Remélni lehet, hogy végre tisztázódott a ki-kinek-mennyi-mire fizet kérdéskör, bár a biztosítósdi játék szereplői ma is különféleképpen értelmezik a sorokat, így nem egészen világos, hogy mi is a kötelező és hányszor kell kifizetni…
Legutóbb még úgy tudtuk, hogy augusztus 6-tól lép érvénybe a kötelező lakásbiztosításokra vonatkozó jogszabály, pontosabban ennek alkalmazási útmutatója. A törvény be nem tartása esetén borsos pénzbírsággal riogatták az adófizető polgárokat, immár sokadszorra.
2008-ban, a 260-as törvény megjelenésekor kezdődtek a bonyodalmak, azt követően pedig félévente kaptak lábra híresztelések, a Biztosításokat Felügyelő Bizottság pedig kb. évente kirukkolt egy-egy rendelettel, módosítással, újabb és újabb határidőket szabva meg a törvény gyakorlatba ültetésének, mindig utolsó percben halasztva el az alkalmazást. Az adófizető polgárok szűk – öntudatosabb, becsületesebb – rétege mindig lenyelte a békát, fizetett, de mint kiderült: teljesen fölöslegesen, senki nem követte a jogszabály betartását (mint ahogy a második, sokadik lakás adózásánál sem).
Bő két hétig volt idén augusztusban érvényes a Biztosításokat Felügyelő Bizottság 5-ös számú rendelete 2009-ből (utólagos módosító rendeletekkel együtt), mígnem augusztus 22-én a Hivatalos Közlönyben újabb módosítás jelent meg és lépett érvénybe. Nos, remélni lehet, hogy végre tisztázódott a ki-kinek-mennyi-mire fizet kérdéskör, bár a biztosítósdi játék szereplői ma is különféleképpen értelmezik a sorokat, így nem egészen világos, hogy mi is a kötelező és hányszor kell kifizetni…
E bizonytalanságban egy biztos: a legutóbbi módosítás feloldja azt a kettősséget, amelynek leple alatt a biztosítók eddig „kibabráltak” az állammal. A PAD-nak nevezett kötelező, természeti katasztrófák esetére kötött szerződések mellett eddig ugyanis a fakultatív biztosításokat is elfogadták, ha ezek tartalmazták a kötelezőt, ám a biztosítók utóbbi esetben előszeretettel megfeledkeztek az állami vészhelyzeti büdzsébe átutalni a PAD-okból származó jövedelmüket, mintegy összemosva a pénzeket. „Amnéziájuk” eredménye: 246.000 aktív kötelező biztosítás, a tavalyi szám egyharmada, miközben 2,5 millióval megnőtt és 4,4 milliót számlál jelenleg a fakultatív biztosítások száma. Az állam pedig ismét eltátotta száját és jelentős összegektől esett el.
Immár átláthatóbb módon kell tehát a biztosítócégeknek dolgozniuk: a fakultatív biztosításokban a kötelező (PAD) részt különválasztják, az e fölötti összegben lehet igényelni egyéb „pluszokat” fakultatív címen. A különválasztás pedig könyvelésileg is követhető lesz. Ezzel egyidejűleg az állam 20 százalékra emelte a biztosítócégek PAD-ok utáni részesedését. Nem rossz lépés: kiszürkítik a feketebiztosításokat.
Mindezek mellett továbbra is nagy kihívás marad a közös biztosítói adatbázis működtetése és az önkormányzatok beléptetése ebbe, ami ma még nem funkcionális.
