Szüreti bál, lelki feltöltődés

Szerte a falvakban, városokban árad a szüreti jókedv. Az ősz színpompájába beleragyog az ember mosolya is, hiszen még az is, aki nem szüretelt semmit, ujjong a természet bőkezűségén, amint szétszórja megérett kincseit.

Fotó: Popescu Ilona

Szerte a falvakban, városokban árad a szüreti jókedv. Az ősz színpompájába beleragyog az ember mosolya is, hiszen még az is, aki nem szüretelt semmit, ujjong a természet bőkezűségén, amint szétszórja megérett kincseit.

Erre az örömre talán legjobban az az idősebb korosztály érez rá, amely a Kopacz Imola által vezetett Magányosok Klubjában tömörült. Az ősz harmóniája szimbolizálhatja a kiforrott ember lelkivilágát, s ők azok, akik legfogékonyabbak arra, hogy életben tartsák a hagyományokat.

Ezzel magyarázható az a fergeteges jókedv, ami a magányosok bálján uralkodott az Effendi vendéglőben október 19-én. Tarka szoknyába öltözött menyecskék énekelték a vidám szüreti dalokat és ide illő őszi verseket szavalt Cziprián Irénke, Császár Teréz, Pécsi Ágnes és Berei Árpád. Szólót énekeltek: Viola Margit, Német Ibolya, Varga Irénke és Székely Árpád. Az Effendi vendéglő finom ételeket tálalt a szépen feldíszített asztalokra.

A mulatság színfoltja a két szüreti kosár kisorsolása volt, melyeket Viola Margit és Berecki István rakott tele és díszített fel. A szerencsés nyertesek Szabadi Ida és Neamţu Maria voltak, akik nagylelkűen szétosztották a kosarak tartalmát a vendégek között.

Közben szólt a zene, amit Szilágyi Sándor Dankó Pista-díjas énekes zenekara szolgáltatott, akiket mi már sajátunknak tekintünk, hiszen végigmuzsikálták rendezvényeinket és mindig kedvesen biztattak, hogy „nem csak a húszéveseké a világ”. Élt is ezzel a lehetőséggel a sok szépkorú, olyannyira, hogy még a záró gólyatánc után sem akaródzott abbahagyni a mulatságot, ámde szervezőnk, Kopacz Imola kedvesen mégiscsak zárórát hirdetett.

Lélekben feltöltődve s szívünkben szép emlékkel gazdagodva hazafelé indultunk.

Radványi Hajnal