Nem kavart különösebb vihart a médiában, hogy a napokban élesen kikelt a hazai „nemzeti” autómárkát birtokló csoport vezére az itthoni roncsautóprogram ellen, azt sérelmezve, hogy az adófizetők pénzéből az unión kívüli, pontosabban a kínai konkurensek autóinak a vásárlását is támogatják. Ez olyan jelzés, amire figyelni kéne, ha lenne kinek egy olyan országban, ahol mindjárt fél éve kormány sincs.
Azzal nem mondunk újdonságot, hogy az egész vén földrészen igen komoly bajban van az autóipar, és a legjobban azok a gyártók szenvednek, amelyek az átlagemberek számára gyártanak járműveket. Ilyen többek között a Renault-csoport is, a francia konszern vezetője ugyan a romániai roncsautóprogram kapcsán fogalmazta meg a bírálatát, de azt akár úgy is lehet érteni, hogy az unió többi tagállamai kormányainak is címezte. Végtére, a nálunk is ismerthez hasonló roncsautóprogramok ötlete környezetvédelmi célzatú intézkedés, ezt uniós szinten is össze lehetne hangolni úgy, hogy az európai autógyártóknak kedvezzenek vele.
De ez csak az egyik volt a két közelmúltbeli jelzés közül, amiket az illető konszern vezetése a hazai politikumnak címzett. Alig egy hónapja a csoport itthoni gyárának vezetője azért verte el a port a nem létező román kormány hátán, hogy az itteni, lassan csillagászati energiaárak miatt egyre ködösebb a romániai gyár jövője. Ez még a csoport fővezérének kritikájánál is komolyabb vészcsengő kellett volna legyen. Az idei adatokból jól látszik,
hogy a csoport itteni cégének a termelése jelentősen visszaesett, és az is sokat mond, hogy a „nemzeti” márka most már egész komoly modellpalettájából csak két típus készül a regáti üzemben. És a közelmúltban beharangozott új modelleket sem itt tervezik gyártani.
Ha végre sikerül egy kormányt összefércelni a sokadik nekifutásra, az rendesen fel kéne bogozza a felkötnivalóját ilyen vészcsengők hallatán. A francia autókonszernt nyugodtan nevezhetjük a hazai gazdaság egyik motorjának abból kifolyólag, hogy csak a hazai autógyáruk az ország bruttó nemzeti össztermékének a több mint 2%-át adja, és a ráépülő beszállítói iparral együtt ez a hányad már 14%. Az üzemükben és a beszállítóiknál csaknem 400 ezer ember keresi a kenyerét, ami a hazai versenyszféra teljes alkalmazotti létszámának közel a tizede. Ha ez a motor lefullad, akkor a hazai ipar jelentős részének, úgy ahogy van, lehet harangozni. Öröm az ürömben, hogy a nagy kitettség kölcsönös, mivel szép hazánk az egyetlen ország, ahol a franciák a teljes ipari láncot kiépítették a tervezéstől a gyártásig és a logisztikáig. Nem tudják egyik napról a másikra venni a kalapjukat, és távozni, viszont, ha bajban vannak, az a teljes román gazdaságnak bajt jelent. Ha eddig még nem lett volna bajból is elég ebben a jobb sorsra érdemes országban.
