A kampányba forduló, ki a nagyobb tolvaj román valóságshow idején kellemesen hat a vénasszonyok nyarában a színek és ízek érzékborzoló tobzódása.
A kampányba forduló, ki a nagyobb tolvaj román valóságshow idején kellemesen hat a vénasszonyok nyarában a színek és ízek érzékborzoló tobzódása. Nincs mit tagadni, jól ráérzett Marosvásárhely polgármestere, miként lehet lépre csalni az elégedetlenkedőket. A borral és kolbásszal tálalt bikulturális – mert azért a multikultitól még távol áll – Őszi szimfóniák rendezvénysorozat kínálata szinte minden ízlést kielégít. Még a helyszínek megválasztása is találó. Szabadtéri komolyzenekoncert a Színház téren, vásári sátrak a főtéri parkban és lacipecsenyés dübörgés a Ligetben. A magyar jelenlét soha nem volt ilyen látványos. Nemcsak korondi cserepek, Bartók-művek, Bródy János, a P Mobil vagy a Magna Cum Laude került a programba, hanem hihetetlen összefonódásnak lehetünk tanúi. A Székelyföld Napok rendezvénye is belopakodott a polgármesteri kavalkádba. Valószínűleg nem szabad túlértékelni a gesztust, különösen választási időszakban csalóka az ilyen pálfordulás, de azért a felénk nyújtott kezet illik elfogadni. Talán a másik fél is felismeri, hogy fegyvertelenek vagyunk. De a jogaink követeléséről nem mondunk le. Beszéljük meg akár egy pohár küküllőmenti bor mellett, hogy miként lehetne már talpra állítani ezt a kirabolt várost! Amelynek iparát szétcincálták a privatizációs álcába öltözött ócskavas-kereskedők. Évszázados üzemeit, a környező települések mezőgazdaságát éltető konzerv- és cukorgyárát földig rombolták. A kereseti lehetőség nélkül maradt családfenntartók és fiatalok ezért is „tántorogtak” ki, a jobb élet reményében. Itthon pedig a kevés munkahelyeken marakodunk. És sokszor tapasztaljuk, hogy a magyar nemzetiségű sikertelenül próbálkozik. Mert a
„nyámurák” uralta világban nem mindig a szaktudás dönt. Ahogy szüleink mondták: neked kétszer annyit kell tudnod, fiam, hogy sikeres légy. És még így sem biztosított a jövőd ebben a környezetben. Valóban, most már nem elsősorban anyanyelvi okok, hanem a tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyek hiánya miatt vándorolnak ki fiataljaink. Ezt bizonyítja, hogy a tovább tanuló diákság számára Magyarország már lecsúszott a dobogós helyekről. Tehát nekünk is el kell gondolkoznunk azon, mit akarunk ezzel a Székelyfölddel? Az érzelmi megközelítésen túl szükség van gazdasági-társadalomtudományi jövőtervezésre is, mert csak kultúraápolással nem teremthetünk megtartó közösséget.
