Szotyori Anna kiállítása elé a város szerelmeseinek, de nem csak

A vedutta vagy városkép a grafika és festészet régi kedvence. Mindnyájan emlékszünk Canaletto pompás Velence, Róma vagy Drezda városképeire, melyek az európai és amerikai múzeumok legtöbbet kiállított mesterművei közé tartoznak. Látványosak, történeti összehasonlításra csábítanak, dokumentumszerűek, eszményi képét mutatják a reneszánsz és barokk városoknak. Piranesi metszetei – melyek a Teleki Tékában is megtekinthetők – főleg a klasszikus ókori romok felemelő ábrái. William Hogarth, Honoré Daumiere vagy Gy. Szabó a műfaj klasszikusai.

A rézkarc és a fametszet kis méretekben, miniatúrákban is hatásos. A művész grafikai készségén, mesterségbeli tudásán, technikai eszközeinek élességén, a papír és festék minőségén múlik, miként tud egy aprócska, akár tenyérnyi felülettel gazdálkodni, miként tudja arányosan elrendezni a látványt, hogy egyben gazdag, már-már buja legyen, és a nézőt megragadja. Hogy a levonatokat érdemes legyen gyűjteni, gyűjtőket megejtő értékkel bírjon, kiállítható, albumba rendezhető vagy a lesekabinettek (olvasószobák) falára kifüggeszhető legyen.

Manapság a városképek inkább a képeslapokon élnek tovább. Fényképezőgépeinket és telefonjainkat, a kisokosokat és nagy látószögűeket, a tablettet csak előkapjuk, ha elénk kerül a látvány. A művészek manapság nem kísérleteznek városképi kisgrafikával, legfennebb ex librisszel.

Vannak azonban kivételek. Szerencsés és boldog kivételek. Vannak, akiket manapság is – már vagy harminc-negyven éve – az ismert, naponta elénk kerülő városkép képzésre, művészi leképzésre invitál. Marosvásárhely ingerel kisgrafikára, rézkarcra, fametszetre. Fekete-fehér vagy színes technikával. Ilyen művész a Teleki Tékában kiállító – csütörtökön este nyíló tárlat művésze – Szotyori Anna. 

Harminc kisebb-nagyobb Vásárhely-képet látunk, amelyek az utóbbi években, tehát az ezredforduló két oldalán készültek. Régi metszetek, felvételek, képes levelezőlapok alapján. Ismert tereptárgyak, terek és utcák. Ezek képezték az ihlet, a késztetés forrását, a város sugallta fantáziakommentárokat, kollázst és szintézist. 

Csöndes elmerülésre, nosztalgiázásra hívogató képek várják a látogatót a Vásárhelyi Forgatag zsongásában.

A kiállítást Sebestyén Mihály ajánlja.