2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Díjesélyesek Cannes-ban

Hollywoodi sztárokkal és a korábbiaknál jelentősebb számú női rendezővel május 16-án kezdődött a nagy verseny és filmes seregszemle, amelynek hivatalos programjában 21 film versenyezhetett az Arany Pálmáért. Több díjesélyes produkció is versenybe szállt. Venczel Katalin, az MTI tudósítója helyszíni jelentése szerint az auschwitzi haláltábor parancsnokának, Rudolf Hössnek és családjának mindennapjairól szóló The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) című film, a brit Jonathan Glazer rendezése győzte meg leginkább a hivatalos program versenyében eddig bemutatott alkotások közül a Le Film Francais című szaklap által megkérdezett kritikusokat. 

Az amerikai–brit–lengyel koprodukcióban készült filmet a Screen brit kiadású nemzetközi szaklapnak értékelő külföldi filmes újságírók is élre helyezték, a török Nuri Bilge Ceylan legújabb drámájával (Kuru Otlar Üstüne) és az amerikai Todd Haynes alkotásával (May December) együtt.

Az Érdekvédelmi terület című kétórás dráma – amelyet több külföldi kritika is Nemes Jeles Lászlónak a 2015-ben forgatott, cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas Saul fia című filmjével állít párhuzamba – a napokban elhunyt Martin Amis brit író azonos című, 2014-ben megjelent regénye alapján készült.

A film címe annak a 40 négyzetkilométeres területnek a német megnevezése volt, amely az auschwitzi komplexumot körülzáró kerítés és őrtornyok mellett húzódott. Ebben az elzárt övezetben éltek a haláltábort irányító náci tisztek családjukkal.

Míg a Saul fia szubjektív szemszögből, a gázkamrákban dolgozó egyik sonderkommandós szemszögéből láttatja a koncentrációs tábort, addig Jonathan Glazer a fal túloldalán élő nácikat filmezi, mégpedig saját szavai szerint „nem szörnyekként, hanem átlagos emberekként”.

A 2013-as A felszín alatt című sci-fi 58 éves brit rendezőjének negyedik filmje egy egyszerű történet, a táborparancsnok, Rudolf Höss (Christian Friedel) és felesége, a magát „Auschwitz királynőjének” is nevező Hedvig (Sandra Hüller), valamint négy gyerekük boldog mindennapjaira koncentrálva egy uszodás, kertes házban, amely közvetlenül a haláltábor szomszédságában található.

A család természetközeli idilli életének távolságtartó bemutatását a fal másik oldaláról folyamatosan átszűrődő zajok teszik hátborzongatóvá: a halálkonvojok érkezése, a foglyok kiáltásai, a lövések zaja. A film semmit nem mutat a holokausztból, kivéve a krematóriumok kéményeiből kiáramló füstöt, miközben a gyerekek a megölt zsidók aranyfogaival játszanak, az alkalmazottak pedig az elvett ruháikból válogathatnak maguknak. 

„Minden nagyon pontosan ki van számítva azért, hogy minden pillanatban érezzük a szörnyűséges gépezetet” – mondta a rendező Cannes-ban, aki „az érthetetlen megértése” céljából folytatott kétévi kutatómunkát követően arra a következtetésre jutott, hogy a népirtás mögött álló emberek „nagyravágyó, provinciális kispolgári figurák voltak”.

„Szép házra és kertre, egészséges gyerekekre és friss levegőre vágytak. Az a borzalmas, hogy ezek az emberek nem szörnyek, hanem átlagos emberek. Hogyan lehetséges, hogy átlagos emberek ilyet tegyenek?” – mondta a filmje alapkérdéséről a rendező.

A család, de mindenekelőtt a házat és a kertet gondozó katonatiszt-feleség életében az igazi drámát az okozza, hogy Rudolf Hösst 1943-ban áthelyezik. Miután utóda nem bizonyul elég hatékonynak, 1944 májusában Hösst bízzák meg a több százezres magyar zsidóság gyors és üzemszerű kiirtásának végrehajtásával, és így a család megelégedésére az apa visszatérhet az auschwitzi táborparancsnoki pozícióba.

A gondosan megtervezett kispolgári élet és a családi ház kertfala mögötti halálgyárban folyó mészárlás közötti áthidalhatatlan szakadék megértetése a film lényege, ez kelt folyamatosan borzongást a nézőben. Az emberség egyetlen jelét egy lengyel ellenállónőnek a figurája adja, aki éjszakánként ételt dug el a kerítés mentén a táborlakóknak.

A bemutatott versenyfilmek közül az Érdekvédelmi terület mellett a Téli álom című filmjéért 2014-ben Arany Pálmát nyerő 64 éves török Nuri Bilge Ceylan Anatóliában játszódó alkotását (Kuru Otlar Üstüne) és a Julianne Moore és Natalie Portman főszereplésével készült May December című amerikai filmet kedvelték leginkább a külföldi kritikusok. Ez utóbbi középpontjában egy ötvenes éveiben járó nő, Gracie áll, aki 24 évvel korábban elcsábított egy 13 éves fiút. A pár együtt maradt, családot alapított, de a nőt továbbra is sokan szexuális bűnözőként kezelik. A család néhány napra vendégül lát egy színésznőt (Natalie Portman), aki a pár egykori találkozásáról kíván játékfilmet forgatni, amelyben Gracie-t alakítja, azzal a céllal, hogy a közönség jobban megértse a szerelmes nő álláspontját. A pár közelébe kerülve azonban a színésznő arra jön rá, hogy a családnak nem sikerült feldolgozni a problémás múltat.

A szombaton este záruló cannes-i fesztiválon a díjakat a Ruben Östlund kétszeres Arany Pálma-díjas svéd rendező által vezetett zsűri az esti záróünnepségen adja át. (MTI)


Jelenet a Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) című filmből



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató