Tamás Anna újra itthon

Sajnos nem személyesen, hiszen már több mint egy évtizede, 65 éves korában elhunyt Amerikában, és nem szülővárosában, Marosvásárhelyen, de monumentális kárpitjai által szülőföldjén, az Erdélyi Művészeti Központ sepsiszentgyörgyi székhelyén találkozhat vele ismét honi közönsége. Élhetne még, alkothatna is, hiszen egykori művészeti középiskolás osztálytársai, az alkotói megújulást ösztönző nemzedéktársai közül többen ma is kulturális életünk meghatározó, aktív résztvevői, a sors azonban így döntött, Tamás Anna 2010-ben végleg távozott. Textilművészeti, díszlet- és jelmeztervezői, illetve divattervezői munkássága, életműve így is rendkívül jelentős. Az itthoni fiatalabb tárlatlátogatók már nemigen ismerhetik, de az idősebbek közül sokan fel tudják idézni magukban a művésznő alkotásait, rendkívüli egyéniségét. Jó lenne, ha a tárlat anyagát, amelyből az egyik nagy gobelin a Maros Megyei Múzeum tulajdona, városunkban is be lehetne mutatni. 

Sepsiszentgyörgyön március 25-én nyílt meg az emlékkiállítás, amint kurátora, dr. Bordás Beáta, az EMŰK vezetője a megnyitón elmondta, intézményük évadnyitó tárlataként illeszkedik az általa eltervezett programba, és rövidesen katalógus is kíséri, méltatja a május 14-ig látható válogatást. A tárlatnyitón népes közönség volt jelen, indokolt is a nagy érdeklődés, hiszen a tágas galéria falait betöltő tizenhárom hatalmas szőnyeg hosszú ideje eltűnt a hazai nyilvánosság elől. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol egyéni kiállítása után telepedett le a művésznő, még voltak itt-ott kiállítva ezek az izgalmas textilmunkák, de 1985 óta először kerültek haza, ez a bemutatás tehát akár premiernek is tekinthető. A művésznő fiának, Kelemen Mátyásnak köszönhető, ő bocsátotta az EMŰK rendelkezésére.

Lényegében egy fiatal alkotó pályájának első szakaszát, indulása és kiteljesedése másfél évtizedes (1970-1985) periódusát tükrözi. Tamás Anna hamar nemzedéke egyik legfontosabb romániai művészévé vált. Már kolozsvári egyetemistaként sok elismerés övezte, majd Marosvásárhelyen virágoztatta fel újító művészetét. Országosan és nemzetközileg is mind ismertebbé vált. Új látásmódja, alkotói koncepciója egybeesett a textilművészet nemzetközi fellendülése, forradalmi megújulása időszakával, amikor ez az alkotási terület a többi művészeti ág szférájába emelkedve ösztönözte a szellemi nyitást, a kísérletező önállósodást. Tamás Anna az akkoriban fellendült vásárhelyi művészeti élet hangadó képviselői közé tartozott, a Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezőjeként is sikeres volt, kiállítási jelentkezései mindig nagy visszhangot keltettek. New Yorkban azonban az érdeklődést keltő szőnyegei nem tudtak megélhetési lehetőségt teremteni, a divatszakma területén sikerült kiemelkednie, a nulláról a legmagasabb szintig jutnia. A szőnyegkreációt abbahagyta, de a negyvenéves koráig létrehozott kéttucatnyi textilművészeti alkotása pillanatig sem kelti azt a benyomást, hogy torzóban maradt életműről kell beszélnünk. Kerek, egész, jellegzetes, öntörvényű, látványos és elgondolkodtató, a művésznő lelki, szellemi arcképét is kirajzolja ez a kárpitgyűjtemény. 

Aki Sepsiszentgyörgyön jár, feltétlenül látogasson el az Erdélyi Művészeti Központba, annál is inkább, mivel közben a kisebb galériában egy újabb jelentős kiállítás nyílt, a szintén marosvásárhelyi művészetis véndiák, a Kecskeméten élő grafikus és rajzfilmrendező Szilágyi V. Zoltán munkáiból. Ezekkel is élményteljes a találkozás.