2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tehetségét a szakemberek is elismerik. Az elmúlt évben Nagybányán az országos festészeti olimpia első helyezettje volt, ami egyben sikeres felvételit jelent az ország bármelyik művészeti egyetemére.


Ahogy beszélgetünk, arra gondolok, hogy amennyire tehetséges, annyira szorgalmas is. Kentelki Gábor, a Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum érettségi előtt álló diákja egyéni kiállításán egy termet megtöltő festménnyel mutatkozott be a marosvásárhelyi közönségnek, előbb a Köztársaság téri galériában, jelenleg a Kistemplom gyülekezeti termében.
Széles, erőteljes ecsetvonásokkal festett absztrakt képein a falu és a város világa jelenik meg. Egyszerű szemlélőként úgy érzem, hogy a színek, formák egy belső harc kivetüléseként kerülnek egymás mellé. Vannak képei, amelyeken a színek feleselnek egymással, vagy harmonikus, látványos egésszé simulnak. Ahogy távolodom a festményektől, egyre jobban kirajzolódik a vidéki és városi táj, a maga jellegzetes elemeivel és hangulatával. Végül úgy távozom a kiállításról, hogy bárhol felismerném az alkotásait. Forrongóan egyéni stílusa valószínűleg még változni fog, de már most sikerült egy jellegzetes saját képi világot teremtenie.
Tehetségét a szakemberek is elismerik. Az elmúlt évben Nagybányán az országos festészeti olimpia első helyezettje volt, ami egyben sikeres felvételit jelent az ország bármelyik művészeti egyetemére. 2016-ben elnyerte az Aranyecset-pályázat első helyét és Rotary Téka Club kiválósági I. díját is.
– Mikor dőlt el, hogy nemcsak szereted, hanem jól is csinálod?
– Harmadik osztályban a tanító nénim, Balás Éva figyelt fel rám, és ajánlotta a szüleimnek, hogy írassanak be a Talentum Alapítványhoz, ahol Kolumbán Zita, a jelenlegi képzőművészet-tanárnőm foglalkozott velem. Ő mondta, hogy ötödiktől válasszam a művészeti iskolát. 
– Képzeletből festesz, vagy a helyszínen kell látnod, ami a vászonra kerül?
– Vannak festményeim, amelyeken a táborokban vagy a különböző helyszíneken készített fényképeimből indulok ki, de előfordul, hogy képzeletből dolgozom. Az absztrakt festményeket szeretem, azokat festem szívesen. És a falusi tájat, amire a mezőmadarasi alkotótáborok ihlettek, ahol három alkalommal voltam. Nagyon jól éreztem magam, sokat tanultam, és egészen másképpen festettem utána. 
 – Hogyan éred el, hogy egy bizonyos távolságból rajzolódjon ki festményeidnek a témája? Közelről ugyanis vonalak, színek, formák vannak egymás mellett, amit a perspektíva rendez össze az ábrázolt valóság képévé. Hogyan fested őket?
– Az iskolában azt tanítják, hogy mindig távolról nézzük a festményt, munka közben is. A kiállítótermek azért kell tágasak legyenek, mert sok esetben közelről nem áll össze a kép.
– Embereket nem igazán ábrá-zolsz. A kiállításodon egy emberi alakot láttam, pontosabban annak is csak a körvonalait. Miért?
– Egy portrét megszerkeszteni nagyon nehéz. XI-XII. osztályban kezdtünk élő modell utáni tanulmányokat. Amíg nem tudom az alapokat, hiába kezdek el portrézni. Egyébként nem vonz olyan nagyon ez a téma. Lehet, hogy azért nem szeretem, mert nem tudom jól megrajzolni, vagy azért nem tudom jól megrajzolni, mert nem szeretem.
– A színek szempontjából nagyon látványos a képi világod…
– A festészetben a színeket tartom a legfontosabbnak. Vannak dekoratívabb képeim, amelyeken nem a perspektíva dominál, inkább a színek közötti arányok, a kontrasztok és az ecsetkezelés az, amire szeretek odafigyelni.
– A nagy felületek iránt vonzódsz? Miért?
– Az iskolában 50 x 70-es felületen dolgozunk festészet- és rajzórán is. Egy idő után szerettem volna a nagyobb felületeket is kipróbálni. Az anyagok azonban nagyon drágák. Azzal volt szerencsém, hogy a MOL Románia a Közösségért Alapítványánál nyertem egy pályázatot felszerelésekre. Ebből tudtam megvásárolni a vásznakat, a festéket. Ez októberben volt, és egy hónap múlva tudtam meg, hogy február elején kiállíthatom a képeim. Kezdetben örvendtem, hogy a meglévő festményeim egy helyen lehetnek, aztán arra gondoltam, hogy újak is kellenének, amelyekkel a csoportos kiállításokon még nem szerepeltem. Kíváncsi voltam, hogy milyen visszajelzéseket kapok. Ezért fogtam neki a nagy vásznaknak, holott korábban nem dolgoztam ekkora felületekre. Január vége felé már reméltem, hogy be tudom fejezni, amiért sokat kellett dolgoznom. 
– Hol tartod ezt a sok nagy képet?
– A lakásban nem férnek el, ezért nehéz a tárolásuk. 
– Hogyan fogadták a festményeidet?
– Úgy éreztem, hogy a méltatóimnak tetszett.
– Beszéljünk a díjaidról!
– 2016-ban a Rotary Téka Club kiválósági díját nyertem hat munkámért. A múlt év áprilisában Nagybányán tartották az országos festészeti olimpiát. Egy absztrakt festménnyel nyertem, amelyen a város hangulatát akartam érzékeltetni. A kép a nagybányai iskolában maradt. 
– Hány órát festesz hetente?
– Előfordul, hogy naponta két-három órát. A kiállítás előtti hajsza után egy ideje leálltam, pihenni is kell néha, mert utána nagyobb lendülettel fogok hozzá. A tavalyi tantárgyverseny előtt sem festettem két-három héten át.
– A lelki szemeid előtt nagyvonalakban látod a képet, vagy csak úgy belekezdesz?
– Időnként tudom, mit akarok festeni, de végül egészen másképpen fejezem be. Félúton megváltozik az elképzelésem, és van, amelyiket kétszer-háromszor is átfestem. Valójában minden képem egyfajta kísérlet, amelyen egy-egy újabb technikát, színkombinációt, nagyobb, kisebb felületeket, új elemek felhasználását próbálom ki. 
XII. osztály végén be kell mutatni a négy diplomamunkát, amelyeknek a vázlatát novemberben védtük meg. Azokat kell kidolgoznom júniusig, amin változtatni nem lehet, ezért nem könnyű számomra. A választott témám a falu, festenem kell egy tájképet, egy kompozíciót, egy interpretációt (egy festmény átdolgozását) és egy önarcképet. 
– Ez lesz az első? 
– Korábban rajzoltam már, de csak az idén kezdtünk el festeni. 
– Lehet-e „absztraktizálni”? 
– Jaj, nem, azon fel kell ismerjenek. 
– Érettségi után hova készülsz?
– Megpróbálom Budapesten, ahova a gyakorlati próbák mellett művészettörténetet is kérnek. Ha nem sikerül, Kolozsvárra megyek. 
– Hogy képzeled el a jövődet?
– Amennyiben lehet, a festészetet akarom folytatni.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató