Átmeneti időszak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál

Teljes rehabilitációra van szükség

Szeptemberben Pál D. Attilát nevezte ki a román kulturális minisztérium a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ideiglenes vezérigazgatójává, miután Gáspárik Attila, a korábbi igazgató lemondott. Pál D. Attila 2011 óta dolgozik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál, 2013-tól produkciós igazgatói pozíciót töltött be. Korábban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház menedzsmentjében dolgozott, valamint számos nemzetközi fesztivál szervezésében vett részt, egyebek mellett a szarajevói Winterfest, a sepsiszentgyörgyi Reflex vagy a kolozsvári Interferenciák fesztiválokén. 2019-től óraadó tanárként dolgozik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Az ideiglenes vezérigazgatóval jelenlegi munkájáról, terveiről beszélgettünk. 

– Meglepett a kinevezés?

– Egyáltalán, hiszen a munkakör nem volt idegen számomra. 1999-től foglalkozom színházmenedzsmenttel. Kinevezésem pillanatáig úgy éreztem, mintha egy próbafolyamaton lettem volna, most pedig színpadra kerültem. Ha egy színésznek sikeres próbafolyamata volt, akkor biztonságban érzi magát a színpadon. Úgy érzem, számomra mennyiségben és minőségben is odaértem, hogy színpadra álljak. Nem volt meglepő a kinevezésem, mert amikor előállt ez a helyzet, akkor szakmai kihívásnak tekintettem. Eddig a második vonalból, nem akkora felelősséggel, mint egy vezérigazgató, végeztem a munkám. Eljött az idő, hogy nagyobb felelősséggel vállaljam a kihívást. 

– Mi a legnehezebb feladat ebben az új szerepkörben? 

– Az igazi szakmai kihívás az volt, hogy a magyar társulat művészeti vezető nélkül maradt, és úgy kezdtük el a 2021/2022-es évad második félévét. Ezért is kértem fel Berekméri Katus színművésznőt, hogy legyen a művészeti kérdésekben munkatársam. Jelenleg azt tartom a legfontosabbnak, hogy egyben tartsuk és megerősítsük a társulatot. A színész hitét, szakmai önbizalmát a színpadon lehet megerősíteni, ezért kegyetlen próbaperiódusba futottunk be, ami azt jelenti, hogy párhuzamosan, több helyszínen több darab előkészítésén dolgozunk. Az év végig elő volt készítve mindkét társulat programja, ezen még igazítottunk. 

– Az előző időszakhoz viszonyítva érezhető-e valamilyen változás? 

– Az ideiglenesen kinevezett igazgató legfontosabb feladatköre, hogy biztosítsa az intézmény működését az átmeneti időszakban, ezért nem is várható el látványos változás. Természetesen némi célokat kitűztem magamnak a 120 napra, ami már jóval kevesebb. Egyrészt az említett színházi évad véglegesítése volt, ami megtörtént. A marketing- és kommunikációs osztályt szeretném erősíteni, és ami a legfontosabb, sínre tenni az épület rehabilitációját. Úgy gondolom, hogy ideiglenes időszakban nem kell olyan döntést hozzak, amely befolyásolja a Tompa Miklós Társulat életét, hosszú távú jövőjét. 

– Öntsünk itt is tiszta vizet a pohárba. Milyen fázisban van az épületfelújítás?

– Azt tudom, hogy a 2024-ig terjedő kormányprogramban elkülönítettek 75 millió lejt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház felújítására. Van egy dokumentáció, amely felleltározta a konkrét teendőket, és létezik egy árkalkuláció is, amelyet a jelenlegi gazdasági helyzetre való tekintettel fel kell újítani. Még nem jutottunk el az előtanulmányig, amelyet hatástanulmány, gazdasági-műszaki és kivitelezési terv követ, ezekhez természetesen be kell szerezni a szükséges engedélyeket. Első fázisban a színházi szakembereknek kell megjelölniük azt, hogy mire van szüksége az épületnek ahhoz, hogy megfeleljen a korszerű rendeltetésnek, ugyanakkor erősíteni kell a mikrokörnyezetben betöltött szerepét. Konkrétan a Színház tér majdani átalakítására is gondolok, hiszen a tér egységet kell képezzen a színházzal. Azt szeretnénk, hogy olyan központ alakuljon ki, ahol minél többen megfordulnak, hiszen reményeink szerint ez is hozzájárulna majd a színházi látogatottság növeléséhez. Hogy csak egyszerű példát említsek: ha a színház épületében egy olyan kávéházat működtetnénk, amelynek a terasza a téren van, akkor ez már vonzerőt jelentene. De a Színház téren lehetne több koncertet, kiállításokat és sok más, rendszeres kulturális eseményt szervezni. 

– Ez egyelőre csak álom, hiszen a jogszabályok szerint, ismerve a középítkezések folyamatát, évekbe telhet, ameddig a kivitelező cég alkalmazottai megjelennek a színházban. 

– Ezzel tisztában vagyunk, hiszen csak ezután kell elkészíteni a különböző tanulmányokat. Valószínű, hogy a tervezés és a kivitelezés az Országos Beruházási Alap (CNI) feladata lesz, amely erre az időszakra átveszi az épületet, és ha elkészült a munkálat, akkor ismét visszaadja. Reméljük, mind az épület, mind a környezetének a kialakításában figyelembe veszik javaslatainkat, hiszen – akár a színház mögött építendő parkolóház esetében – arra is oda kell figyelni, hogy egy több mint 20 tonnás teherautónak is biztosítani kell majd a bejárást az udvarunkra, nem beszélve majd a belső terek kialakításáról. 

– Nem titok, hiszen már nyilvánosan is kijelentetted, hogy az ideiglenes megbízatást követően jelentkezel a végleges állást meghirdető versenyvizsgára. Van-e elképzelésed arról, hogy milyen színházat szeretnél csinálni, hiszen ezek a gondolatok benne kell legyenek a benyújtandó menedzseri tervben is? 

– Természetesen vállalom a megmérettetést. Egyelőre nem tudom, hogy lesz-e más jelentkező. Nem vagyok alkotó, kulturális menedzserként jelentkeznék, ami részben azért jó, mert objektíven tudom kezelni azokat a szakmai kérdéseket, amelyekre egy alkotó elkerülhetetlenül szubjektíven tekintene. Nyilván a majdani munka nagyon sokat függ attól, hogy olyan megbízható művészeti vezetővel tudok-e dolgozni, akinek ezen a téren kialakult koncepciója van. Tudom, mi a színház. A „színházcsinálás” egy olyan folyamat, amelynek a lényege az alkotás. A számomra legszimpatikusabb meghatározást Tompa Gábor rendezőtől hallottam: „a színház az a teljesen hiábavaló valami, ami nélkül nem tudjuk, hogy a világ hova jutott volna”. A színháznak elsősorban gondolatébresztőnek kell lennie. A szórakoztatáshoz nem kell közpénz, mivel a show-biznisz kitermeli a maga fenntarthatóságát. A közpénzen elkészített produkció lényege az, hogy olyan hatással legyen az emberekre, amitől sokkal jobban érzik magukat utána. Ez a katarzis, amelyet kiválthat a minőségi szórakozás is, de olyan érzéseket, gondolatokat is ki kell váltson, amik tartósabbak, amiktől a néző másként látja saját helyzetét a környezetében és a világot. Ez nem azt jelenti, hogy lemondanánk a könnyebb, szórakoztató jellegű előadásokról. Egyik álmom, hogy olyan zenés produkciókat készítsünk, amelyek a mi erdélyi történetünkből – múltból, jelenben megtörtént eseményekből fakadóan – születnek. Nagyon jó drámaíróink, zeneszerzőink, dramaturgjaink vannak, és gazdag a történelmünk is. Konkrétan: szívesen látnék egy erdélyi történetet feldolgozó musicalt a színpadon. Továbbá egy nemzeti színház olyan alkotóműhely is egyben, ahol helye kell legyen az útkeresésnek. Ezért is támogatom a többi között az ennek helyet adó, ilyen jellegű kistermi előadásokat. 

– Marosvásárhely más erdélyi városokhoz viszonyítva abban a szerencsés helyzetben van, hogy több színházi műhelye van. Évszázados hagyománya van a diákszínjátszásnak, a színművészeti intézet (Művészeti Egyetem) Stúdió színháza több évtizede egyfajta kísérleti színháznak tekinthető, és az 1989-es változás után több magánstúdió, színház is létrejött, mint pl. a Yorick Stúdió, vagy a Spectrum Színház, hogy csak a legismertebbeket említsem. Van-e valamilyen hosszú távú elképzelés arról, hogy miként lehet együttműködni ezekkel a műhelyekkel, vagy akár más, hivatásos és civil kulturális intézménnyel? 

– Nehéz bizonyos színházművészeti profilt meghatározni egy olyan nagyvárosban, ahol több színház működik. Ezek kiegészítik munkánkat, és természetesen együttműködünk minden kulturális intézménnyel, mint ahogy már volt erre példa. Nem konkurenciaként kell tekintsünk ezekre a műhelyekre. Értékelem a Spectrum Színházat létrehozók, működtetők bátorságát, elkötelezettségét, hiszen azt hiszem, Romániában az egyetlen magántőkéjű és állandó társulattal rendelkező színházról van szó. Már megegyeztünk abban, hogy a Spectrum Színház számíthat színészeinkre, két kikötéssel: a fellépés a színész döntése legyen, és úgy egyeztessük a próbafolyamatot, hogy az ne zavarja a mi munkánkat. A Yorick Stúdióval együttműködtünk. Számos értékes előadás készült Sebestyén Aba irányításával, rendezésével, így bármikor teret adunk az ott készült produkcióknak, és természetesen színészekkel is segítjük az ottani munkát. Ami a Művészeti Egyetemmel történő együttműködést illeti, elmondhatom, hogy december 18-án a Stúdió színházban lesz Anton Pavlovics Csehov Meggyeskert című darabjának a bemutatója, hosszú ideje az első koprodukció a két intézmény közt. 

– A korábbi évekhez viszonyítva valahogy elmaradtak a vidéki kiszállások, turnék. Valószínűleg ennek gazdasági oka is van. 

– Erre is keressük megyeszinten a lehetőséget. Tárgyalásokat folytattunk Szászrégen és Segesvár önkormányzataival, hogy a támogatásukkal – jóval kisebb színpadon – állítsunk össze egy-egy produkciót, amelyet a környéken is játszhatunk. Nyilván az ilyen produkció sem születhet a minőség rovására. Ez megoldás arra is, hogy az épület felújítási időszakában miként tudjuk majd színpadra állítani előadásainkat. Akarva-akaratlanul régióban, zónákban kell gondolkodjunk, hogy az átépítés ideje alatt is működjünk. Elképzelhető, hogy Marosvásárhely közterein is tartunk majd előadásokat, hiszen az utcaszínház is érdekes színházi forma. Ami a vendégszerepléseket illeti, néhány évvel ezelőtt volt egy jó kezdeményezés, amikor vendégbérletet hirdettünk. Ezt felújítanánk. Szeretnénk elsősorban Kárpát-medencei magyar nyelvterületről több előadást is vendégül látni, de azt sem zárjuk ki, hogy máshonnan is meghívunk társulatokat. Szükség van arra, hogy mi is többet lássunk a színházi világból, és a közönségnek is viszonyítási alapja lesz. Azonos terembérleti feltételekkel – cserekapcsolatban – elő lehet teremteni azt az anyagi fedezetet is, amely biztosíthatja a turnék költségeinek fedezését. S hogy csak egy példát említsek: novemberben a Kolozsvári Állami Opera bemutatja nálunk Gioachino Rossini A sevillai borbély című operáját. Majd mi is elviszünk egy előadást a kincses városba. Ezek a mozgások a színházi világ éltető rugói. 

– Korábban említettük, hogy Marosvásárhelyen mennyi színházi műhely van, emellett pedig ott van a Művészeti Egyetem, amely jelenleg sokoldalú képzést biztosít a színház- és egyéb művészetek terén. Megérdemelne a város egy minőségi, akár nemzetközi színházi fesztivált is. 

– Amennyiben elfoglalom a vezérigazgatói állást, akkor a művészeti igazgatóval közösen kell eldöntsük, hogy akár az érintett intézményekkel közösen milyen fesztivált szervezzünk. Egyelőre az említett vendégbérleti előadásokkal szeretnénk egyfajta fesztivál jellegű vendégelőadás-sorozatot indítani. Olyan előadásokat hívnánk meg, amelyek során – viszonyítási alapként – a nézők elhelyezhetik színházunkat a színházművészeti kínálat színes palettáján. Valóban, Marosvásárhely megérdemelne egy nemzetközi színházi fesztivált.

– Amint a beszélgetésben is többször elhangzott, nehéz időszak elé néz a színház. Az épület renoválása igazi kihívás nemcsak a műszaki kivitelezés szemmel tartása miatt, hanem azért is, mert talán hosszabb ideig nehéz körülmények között kell alkotni, ugyanakkor a közönséget is meg kell tartani, sőt erősíteni a látogatottságot. Ezeket is mérlegelniük kell majd azoknak, akik jelentkeznek a versenyvizsgára. Nem lesz könnyű. 

– Azt kívánom a színháznak, hogy minél több jelentkező legyen a versenyvizsgán, és olyasvalaki nyerjen, aki nem a pozícióért és hatalomért szeretné elfoglalni az állást, hanem aki óriási felelősségtudattal, vasakarattal és kitartással lát munkához. A színház kell nyerjen, és nem a személy…