Táncoljatok, gyerekek!

Felhívás a keringőre! Így is mondhatnánk tréfásan, de itt mindenféle táncot értünk ezalatt. A tánc az út a harmóniához. Sport, művészet, lélekemelő tevékenység. Egyensúly, összhang, társakhoz való alkalmazkodás, szép tartás, ismerkedés, viselkedés, fellépés, megjelenés, kreativitás. Íme néhány lehetőség, képesség, melyet a tánc nagyszerűen fejleszt. Jótékony hatását mindenki megtapasztalja, hiszen nincs olyan ember, aki ne táncolt volna életében. Egyike a legsokoldalúbb hatású mozgásos foglalkoztatásoknak. Terápiaként is nagy sikerrel alkalmazzák szerte a világban (bármelyik válfajáról legyen szó). Wielfried Günter táncterapeuta szerint a zenére a lelkünk mozdul, a testünk követi. Egyrészt információfeldolgozási lehetőség, másrészt az önkifejezés eszköze, melynek segítségével felülvizsgálhatjuk nem tudatos mozdulatainkat, mozgásmintáinkat. Az iskolások életében a tánc (bármelyik válfajáról legyen szó) meghatározó jellegű, mégis elhanyagolják, nem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, pedig olyan könnyen elsajátítható készségeket fejleszt, melyek később szervesen beépülnek mindennapi életünkbe. Örvendetes, hogy egyre többen fordulnak a tánchoz, nevezetesen a néptánchoz a gyerekek sokoldalú fejlesztése végett, de még mindig sokan vannak, akik nem tulajdonítanak jelentőséget neki. Mert hát mikor táncoljon a gyerek? Az iskolai program zsúfolt órarendjében ez a tevékenység ritkán kaphat helyet. A mai eredménykényszeres világban azok a foglalkoztatások élveznek előnyt, melyek közvetlenül szolgálják a későbbi előrehaladást, mintegy előrevetítik a gyerek későbbi érvényesülését. Drága pénzért vett angolóra, matekóra stb. Tanulni, tanulni, tanulni (mondta Lenin is annak idején), s ezzel sem lenne semmi baj, csak egyszer észrevesszük, hogy ebben az eredménycentrikus, elektromos kütyüket nyomogató, ülő világban a gyerekek görbék, silányak, alulfejlettek, vagy kövérek, nincs tartásuk, nem tudnak köszönni, viselkedésük is sok kívánnivalót hagy maga után. A mai szülők fel sem fogják, mekkora lehetőséget rejteget a táncoktatás, a néptánc a többnyire virtuális világban élő gyerekeknek. Íme néhány jótékony hatás a sok közül: a tánc pozitív személyiség- és önbizalom-fejlesztő, sokoldalú tevékenység. Ezalatt egyszerre több mindenre figyelni kell, a zene, a ritmus és a társak függvényében. Figyelni kell a testtartásra, az ütemtartásra, a zenére, a társakhoz való alkalmazkodásra, a szép, esztétikus gyakorlat végrehajtásra, a terjedelemre, arra, hogy a térnek melyik felét tölti be a mozgás, ennyi mindenre egyszerre. Mindez segíti a gyereket, hogy megismerje önmagát, motorikus képességeit, tehetségét vagy hiányosságait ebben a komplex tevékenységben. A táncokon keresztül ismerik meg a hagyományaikat, a táncok lépésanyagát, énekeit, jellegzetességeit, stílusát. A ritmusos játékos mozgás a gyermek életszükséglete bizonyos korig. Egy mód az önkifejezésre, a kreativitásra, arra, hogy megnyilvánuljon, bárhol kinyilvánítsa gondolatait. A társas kapcsolatok nagyszerű kialakítója, együttműködésre, alkalmazkodásra, a másik személy elfogadására, egy közösséggel való összetartozásra ösztönöz. És mindezt észrevétlenül teszi, kellemes zenére,  felszabadultan, gátlások nélkül, civilizált körülmények között. 

Unalmasnak tűnhet ez a sok ajnározás, kedves szülők, de ha összehasonlítunk egy néptáncfoglalkozást valamilyen más mozgásos tevékenységgel, örömmel fogjuk tapasztalni a fent leírtakat, azt, hogy a tánc a maga könnyedségével lekörözi valamennyit. És nem beszéltünk még arról, ami a mai globalizált virtuális világban legalább olyan fontos, mint az említettek, a hagyománytisztelet, hagyományőrzés, a gyökereink értékelése, a népi kultúránk elsajátítása, továbbvitele és átadása. Felmérhetjük, mit jelent a diszkók fülsiketítő világával szemben, ahol a tánc idétlen rángatózásra, csápolásra redukálódik, ahol elszabadulnak az ösztönök, és hányja-veti magát, zötyög mindenki úgy, ahogy éri. A néptánc tehát nagyon fontos, nem csoda, hogy a táncmozgalom jeles egyéniségei keményen harcolnak azért, hogy az iskolákban is nagyobb mértékben alkalmazzák, nem csak opciós tevékenységek keretében, de mindennapi tevékenységként, minden korosztályban. Nagy segítség lenne szülőnek, tanárnak egyaránt, hisz a néptáncgyakorlás nagyszerűen javítja az írás-, olvasáskészséget, a tanulmányi előmenelt is. Szavak nélkül nevel, csak be kell indulni, és lépést tartani, követni a társunkat, a mestert, odafigyelni, hogy szépen lépjünk, kecsesen mozogjunk. 

Bogdán Emese