Télen-nyáron Cementlapok

Azt mondják, hogyha nem tudod, hol van a Cementlapok, nem vagy igazi marosvásárhelyi. És ez igaz is. Bár egy generáció távlatából – és tegyük hozzá, nyáron a víz állapota miatt – igencsak megkopott lokálpatrióta jelentősége. A Cementlapok a találkozások helye volt. 

A szabad strandé, a szabadságé, nyáron a fürdőzőké, télen a jégkorongozóké, korcsolyázóké és egyáltalán mindenkié. S valahogy az is nemzedékeken átívelő hagyománnyá vált, hogy amikor befagy a Maros, akkor igazi promenáddá alakul át. Ad-hoc sisonkák, hokipálya, korcsolyapálya alakul ki spontánul, amely nem egy szűk baráti társaságé – bár vannak már, akik több évtizede ugyanabban a formációban vonulnak ilyenkor a Maros jegére –, hanem bárkié, aki szereti a téli sportot. És ott van a (fél)sziget eldugott ága, ahol lékhalászok eresztik a mélybe a csalit kétöklömnyi vagy egy négyzetméternyi hasadékon, hogy forró tea vagy egy-egy kupica erős mellett örüljenek a fogásnak. De inkább annak, hogy kint lehetnek ott, ahol talán több évtizeddel ezelőtt eleink is próbálkoztak. S van, aki ilyenkor kerékpárral, motorral, síléccel vagy csak túraléccel végigsétál a befagyott vízen. Jó látni, hogy ilyenkor újra megelevenedik a régi gát és a komp közötti szakasz, ahol mindenki örülhet a télnek, amely a globális felmelegedés miatt az utóbbi időben egyre rövidebb. S azt is jó tapasztalni, hogy annak ellenére, hogy van a városnak két műjégpályája, két uszodája – az más lapra tartozik, hogy ezek közül egy-egy még mindig nem működik –, sajátos vonzerővel bír a Cementlapok és környéke télen is, nyáron is. S lesz még, aki ápolja ezt a hagyományt akkor is, amikor a hideg a Kárpátok ölében tartósabban megül hegyeken, dombokon, mezőkön, Maros-parti tájakon.