Szomszédsági összefogás

Az összetartás szép példázata a szombaton Udvarfalván szervezett jótékonysági bál, amelynek célja a szomszéd település közösségének egyik tervét támogatni. Az ötödik alkalommal szervezett jótékonysági est bevételével a várhegyi ravatalozó kialakítását támogatják.

A február 18-án este tartott jótékonysági bálra folyamatosan érkeztek a meghívottak. A több mint kilencven pár számára terített asztalsoroknál úgy tűnt, már minden helyet elfoglaltak, ennek ellenére egyre csak érkeztek a vendégek, legtöbben a tombolasorsolásra szánt ajándékcsomagokkal. A házasság hete méltó záróünnepségének is betudható jótékonysági bálra érkező jókedélyű csoportok vidám hangulattal töltötték be a Marosvásárhelytől hat kilométernyire lévő művelődési otthont. A közigazgatásilag Marosszentannához tartozó Udvarfalva közössége ezúttal tudatosan vett részt olyan eseményen, amelyet maguk szerveztek, zömében helybéli résztvevőkkel, de a cél az volt, hogy a szórakozás mellett a szomszéd település egyházát célkitűzésének megvalósításában adományukkal támogassák. Nem sok hasonló eseményről van tudomásunk, amikor a jótékonykodással a kevésbé tehetős vagy elöregedett szomszéd település fejlesztéséhez járulnak hozzá. A házigazda László Ildikó alpolgármester és férje, valamint Szabó Tünde várhegyi lelkipásztor, illetve férje, Gál József lelkész, a kántor-tanító főiskola igazgatója volt.

 

Nemes célok támogatói

László Ildikó köszöntőjében az összefogás bizonyságtételének nevezte a nagyszámú résztvevőt, és megköszönte a vállalkozások, magánszemélyek anyagi támogatását. „Nemcsak a magunk háza táján, hanem a szomszédéban is segíteni tudunk, ha ott van rá szükség. Kivételes időkben az a közösség képes nagy tettekre, ahol a jó ügyek mindig megtalálják a maguk jó embe-reit, ahol a vágyak nem maradnak vágyak, mert vannak emberek, akik merik vállalni azok igazzá tételét” – hangsúlyozta a főszervező. Kérdésünkre elmondta: az előző jótékonysági bálok bevételeit udvarfalvi intézmények fejlesztésére használták. Első évben a napközi otthon bútorzatára gyűjtöttek, második alkalommal az iskola épületének a javítási munkálataira, harmadik évben a kultúrház számára vásároltak 150 személyes étkészletet, tavaly pedig a helyi egyházközségnek adományozták a begyűlt pénzösszeget. Amint elmondta, ennyire sokan még nem voltak, ezúttal túljelentkezéssel szembesültek. Első alkalommal 65 pár vett részt, azóta évről évre egyre többen jelentkeznek. Kosaras bált is szoktak tartani a településen, általában egy hónapnyi különbséggel szervezik, a két mulatság szervezői időben egyeztetnek, így a téli hónapokban magyar közösségi együttlétektől hangos az udvarfalvi művelődési ház. 

 

Egymásért és másokért, szeretettel

Szabó Tünde lelkipásztor barátként is köszöntötte az egybegyűlteket. Mint hangsúlyozta, a két település mindig is együvé tartozott, ezért számára külön öröm, hogy ezúttal házigazdaként lehet jelen a rendezvényen, amelynek célja a várhegyi ravatalozó kialakítása. Mint hangsúlyozta, olyanok is támogatták a rendezvényt, akik nem tudtak jelen lenni. „Kérem az Úristent, hogy abban segítsen minket, hogy egymással, egymásért és alkalmanként másokért éljünk és szolgáljunk szeretetben” – mondta fohásszal fűszerezett köszöntőjében a várhegyi lelkésznő. Amint kifejtette, a jótékonysági bálsorozat elindítása óta minden alkalommal részt vettek, ezért a várhegyi halottasház kialakításához szükséges anyagi támogatás ötlete kézenfekvőnek tűnt. Várhegyen a gyermeklétszám csökkenése nyomán megszűnt az oktatás, az egyház visszaigényelte a százkét éves iskola épületét, és azt próbálják használhatóvá tenni. Az épület egyik felében elkészült a gyülekezeti terem, irodát is berendeznének, a ravatalozót pedig az egykori tanítói lakásban alakítanák ki. Bár a tervek szerint felekezettől függetlenül a teljes lakosság halottasháza lenne, mivel a tulajdonjog a református egyházé, a felújítás is rájuk hárul. A 222 református egyháztag számára az építkezésekkel járó kiadás anyagi megterhelést jelent, ezért a jótékonysági bál bevételéből és pályázatokból próbálják jó gazdák módjára hasznosítani azt az egyházi ingatlant, amit visszaszolgáltattak. Mivel a település elöregedőben van, a jótékonysági bálon húsz pár képviselte a várhegyi magyar közösséget.

A résztvevők közül Demeter József marosszentannai lakos kérdésünkre nyomatékosította a közösségi életben való aktív részvétel fontosságát. „Porlunk nagyon, ezért össze kell tartsunk, és bármilyen gond merül fel egy közösségben, együttes erővel kell azt megoldani. Akik nem vesznek részt a jótékonysági bálon, illetve anyagilag nem járulnak hozzá, azok közül is sokan jelezték, hogy önkéntes munkával segédkeznek majd az építkezésben” – mondta a szentannai fafaragó szobrász.

Csép Éva Andrea parlamenti képviselő köszöntőjében méltatta a nemes célok érdekében évente megszervezett jótékonysági bálok közösségformáló erejét.

A színvonalas művészi műsor felvezetésével biztosítottnak tűnt a jó hangulat, amit Sinkó András tanár zenei vezetésével a négytagú diákzenekar mezőségi, magyarpalatkai népzenéjével folytattak. Hegedűn Portik Szabó Károly Viktor és Kovács Zsolt, nagybőgőn Gál Boglárka, brácsán Brassai Mátyás játszott. Ezt követte az udvarfalvi Kiss Vivien és a marosvásárhelyi Madaras Hunor páros fellépése, akik sztenderd és latin-amerikai táncokkal bűvölték el a közönséget. A vacsora előtti áhítatot Jakab 

István, a Maros-mezőségi Református Egyházmegye esperese tartotta. A hajnalig tartó mulatozáson a Csillag zenekar biztosította a talpalávalót, a menüről a Mobex étterem gondoskodott.