Tartalmas ünnepi műsorral emlékeztek a szabadságharcra Sáromberkén

Március 15-én a Telekiekről és a gólyáiról is híres Sáromberkén a református templom melletti imaházban gyűlt össze a település lakóinak egy része, hogy megemlékezzen az 1848-as magyar szabadságharc kitöréséről. 

Elsőnek Porkoláb Levente helyi református lelkipásztor köszöntötte az ünneplőbe öltözött gyerekeket és felnőtteket. Elmondta, hogy a gyönyörű szivárvány, amely eső után összeköti az eget a földdel, az Istennel kötött szövetség jele. „1848-ban és az ezt megelőző években a magyar ég nagyon be volt borulva. Viharos idők voltak, sötétség uralkodott, kilátástalan volt a jövő. A korábban nagy veszteségeket átélt nemzet tűrt és szenvedett, nagy elnyomásban volt része. Aztán 1848. március 15-én feltűnt a magyar ég fölött a szivárvány, és a márciusi ifjak kibontották a szabadság zászlaját. Összefogtak egy közös cél érdekében, szabadságot, testvériséget, egyenlőséget követelve...” – fejtette ki a lelkész.

Ezt követően tartalmas ünnepi műsor kezdődött. A helyi általános iskola felső tagozatos tanulói felelevenítették a Pilvax kávéházban, a Landerer nyomdánál, a Nemzeti Múzeumnál történt eseményeket. Forradalmi költemények, 1848-as dalok csendültek fel, részletek hangzottak el Petőfi Sándor naplójából, aztán Varga Miklóssal együtt énekeltük, hogy „a magyarok Istenére esküszünk,/ esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” A színvonalas műsort Porkoláb Ildikó tiszteletes asszony, a helyi iskola pedagógusa tanította be. 

A nagyernyei önkormányzat részéről Jánosi Ferenc polgármester köszöntötte a jelenlévőket, majd rövid ünnepi beszédet tartott. „Szilárd meggyőződésem, hogy akik ma jelen vagyunk, erdélyi magyarként, tudatosan ünneplünk. Március 15. akkor igazi ünnep, ha üzenete megérinti szívünket, ha le tudunk borulni a nemzet nagysága előtt. Véssük örökre szívünkbe, hogy boldognak és szabadnak születtünk, de maradjunk közös jövőnknek féltőn szerető őrei!” – hangsúlyozta a községvezető.

Miholcsa József szobrászművész, hagyományőrző huszár alezredes elmondta, hogy a huszárok nem a szavak, hanem a tettek emberei, ennek ellenére szívesen tesz eleget a szervezők kérésének és oszt meg néhány érdekességet az 1848-as huszárokról. A marossárpataki Mátyás-huszárok vezetője szerint szabadságharc idején a huszárok voltak a kor kommandósai, akikre óriási szükség volt a csatamezőn. Továbbá, beszélt Görgey Artúr honvédtábornok szabadságharcban betöltött szerepéről, Kossuth és Görgey kapcsolatáról. Felidézte az aradi vértanúk emlékét, a magyar Golgotán kivégzett tábornokok utolsó szavait.

Az ünnepség zárómomentuma a gyülekezeti ház udvarán lezajlott koszorúzás volt. Berekméri Csaba és Újfalvi Ernő önkormányzati tanácsosok a székely motívumos díszkapu elé helyezték el az emlékezés koszorúját, Váradi Csaba és Héjjas György hagyományőrző huszárok a nemzetünk hőseire emlékeztető haranglábot – Miholcsa József alkotását – koszorúzták meg. Nem maradt el a magyar és a székely himnusz eléneklése sem.