Igaza van Raed Arafat doktornak akkor, amikor azt mondja, az elmúlt 25 év alatt legalább négy vadiúj kórház megépülhetett volna.
Igaza van Raed Arafat doktornak akkor, amikor azt mondja, az elmúlt 25 év alatt legalább négy vadiúj kórház megépülhetett volna. Annál is inkább, mivel szerinte egy kórházi beruházás nem kerül sokba, néhány kilométernyi autópálya árából kijönne. Természetesen sürgősségi kórház építésére utalt, kijelentve, hogy lenne pénz, a baj az, hogy a kormánynak nincsen hosszú távú terve, stratégiája az egészségügyi infrastruktúra korszerűsítésére.
A kórház-infrastruktúra sok helyen valóban régi, elavult, fenntartása költséges, és adott esetben drágább toldozni-foldozni, mint újat építeni. A liberális párti Nicolaescu miniszter évekkel ezelőtti lendületéből, hogy országos viszonylatban legalább nyolc regionális kórházat építsenek, mára semmi sem maradt. Pedig Marosvásárhelynek regionális sürgősségi kórházat ígért, Segesvárnak új kórházépületet egy 4 hektáros sportpálya területén, más városokban hasonlókat. Nemzetközi liciteket is tartottak, amelyekből perek lettek, de beruházás nem.
Arafat doktor most „felmelegítette” a témát, párhuzamot vonva a költségek között. Bizonyára nem téved, amikor a rettentően drága autópálya-kilométerekben számol, csakhogy az országban sztrádákra sem futja, nemhogy egyéb nagyberuházásokra. Januárban csupán
95 kilométer autópálya átadását tervezte 2016-ra a kormány, az őszi kampány közeledtével lehet, hogy Ponta-mintára megint felavatják jó néhány sztrádarészt, terelőutat kivitelező cég építőtelepét , aztán majd az év végi mérlegnél kiderül, hogy nagyobb volt a füstje…
Arafat doktor új kórházakat szeretne, miközben a régieket sem tudják karban tartani, felszerelni, higiénikusan működtetni. A szaktárca képtelen az orvoselvándorlást megállítani, nem tudnak jól összehangolt prevenciós programokat készíteni. A tavalyi év végi statisztika szerint az országban minden negyedik ember legalább egy krónikus vagy hosszú ideig tartó kezelést igénylő betegségben szenved, a lakosság egynegyede dohányzik, közel fele túlsúlyos, több mint 9 százaléka elhízottnak számít, a leggyakoribb betegségek a magas vérnyomás, a gerincproblémák, a diabétesz. Ezeket az arányokat megelőző programokkal bizonyára lehetne csökkenteni. Huszonöt év után azonban még mindig ott tartunk, hogy laborvizsgálatra való előjegyzésért családorvosi küldőpapírral hajnali hat
órakor sorban kell állni, és jó, ha a küldőpapír érvényességi ideje alatt sikerül elvégeztetni a laboratóriumi, a szűrő-, a műszeres vagy a képalkotó vizsgálatokat. Jó, ha időközönként nem omlik össze az adatbázist működtető informatikai rendszer, és a betegek kiválthatják orvosságaikat, beutalhatók a kórházba vagy éppen bonyodalommentesen kibocsáthatók. És szerencsének számít, ha a mentőautó idejében megérkezik a beteghez, vagy ha a fekvőbeteg-szakellátás során a páciens megússza a kórházi fertőzést. Az ígéretek ellenére sem vezették be a magán egészségügyi biztosítási rendszert, az orvosok bérezésének növeléséről csak most kezdenek érdemben tárgyalni. Nos, ezekről kellene sűrűbben beszélni.