Tavaszi délibáb
2014-02-21 16:03:42
- Nagy Székely Ildikó
Kötött sapkás, magas fiatalember teremtett leheletnyi márciust tegnapelőtt este egy kövesdombi élelmiszerbolt előtt. Mintha egy nyugati ország piacteréről fújta volna a langyos szellő a vásárhelyi járdaszigetre.
Kötött sapkás, magas fiatalember teremtett leheletnyi márciust tegnapelőtt este egy kövesdombi élelmiszerbolt előtt. Mintha egy nyugati ország piacteréről fújta volna a langyos szellő a vásárhelyi járdaszigetre. Sokáig szótlanul pengette a gitárját, aztán énekelni kezdett. Lába előtt nagy fekete kalap várakozott. Hirtelen zömök, sötét bőrű férfi tűnt fel a közelben. A környékbeliek bizonyára jól ismerik az illetőt, hiszen naponta felbukkan ott, gyakran fogkefével a szájában vagy egy fakanalat szorongatva kacsázik el a bolt előtt, máskor pedig láthatatlan hintán ülve mosolyog a járókelőkre. Olyan magabiztosan lépkedett most is, mint aki hazajön, de a hangszeres idegen megállásra késztette. Egy darabig tátott szájjal, meglepetten figyelte a húrok játékát, aztán közelebb lépett. Karnyújtásnyira a fiútól nekidőlt a kirakatpárkánynak, lehunyta a szemét, és halk, dörmögő hangon belekapaszkodott a dallamba. Nem tudtam levenni a szemem a furcsa párosról, annyira szépnek, meghatónak éreztem azt, hogy a gitáros megtűri maga mellett a kukaszagú, toprongyos idegent. A fiatalember észrevette, hogy nézem őket.
– Barátom, nem mennél arrébb? Legalább fordulj el, ha már itt hallgatózol – fordult a csuparongy férfi felé. Az azonnal engedelmeskedett. Hátat fordítva, mozdulatlanul nyelte tovább a dalfoszlányokat. Most már semmi nem tartott az üzlet előtt. Hideg fuvallat suhintott végig a téren. Február van még – ocsúdtam fel az illúzióból –, ez még nem az igazi tavasz.
