Noha nem választási esztendő az idei, közéleti viharoknak nem lesz híjával. A kormánykoalíciót repesztő feszültségnek eddig is voltak jelei, a múlt hét eseményei már világosan jelzik, hogy a választási győzelem eufóriájának helyét a lövészárkok ásása vette át.
Noha nem választási esztendő az idei, közéleti viharoknak nem lesz híjával. A kormánykoalíciót repesztő feszültségnek eddig is voltak jelei, a múlt hét eseményei már világosan jelzik, hogy a választási győzelem eufóriájának helyét a lövészárkok ásása vette át.
A hétvégétől már potenciális kormányfőjelöltjük is van a liberálisoknak. A nagyszebeni városgazda leigazolása nem csak arculati szempontból volt jó lépés, bár meglehet, hogy az alakulat rangidősei nem nézik majd jó szemmel az új játékos tüneményes gyorsaságú házon belüli felemelkedését, de ez a kongresszust túlélő liliomfit már aligha zavarja. Annál inkább a jelenlegi kormányfőt, aki minden jel szerint nem tudott a liberálisok lépéséről.
A szociáldemokraták válaszlépése még várat magára, de sokat nem tétovázhatnak. Ugyanis egyre több jele van annak, hogy az ellenzékbe sodródott demokraták szétszélednek, és ez komolyan átrajzolhatja majd a politikai erőviszonyokat. A tengerészgyalogo-sok márciusban tartanak tisztújítást, és eddig már négy elnökjelöltjük van. Nem is volt olyan rég, amikor ez az alakulat egy jelentős liberális csoport átigazolásával változott a mai elnevezése szerinti demokrata-liberálissá. És úgyszintén nem lenne meglepő, ha a tisztújítás után az elégedetlenek csuklás nélkül visszasorolnának a szabadelvű csapatba. Mert a balkáni tájakon a hatalomhoz való dörgölőzésnek komoly hagyományai vannak. És a most fennforgó falkavezér gyomra egyáltalán nem liliom-érzékenységű, mint a közelmúltbeli juhászbohózat is bizonyítja, így alighanem visszafogadná a tévelygőket. Egy esetleg így megerősödő liberális tábor már aligha van ínyére
a kormányfőnek. Persze a szociáldemokraták is erősödhetnek az ellenzéki párt széthullása nyomán, hiszen jócskán akad olyan tengerészgyalogos is, aki kezdő korában szocdem pártkönyvet hordott.
És így már a jelenlegi koalíció mindkét pártja közel elég erőssé válhat a kormányképességhez, és ilyen helyzetben a koalíciós partner már inkább kolonc, mint harcostárs. Médiafronton a szocdem-liberális harc már javában zajlik a két koalíciós párthoz közelálló hírtelevíziókban, amelyek egyre többet foglalkoznak egymással – nem mintha a korrekt tájékoztatásra eddig is sokat adtak volna.
Ennek a készülődő viharnak is lehet szerepe abban, hogy a magyar érdekképviselet a hétvégén elzárkózott a márciusban esedékes autonómiatüntetésen való hivatalos részvételtől. Ha kitör odafent a harc, így biztosan könnyebb tárgyalásba bocsátkozni egy esetleges kormányzati szerepvállalásról. Csakhogy az autonómia is egy olyan ügy, amelyben vagy egységes fellépéssel lehet elérni valamit, vagy sehogyan.
