bevétel mellett 144 millió RON (32,5 millió EUR) profitot termelt. Ezzel Románia egyik legnyereségesebb vállalata.
Munkahelyteremtő vagy megszüntető?
Az Azomures működésének fenntartása mellett érvelők a munkahelyek megszűnése okozta problémákat említik első helyen.
Nézzük hát meg, hogy alakult a kombinát dolgozóinak létszáma az elmúlt 15 évben:
2015: 1700
2012: 2600
2005: 3000
1996: 3800
Jól látható, hogy az Azomures már nem az a nagy foglalkoztató, ami valamikor volt. A mai létszám kevesebb a fele a 20 évvel ezelőttinek. Az Ameropa tulajdonszerzése óta, 3 év alatt a dolgozók egyharmadát bocsátották el.
Ez még mindig nagy szám, de ahogyan 2000 munkás problémáját sikerült megoldani az elmúlt 20 év alatt, úgy minden bizonnyal a jelenlegi dolgozói állomány problémája is kezelhető lesz a környezetszennyezés megszűnése után ide települő új vállalkozások által.
A környezetszennyező vállalat és az elnéző hatóságok
Az Azomures Maros megye legnagyobb szennyezője. Ennek ellenére a hatóságok szinte tehetetlenek: a vállalat egy olyan, 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély alapján működik, mely 2015 végéig gyakorlatilag szabad utat ad a szennyezésnek.
További probléma, hogy a hatóságoknak csak kevés olyan mérés áll rendelkezésükre, mellyel bizonyítani lehet, hogy a vállalat törvényt sért.
És ha bizonyítják, akkor is édeskevés történik. Az idei első félévben a 163 napi mérés 11%-ában, azaz 18 alkalommal mérték a Környezetvédelmi Őrség (Garda Nationala de Mediu) munkatársai az ammónia koncentráció megengedett mértékének túllépését. A 18 túllépés ellenére összesen három alkalommal szabtak ki büntetést, 50-50 ezer RON értékben. Azaz a kombinát éves profitjának mindösszesen 1 ezrelékét kellett, hogy büntetésre fizesse! Nem csoda, hogy az ilyenkor szokásos fellebbezésektől az Azomures vezetősége eltekintett, hiszen minden bizonnyal a menedzsment éves üzemanyag-számlája nagyobb összegre rúg ennél! 2010-14 között, tehát öt év alatt összesen 750 ezer RON büntetést kellett fizetnie a kombinátnak.
Mindennek az oka a 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély, állítja Székely Annamária, a Maros megyei Környezetvédelmi Őrség vezetője, abban ugyanis olyan magas kibocsátási határértékeket szabtak meg, hogy „ordítani tudna az ember tőle”.
További probléma, hogy az Azomures lényegében saját magát méri. A környezetvédelmi engedély ugyan kötelezi a kombinátot, hogy úgy a kibocsátásokat (emissziót), mind a légszennyezést (imissziót) mérje, azonban lehetőséget ad arra is, hogy a méréseket saját maga végezze – a mérőműszereken évente egyszer kell hitelesített műszerrel való összemérést végrehajtani.
Végül talán a legnagyobb probléma az, hogy csak az ammónia-kibocsátást mérik, miközben a nitrogén-oxidok és a por veszélyesebb, de ezeket egyáltalán nem, vagy alig mérik.
És bár dolga lenne a Maros megyei Munkaügyi Osztálynak is, statisztikájukból az derül ki, hogy évente jellemzően 1-2 alkalommal folytatnak vizsgálatot az Azomures-nál. Bár tavaly 6 alkalommal ellenőriztek, idén szeptemberig mindössze egyszer érezték szükségesnek a helyszíni kontrollt.
A balesetveszélyes
Az Azomureshez hasonló műtrágya-gyártók baleseti statisztikája egyenesen rémisztő. Marosvásárhely polgárai talán nem is tudták, milyen katasztrófától menekültek meg idén júliusban. Mint ismeretes, július 15-én áramkimaradás miatt leállt a termelés. Azt a kombinát is elismerte, hogy jelentős nitrogén-oxid kibocsátás történt, a katasztrófa azonban szerencsére nem következett be, robbanás nem történt.
Nem voltak ilyen szerencsések az elmúlt évtizedekben Faversham (UK), Tessenderrlo (BE), Oppau (D) vagy Texas City (USA) lakói. Az ezekben a városokban bekövetkezett robbanások áldozatainak száma 120 és 589 között mozog, a sebesültek száma pedig több ezerre rúg.
Az 1976-os sevesoi katasztrófa óta a fejlett országok törvényi eszközökkel akadályozták meg, hogy hasonló veszélyességű gyárak sűrűn lakott településeken épüljenek fel, illetve a már meglévő gyárak esetén erős építkezési és fejlesztési tilalmat rendeltek el. (Úgynevezett Seveso-törvények)
De még ez sem tudta megakadályozni a további katasztrófákat. 2001-ben Touluse városában következett be robbanás, melynek 31 halálos áldozata és közel 2500 sebesültje volt. A 2004-ben Mihailesti fakuban felrobbanó ammónium-nitrátot szállító teherautó nyomán 6,5 m mély, 42 m átmérőjű kráter keletkezett. A halálos áldozatok száma 18, a sebesülteké pedig 13.
És az Azomures tulajdonosa, Zivy úr sem alhat nyugodtan, hiszen alig pár hónapja, idén júniusban, a részleges tulajdonában levő Togliattiazot gyárának ammónia vezetéke robbant fel az oroszországi Togliatti városában. A sebesültek pontos száma nem ismeretes.
A technológia kétségkívül sokat fejlődött, ahogyan a szabályozás is. A Toulouse-i katasztrófa óta mégis 11 hasonló eset történt az elmúlt évtizedben, olyan fejlett országokban is, mint amilyen az USA, Ausztrália, Franciaország vagy Spanyolország. Fontos azonban megjegyezni, hogy az érintett települések, Bryant, Texas kivételével mind nagyságrendileg kisebbek voltak Marosvásárhelynél, így az áldozatok lehetséges száma is messze alacsonyabb mértékű volt.
A titkolózó
Az egészségügyi staisztikák és a környezeti mérések alapján nyilvánvaló az Azomures közvetlen felelőssége a légúti megbetegedések magas számában. Mégis, a jeles munkaorvos, a Marosvásárhelyi Munkaorvosi Klinika néhai igazgatója, dr. Szász Loránd arról panaszkodott évekkel ezelőtt, hogy negyedszázados ténykedése során egyetlen (!!!) Azomures dolgozó sem jelentkezett légúti panasszal. „Több mint gyanús, hogy éppen onnan nem jelentkezik senki. Lehetséges, hogy a cég nem akarja, hogy az országos statisztikában szerepeljenek ezek a betegek, akiket – amennyire tudom – jellemzően a gyári orvosok látnak el vagy magánklinikákra mennek.”
A halálosztó
A Nemzeti Közegészségügyi Intézet (Institutul National de Sanatate Publica) 2011-ben jelentést tett közzé a környezet egészségre gyakorolt hatásáról. Ebből világosan látszik hogy míg Maros megye a második a megyék országos rangsorában a légúti megbetegedések okozta elhalálozást tekintve, Marosvásárhely viszont az első helyen végez a megyeszékhelyek szomorú rangsorában.
Minden 1000 Marosvásárhelyen élő emberből közel 8-an légúti megbetegedés miatt haláloznak el. Ez másfélszer magasabb az országos átlagnál (5,27%).
A megyei kórház szóvivője, Cosmin Blaga azt nyilatkozta a nemzeti hírügynökségnek (Agerpres), hogy a Tüdőklinika betegei között az idén megnövekedett a légúti betegségekben szenvedők száma, a gyerekeké és felnőtteké egyaránt.
Tavaly az első három negyedévben közel 2000 új rákos megbetegedést diagnosztizáltak Maros megyében, ezek 15%-a légúti vagy tüdőrák.
Meddig tűrjük még, hogy gyilkoljanak?
Az Azomures és a városháza
„Ha csak egyetlen vásárhelyinek is szenvednie kell a kombinát miatt, durva lépéseket kell tenni”, fenyegetőzött a polgármester 2012 őszén.
Miközben emberek halnak, a durva lépések elmaradtak. A városháza nem csupán tehetetlenül figyeli, hogyan mérgezi a kombinát 150 ezer ember életét, de alkalmasint a városvezetők együtt jópofáskodnak annak menedzsmentjével. Például fákat ültetnek. Vagy az Azomures koncertet szponzorál.
A polgármesternek 15 év alatt csak üres frázisokra tellett, a város vezetése tehetetlenül szemléli azt a pusztítást, amit a kombinát végez Marosvásárhelyen és környékén. Hosszú évek hallgatása után, csak idén júliusban, a majdnem katasztrófához vezető áramkimaradás után pár nappal szólalt meg először, tehetetlenségét hangoztatva.
Pedig a városnak is volnának eszközei, ha komolyan gondolná az Azomures megrendszabályozását. Mert ha komolyan gondolná, akkor nem az RMDSZ-nek kellene azt népszavazással kikényszerítenie, hogy ZÁRJÁK BE A KOMBINÁTOT.
Soós Zoltán sajtóirodája
