Téli tárlat 2012 – Marosvásárhely

Részt venni vagy távol maradni? A dilemma még mindig fennáll, és ilyen vonatkozásban megosztja a megye képzőművész közösségét.

Kis Levente alkotása

Részt venni vagy távol maradni? A dilemma még mindig fennáll, és ilyen vonatkozásban megosztja a megye képzőművész közösségét. Jó néhányan – és nem is akármilyen alkotók – évek óta elkerülik a telente hagyományosan megrendezett Szalont, valamiért ellenzik az ilyen nagy, együttes bemutatkozásokat. Tehetik, senkit se kényszerítenek arra, hogy benevezzenek a seregszemlére, amit a múlt rendszerben alaposan lejáratott a parancsuralom. Az akkori megkötöttségeken, kötelező feladatokon azonban rég túljutottunk, hosszú ideje a részvétel tekintetében már csak egy igazi elvárás van, az viszont döntő lehet: a kiállítandó alkotás színvonala, minősége. A megméretkezésre vállalkozó művészek igyekeznek is igazodni ehhez, persze ki-ki tehetsége, tudása, egyéni kvalitásai szerint. Ők vannak többen, az évi tárlathoz ragaszkodók, mert hiszik, tudják, hogy a művészetkedvelőket érdekli a kiállítás, elvégre szokáson innen vagy túl, ez nyújt kellő tájékoztatást, átfogó, hiteles képet a helyi képzőművészeti jelenségek éppen aktuális helyzetéről, a kortárs irányzatokhoz való igazodásáról, ez viszi frissen a nyilvánosság elé az itt élő festők, szobrászok, díszítőművészek, fotóművészek alkotói újdonságait.

Idén is vannak objektív, szubjektív indokokat felsorakoztató vagy bárminemű magyarázkodást mellőző hiányzók, akik munkáikkal erősíthetnék, érdekesebbé tehetnék a Kultúrpalota földszinti galériáiban december 13-án nyílt kiállítást, de a rendezvény nélkülük is reprezentatív, kellőképpen kiegyensúlyozott, változatos és sokszínű. Több mint félszázan válaszoltak a Romániai Képzőművész Szövetség Marosvásárhelyi Fiókja vezetőségének a felhívására, és küldték be műveiket a zsűrizésre. Közülük ötvenegyen állhatnak egy vagy több alkotással a közönség elé. Vannak köztük országosan elismert, nemzetközi hírű, korosabb művészek, nagy ígéretként indult s pár éve már egyértelműen bizonyító fiatalok, szokásos szintjén képviselteti magát a derékhad, és éreztetik jelenlétüket pályakezdők is. Mindez nyilván eléggé eklektikus anyagban tükröződik, de éppen ez a sokféleség az, ami elsősorban vonzza a kíváncsiskodókat. A festészet, grafika most is dominál, azért is, mert az évente külön is bemutatkozó textilművészek ilyenkor sem akarnak hiányozni, és többnyire festménnyel, grafikával lepik meg a nézőket. De persze Vásárhelynek a szobrászat is feltétlen erőssége, amit a mostani Szalon is tanúsít. A teljes plasztikai anyag figyelemre méltó. Ínyünkre való ízelítőt kapunk a kerámiából is. Pedig a tűzművészetek reprezentánsai is többször felvállaltak már kollektív tárlatot az idén. Formatervezői ötletekből is láthatunk néhányat mutatóban. És végül, de nem utolsósorban: az előző kiállítások tendenciáját igazolva, mind hangsúlyosabb teret nyer a megyei tárlaton a fotóművészet. Így együttesen olyan tetszetős mozaikkép tárul a közönség szeme elé, amely kerek egészként is jó benyomást kelt, külön-külön pedig, ha mindenik nem is világmegváltó munka, találkozhatunk több olyan művel, amely mélyreható, tartós élménnyel ajándékozza meg a tárlatlátogatót. Figuratív és formabontó, tradicionális és kísérletező, színes és fekete-fehér… Sokrétű a kínálat, jó szívvel válogathatunk kedvenceket belőle.