2019. július 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az életben mindennek megvan a maga ideje, az alvásnak, az ébrenlétnek,

a fizikai, a szellemi tevékenységnek, az érzelmek kifejezésének. A hosszú, boldog élet titka az, hogy mindent a maga idejében tegyünk – hangzott el a frappáns összegzés a novemberben tartott kétnapos alvásszimpóziumon.

A tanácskozás a Szent Balázs Alapítványba tömörülő marosvásárhelyi orvosok korábbi rendezvényeihez hasonlóan ezúttal is időszerű, sokakat érintő témát dolgozott fel többféle megközelítésben. A Gecse Dániel Orvosi és Egészségügyi Szakkollégium nagytermét az előadókon, az alapítvány tagjain kívül jobbára fiatal, orvostanhallgatókból, rezidens orvosokból álló közönség töltötte meg. 


Az alvás élettana

Az általános tudnivalókról a bevezetőt dr. Szilágyi Tibor, a MOGYE professzora tartotta. Előadásában elhangzott, hogy az alvás nem egy passzív, halálra emlékeztető állapot, mivel az alvás idején agyunk nem pihen, ugyanolyan intenzíven működik, mint napközben, csak másképpen dolgozza fel az információt, és az életműködés nem áll le. Az alvásnak két nagyon eltérő szakasza van: a mély alvás, amelynek egymásból alakulnak ki az egyre mélyebb stádiumai, mialatt lassul a szív működése, csökken a vérnyomás, és ebből az állapotból nagyon nehéz felébreszteni valakit. Körülbelül 45 perc alatt következik be, majd újra egyre felszínesebbé válik, és megközelítőleg 90 perc után újra a felszínes alvás állapotába tér vissza az agy. Ekkor, bár az EEG-n ugyanolyan agyhullámokat lehet mérni, mint ébrenléti állapotban, mégsem ébred fel az ember, ezért ezt a szakaszt paradox alvásnak is nevezik. Az izomtónus megszűnik, a szemmozgató, a középfül- és a légzőizmokat kivéve. Ebben a szakaszban álmodunk, és ha valakit ilyenkor költenek fel, akkor álmokról számol be. Úgy tűnik, hogy a napközben gyűjtött információt az agy átjátssza a rövid távú memóriából a hosszú távú memóriába, és ilyenkor szabad asszociációk keletkezhetnek. A szervezetnek nem kell a külvilág ingereire válaszolnia, tehát van ideje feldolgozni a nappali információkat, és ebben a gyors szemmozgásos REM (Rapid Eye Movement) szakaszban tudja szétbontani, és újra összetenni az ismereteket, amiből a különböző jelenségek bizarr együttállásai adódnak. Ebben a szakaszban az úgynevezett szimpatikus tónus, a szívfrekvencia, a vérnyomás emelkedik, és ha valakinek szív- és érrendszeri betegsége van, a kockázat megnövekedik, és ez rémálmok idején komoly veszélyt jelent – mondta többek között Szilágyi professzor. 


Az alvás-ébrenlét egyensúly és a cirkadián (élettani napszaki) ritmus 

Az emberi alvásnak-ébrenlétnek két nagy tartóoszlopa van. Az egyik az alvást-ébrenlétet szabályozó rendszer, a homeosztázis, amely egyensúlyt teremt az alvás és ébrenlét között. A másik a cirkadián, az úgynevezett belső óránk, egy mélyen a sejtekbe íródott óramű, amely a sötétség és a fény időszakos változásához igazodva alakult ki, és ez szinkronizálja szervezetünk működését – ez volt a témája a Norwichban működő Kelet-angliai Egyetem adjunktusa, dr. Lázár Alpár alváskutató pszichológus előadásának. 

Agyunk hipotalamikus magjában létezik egy központi óra, a szuprakiazmatikus mag, amely összehangolja a sejtekben levő összes kis perifériális „óra” működését. A központi óra elsősorban a fényhez igazodik, és annak a hatását közvetíti a szervezetnek, sejtjeink, szerveink belső ritmusát összhangban tartja a külső behatások ritmusával. Tanulmányok igazolják, hogy a homeosztázis és a cirkadián ritmus dinamikusan együttműködik abban, hogy napközben ébren tartson, jó kognitív teljesítményre tegyen képessé, éjszaka pedig megtartson az alvásban is. A cirkadián ritmus napközben egy fokozatos éberségi jelet küld az agyba, amely ellensúlyozza a felgyülemlő homeosztatikus fáradtságot, a kettő kiegyenlítődik, és viszonylag jól tudunk teljesíteni a nap folyamán. Sőt érdekes módon a cirkadián jel az esti órákban, lefekvés előtt két órával éri el a csúcsot, amikor nagyon is ébren tart. Ha ezt az ébrenlétfenntartó zónát átlépjük, a felgyülemlett homeosztatikus nyomás hatására könnyen elalszunk, és alvásban maradunk. A „cirkadián éjszaka” nagyon szűk időablakot jelent, amikor a testmaghőmérséklet csökken, és a sötétség hatására melatonin termelődik. Érdekes módon az éjszaka alatt nagyon gyorsan „letudjuk” az alvásnyomást, és mégis nyolc órát alszunk. A cirkadián rendszer mélypontján a serkentési jel hiánya tart meg alvásban. A kognitív és fizikai teljesítményünk a hajnali órákban a leggyengébb, és ha ez alvásmegvonással párosul, a hatás még érezhetőbb, különösen a nőknél.

Minél intenzívebben használjuk az agyunkat napközben, annál több mély alvásra van szükségünk, és ennek hatása kedvezően hat vissza a teljesítményünkre. Ha nem alszunk eleget, és nem megfelelő időben alszunk, akkor inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki, és számos szív-érrendszeri kórkép is – hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette, hogy vizsgálataik arra irányulnak, hogy az öregedésben, leginkább az időskorban jelentkező neurodegeneratív zavarok kialakulásában milyen szerepe van az alvásnak, az alvásszabályozó rendszereknek, a cirkadián ritmusnak. Feltételezéseik szerint ilyenkor nagyon korán megbomlik valami az egyensúlyban, ami hozzájárul a korai alvás-zavarokhoz, amelyek a maguk módján a betegségek kialakulásához vezetnek. 


Mennyi alvásra van szükségünk?

Az alvásnak fontos szerepe van az anyagcserében is. Alvás idején regenerálódnak a sejtek, aktiválódik az immunrendszer, növekedési hormonok termelődnek, a tápanyagok eljutnak a szervekhez, a salakanyagok lebomlanak, a nappal tanultak a tartós memóriában rögzülnek.  A leptinszintünk növekedik, ami megakadályozza, hogy alvás közben éhséget érezzünk. Akik keveset alszanak, azoknál megnövekedik a kóros elhízásra való hajlam – figyelmeztetett dr. Szabó Mónika belgyógyász főorvos irányításával írt dolgoztában (Fiziológiás változások az anyagcserében az alvás ideje alatt) Német Mezey Csongor.

A leggyakoribb alvászavar az álmatlanság (inszomnia), a páciens nem tud elaludni, felületesen alszik, korán felébred. Ezzel ellentétes az elégséges alvás ellenére jelentkező nappali fáradtság (hiperszomnia). Az alvás közben fellépő rendellenes események – alvajárás, fogcsikorgatás, a láb akaratlan mozgása, rángása, ébredéskor fellépő mozgásképtelenség – a paraszomniához tartoznak. Az alvás-ébrenlét ciklus zavara, a cirkadián ritmus zavara főleg a több váltásban dolgozó személyeknél fordul elő. 


Alvászavarok a különböző betegségekben 

Az alvászavarok szerepéről az obezitás, cukorbetegség kialakulásában dr. Szabó Mónika belgyógyász-diabetológus egyetemi adjunktus tartott előadást. Elhangzott, hogy a kamaszoknak 10 órai alvásra van szükségük, az iskolásoknak 9-11 órára, a fiatal felnőtteknek 7-9 órára, az idős személyeknek 7 órára, továbbá, hogy nem csak a kevés, a sok alvás is lehet káros. Minél kevesebbet alszunk, annál jobban megnő a cukorbetegség kockázata. Nemcsak az alvás hossza, hanem az alvás minősége is döntő az egészség szempontjából. A nyugtalan, szakaszos, töredezett alvásnak van a leginkább károsító hatása az anyagcserére. Az alváshiányt a szervezet táplálékbevitellel próbálja kompenzálni, és főleg gyermekek esetében a rövid alvásidő kóros elhízáshoz, obezitáshoz vezet. 

A hangulat és az alvási zavarok összefüggéseiről a cukorbetegeknél dr. Forró Tímea neurológus rezidens orvost hallottuk, aki elmondta, hogy cukorbetegséghez társuló depresszióban az alvászavar különösen gyakori, és jelenléte negatívan hat az alapbetegségekre. Minél súlyosabbá válik a depresszió, annál súlyosabbá válik az alvászavar. 

A Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező alvászavarokról (elalvási nehézség, fokozott nappali aluszékonyság hirtelen elalvással, gyakori ébredés, nyugtalanságérzés az alsó végtagokban, a nyugtalan láb szindróma) dr. Szász József ideggyógyász (MOGYE) tartott előadást.

A pajzsmirigy működési zavarai is okozhatnak alvási problémákat. Túlműködésekor nyugtalanabb az alvás, gyakori az éjszakai felébredés. Endokrin kórképeknél az alvásfüggő légzészavarok kockázata is magas. A témát az orvosi gyakorlatra, konkrét esetre lebontva dr. Ruff Rudolf, a csíkszeredai kórház endokrinológusa részletezte. 


Az alvási apnoé és kockázatai 

Az alvással összefüggő légzészavarokról, konkrétan az alvási apnoéról és annak kardiológiai kockázatáról dr. Frigy Attila kardiológus főorvost hallhattuk. Az apnoé légzésmegállást jelent, az érintetteknél, akik jobbára túlsúlyos horkoló férfiak, alvás közben néhány másodpercre megáll a légzés. Az ok, hogy a garatizmok annyira ellazulnak, hogy a légutak összeesnek, és a légző mozgások ellenére nem tud a levegő a tüdőbe jutni. A légutak elzáródására utal az obstruktív apnoé elnevezés. Az apnoé felriadással fejeződik be, s mivel ez éjszaka többször is előfordul, töredezetté válik az alvás, ami nappali aluszékonyság, illetve a teljesítmény (fizikai, pszichés) romlását okozza. Apnoé alatt a szív oxigénellátása csökken, ami éjszakai ritmuszavarokhoz, szívelégtelenséghez, szívrohamhoz, extrém esetben hirtelen szívhalálhoz vezethet. A felriadások során gyors lesz a szívverés, emelkedik a vérnyomás, ami hozzájárul az előző jelenségek kialakulásához. Ha az apnoé gyanúja fennáll, orvoshoz kell fordulni, aki pontos diagnózist állapít meg. A túlsúlyos pácienseknek ajánlatos fogyni, kerülni kell a háton alvást, lefekvés előtt tilos az alkohol, altatók, nyugtatók használata, mert fokozzák a jelenséget. Súlyos esetekben a légutakban pozitív nyomást biztosító készüléket (CPAP) kell használni, ami látványként ugyan nem kellemes, viszont megakadályozza a légutak összeesését, az apnoét, illetve ennek káros következményeit. 

Az összetett alvásvizsgálatról, a szomnográfiáról, amely teljes képet nyújt az alvás alatti rendellenességekről és azok okairól dr. Orbán Kiss Károly élettanász, neurológus előadótanár (MOGYE) osztotta meg ismereteit a jelenlevőkkel. 


Az alvási agyhullámok mint biomarkerek 

Dr. Bódizs Róbert, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének alváskutató pszichológusa érdekes előadást tartott az alvási EEG-ről (elektroencefalográfia), amely az alvás alatti agyműködést tükrözi. Ennek a spektruma, képe állandó, és biomarkerként az emberek azonosítására alkalmas. Az alvás alatti hullámok az életkortól függően változnak, az időseknél általában csökkennek. Azoknál viszont, akik időskorukra is megőrzik szellemi frissességüket, nem érzékelhető a csökkenés. Alzheimer- és Parkinson-kórban a lassú hullámok kilengése kisebb. Az alvási orsók száma gyakoribb a  magasabb intelligenciahányadosú személyeknél. Az alvási orsókból előre lehet látni a demencia kialakulását. Az előadó ugyanakkor figyelmeztette a teremben levőket, hogy az alvást el lehet rontani a sok éjszakai tanulással és bulizással is. Ezért kell elgondolkozni azon, hogy meddig lehet visszaélni az életkornak megfelelő alvásidő betartásával, aminek hiánya idővel a szellemi teljesítmény csökkenéséhez vezet.

Dr. Bódizs Róbert rámutatott, hogy az óra átállítása a nyári időszámításra nagyon káros a szervezet számára, és az egész társadalmat érinti. A valóságban szervezetünk nem áll át, és így napi 40 perccel kevesebbet alszunk, ami balesetekhez, szívinfarktushoz vezethet, sőt a kialvatlan bírák döntését is befolyásolhatja. Az átállás háborús kényszerből született, de a spórlásnak vélt lépésnek az egészségkárosodást tekintve sokkal nagyobb költségvonzata van.


A legnépszerűbb altatók

Tanulságos volt dr. Bába László István, a MOGYE klinikai szakgyógyszerészének előadása az altatók előnyeiről és hátrányáról. Bár bizonyos alvászavarok esetében jó szolgálatot tesznek azzal, hogy gátló hatást fejtenek ki az agy működésére, hosszan tartó szedésük függőséget okoz. Vannak rövid hatású szerek, amelyek az elalvást segítik, valamint közép- és hosszú hatásúak is. A legnépszerűbbek a benzodiazepinek, amelyek a korábbi altatóknál biztonságosabb gyógyszerek, hamar felszívódnak, nem okoznak jelentős másnaposságot. Hosszan tartó szedésük azonban megszokáshoz vezet, függőséget okoz és hozzájárul a kognitív funkciók folyamatos romlásához (feledékenység, tanulási nehézség, ügyetlenség, koordinációs zavarok, pszeudodemencia). Elhagyása esetén ezek a tünetek visszafordíthatók. A leszokáshoz azonban idő kell, mert, ha hirtelen történik, kellemetlen tünetekkel járhat.

*

Az előadásokat követően nem hiányoztak a kérdések, és sokszor érdekes párbeszéd alakult ki az előadók és a közönség között. Végül a szervezők és a résztvevők röviden összefoglalták, hogy mit jelentett számukra a szimpózium. Dr. Szatmári Szabolcs ideggyógyász főorvos felvetette, hogy az alvás olyan terület, ahol van még kutatnivaló, és a tanácskozás erre is ötleteket adhat a fiataloknak. A MOGYE előadótanára utalt arra, hogy az alvás „költőibb” része, az álmodás, valamint a pszichológiai, pszichiátriai vonatkozások ezúttal nem kerültek terítékre, de ez nem jelenti azt, hogy ne volnának fontos részei a témának. 

Egy azonban biztosan körvonalazódott: a mindennapi orvosi gyakorlatban az alvásról is beszélni kell a betegekkel, mivel az ezzel kapcsolatos rendellenességek sok millió embert érintenek. Ez alapkérdés kell hogy legyen, mivel a páciens magától nem biztos, hogy megemlíti, egyéb panaszait helyezi előtérbe, az alvászavarait „megszokja”. Mivel hosszú távú történetről van szó, ami fiatalkorban kezdődhet, a korai megelőzés szerepe nagyon fontos. 

A kétirányú hatás miatt egy kezelési stratégiának, bármely betegségről legyen is szó, része kell legyen a jó alvás biztosítása – hangsúlyozták.

A konferencia a dr. Szabó Mónikának mint szervezőnek szóló köszönettel ért véget, aki az alapítvány munkatársainak, az előadóknak, az orvoskollé-gáknak és fiataloknak a közreműködését értékelte. 

Fotó: Szántó  Alexandru