Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A múlt hét végén Székelyszentistvánon találkoztak a Szent László Társaság (1861) és Rend erdélyi és magyarországi tagjai. Ez volt a lovagrend idei központi rendezvénye, ahol az ünneplés mellett a kiértékelés is megtörtént.
Jövőt csak a múlt ismeretében lehet építeni, a múlt ismerete pedig azért fontos, hogy a különböző ideológiai szélverések ne szórhassanak szét minket – hangzott a figyelmeztetés a székelyszentistváni református templom-ban tartott ünnepi istentiszteleten. Mindenki megkapta az Úristentől a maga tálentumait, és el kell végeznie a rá bízott munkát, de eredményt csak elkötelezett emberekkel lehet elérni – hívta fel a figyelmet szószéki beszédében l. Kiss Dénes nyugalmazott lelkipásztor.
A Szent László Társaság (1861) és Rend mindig egyházi alkalomhoz, istentisztelethez, szentmiséhez köti az ünnepi alkalmait, mert a rendnek három alappillére van, ezek egyike a hit. „Nem mindenki ember, aki sorsokat intéz” – Arany Jánost idézve figyelmeztette az ünneplőket v. l. Erdélyi Takács István, a rend káptalanjának tagja, érdi református lelkész. „Nem könnyű a helyzetünk, nem vagyunk elegen, de annyira igen, hogy a feladatainkat el tudjuk végezni. Ezért fontos a kifejtett munkát elismerni” – ezekkel a szavakal nyújtotta át az érdemkeresztjét múlt szombaton a Szent László Társaság (1861) és Rend a székelyabodi Kálmán Márton lovagnak. A v. l. Imre László főkapitány által átnyújtott elismerés átvételekor a kitüntetett ígéretet tett arra, hogy ezután is erejéhez mérten, méltón fogja végezni munkáját. „Isten adott elég elvégzendő feladatot, de legyetek hitben járó emberek” – intette lovagtársait a káptalan tagja, aki arra is figyelmeztette társait: Szent László lovagjainak fontos dolga a szeretet megtanítása, mert kicsiket és nagyokat, gyengébbeket, de néha az erőseket is támogatni kell.
Beszédét egy Babits-verssel fejezte be, s az ünnepi alkalmat további szavalatok zárták, l. László János tanár mellett a rend két székelyabodi apródja, Bíró Ibolya és Nagy Bence is verset mondott.
Az istentiszteletet követően a Szent László Társaság (1861) és Rend, valamint a helyi önkormányzat és a Történelmi Vitézi Rend szovátai székének képviselői koszorúkat helyeztek el Szent István királyunknak a templomudvaron álló szobránál. Az esemény himnuszaink eléneklésével zárult.
Ez volt a Szent László Társaság (1861) és Rend idei központi rendezvénye, az erdélyi és magyarországi széktartóságok közös eseménye – mondta el lapunknak l. Koncz László Ferenc, az erdélyi tartomány széktartója, aki úgy véli, jelzésértékű, hogy az erdélyi tartománynak küldetése a székelyabodi gyermekotthon támogatása.
Ez nem merül ki a rendszeres disznóvágásokban és karácsonyi ajándékozásban, a többi rendtagokkal közös projektje az abodi otthon épületének javítása is. „Fontos, hogy konkrét dolgokat is letegyünk az asztalra” – mondta a széktartó, és ilyen ez a célkitűzés is: a felújított épületet a szeptemberi iskolakezdésig szeretnék átadni.