A tavalyi a tervezések éve volt, az idei a kivitelezéseké

Megvalósult álmok   

Kinyílt a világ, hangzott el annak idején, amikor megnyitották a Nyárádszeredát Nyárádmagyaróssal és Sóváraddal összekötő aszfaltutat. Mit jelentett ez Székelyberének, van-e látványos vagy érezhető pozitív hozadéka annak, hogy aszfaltút épült a Bekecsen át? – kérdeztük beszélgetésünk elején Benedekfi Csabát, Székelybere község polgármesterét. 

A községvezető szerint maga az, hogy megnyílt ez a megyei út, nem hozott sok pozitívumot. „Borzasztóan megnőtt a közúti forgalom, a balesetveszély. Persze sokkal könnyebb eljutni a Székelyföldre, Szovátára, ami természetesen jó, de azon kívül, hogy könnyebben utazunk, a község életében konkrét pozitív hatást nem tapasztaltunk”.

A továbbiakban arról beszélt, hogy a tavalyi esztendő a tervezések éve volt, az idei a megvalósításoké, kivitelezéseké. „Bere község életében, akár visszamenőleg a rendszerváltásig, annyira sikeres év, mint a 2017-es, nem volt. A legnagyobb megvalósult álmunk az volt, hogy 2017-ben gyakorlatilag a község összes útját leaszfaltoztuk. Valóban szinte álom volt, mert hét település tartozik ide, és összesen 1300 lakos van a községben, rengeteg a köves út, nagyok a távolságok, sok a kultúrotthon, sok a kicsi iskola, kevés az ember. ”

Céljuk az, hogy a megyei utat összekapcsolják a Székelyberéből kifelé, a környező településekre vezető utakkal. Mint mondta, Székelybere szerencsés volt, minden egyes utcája le van aszfaltozva, kivétel egy nagyon kicsi, pár házas utca. Ugyanígy aszfaltos a Seprődre vezető út egy szakasza, és a Nyárádszentimre, illetve Berekeresztúr irányában Márkodig vezető út is. Egyetlen településig, Kendőig nem értek el, de erre is megvan már az urbanisztikai engedély, és tavasszal fognak a munkálatokhoz. 

Emellett még két sikeres pályázatuk van: az egyik 95%-ban, a másik 100 százalékban kész van. „Ez a három pályázat 2017-ben Bere községnek közel 10 millió lejt hozott. Tehát joggal mondhatom, hogy sikeres év volt” – jelentette ki a polgármester. 

Az utakat kormánypénzekből építették ki, ugyancsak kormányprogramból négy iskolát újítanak fel. Ezek értéke közel 3 millió lej, ami azt jelenti, hogy teljes felújításokat végeznek: bővítésre, tetőszerkezet-cserére, modern, a tűzvédelmi és egészségügyi követelményeknek megfelelő mellékhelyiségek kialakítására, nyílászárók cseréjére, központi fűtés bevezetésére kerítenek sort azokban a falvakban, ahol iskola működik. Márkodot, ahol V-VIII. osztály működik,  nem foglalták bele a mostani pályázatba, arra volt már kormánypénz.  A berekeresztúri, székelyberei, seprődi és nyárádszentimrei iskolákat viszont igen. Benedekfi szerint ez a felújítás gyakorlatilag új iskolákat jelent, az épületek külseje – erre nagyon odafigyeltek a tervezők – tájba illő lesz. 

– Mikorra készülnek el ezekkel?

– Elméletileg 2020-ig kell befejezzük, de annak függvényében, hogy ki nyeri meg a versenytárgyalást, ha szerencsénk van, és nem kezdik megóvni az eredményt a cégek, akkor hamarabb befejezzük. Ellenkező esetben akár évekig is elhúzódhat a dolog. Nagyon rossz a romániai közbeszerzési törvény. Megértem, hogy be kell tartani, de a komolytalan ajánlatokat, óvásokat bírságolni kellene. Attól függ tehát, hogy milyen cég nyeri meg a licitet: ez is egy követhetetlen labirintus, lehet, hogy a nyertes cég más megyéből való, kiadja egy alvállalkozónak a munkát, lehetetlen követni…

– Ezeket a cégeket nem lehet kiszűrni?

– Ezek az úgymond apartmancégek annyira profik, hogy az első fázisban a dokumentációkból nem tűnik ki, hogy nem képesek a kivitelezésre, és akkor elhúzódik az egész. Ebből az emberek viszont csak egy dolgot látnak: azt, hogy a polgármester megígérte, de az iskola nem épül. Ezek nehéz dolgok, szerencsére a hivatal alkalmazottai is jól képzettek, a konzultánsaink szerintem a legprofibbak, és remélhetőleg nem esünk bele az ilyen csapdába, de bármi megtörténhet, főleg azok járhatják meg, akik sok projektet kiviteleznek. 

Az utakról nagyon sokat lehetne beszélni. Nagyon hittem magamban és a körülöttem levő emberekben, de annyi kudarc és annyi munka van ebben, hogy tényleg egy álom valósult meg. Megfogadtam, hogy amikor elkészül a projekt, minden egyes településen dáridót csapunk, szalagátvágással, mulatással, de annyi munkát igényelt, annyira kifulladtunk, hogy most már kész van, de nem lesz tamtam, nem lesz energiánk minden faluba elmenni, minden kultúrotthonba beülni és mondani, hogy ezt mi csináltuk. Nagy az elégtételünk mind az emberek részéről, mind pedig a részünkről, de a „bulira” már nincs energiánk.

Én magam is naponta jártam a falvakat a köves utakon, folyamatosan köveztünk, folyamatosan költöttük a pénzt, javítottuk az utakat. Aki ilyen helyen lakik, csak az tudja, hogy a sár is nagy probléma, de a por még borzasztóbb. Aki folyamatosan, kilométereken át nyeli a port, csak az érti, mit jelent ez,  nem beszélve arról, hogy a köves út menti házakban szellőztetni sem lehet, ráadásul az autók is tönkremennek.