Szervezetünk védelmi rendszere (II.)

Az immunrendszerről szóló sorozatunk első részében „gyengeségünkről” volt szó, most azt nézzük meg, hogyan és mitől vagyunk, lehetünk erősek.

Az éveink múlásával hanyatló immunrendszerünk nem fátum, nem végzet, ami elől nincs menekvés. Vannak erőforrásaink, rejtett, vagy nem is annyira rejtett tartalékaink, amelyek segítségével befolyásolni lehet ezt a folyamatot.

Összesen 11 tulajdonságról fogunk beszélni. Fontos, hogy ezeket tudatosítsuk, vagyis vegyük tudomásul, hogy vannak, léteznek, és mi rendelkezünk velük. Fontos, hogy megismerjük őket, hogyan működnek, és mire vagyunk képesek általuk. Hogy ne csak tudjunk róluk, ne csak ismerjük őket, hanem használjuk is valamennyit.  

1.  Önismeret

Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagadat! 

Ez volt a delphoi jósda (Görögország) felirata kb. 2500 évvel ezelőtt. Államfők, hadvezérek, de egyszerű halandók is kérték a delphoica (delfika, a jósnő) jövendölését sorsukkal, jövőjükkel kapcsolatban. Ezt a választ kapták:

„Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy, jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.” 

Önismeret dolgában sem változtunk az eltelt két és fél ezer év alatt. Horváth Imre (1906-1993) nagyszerű aforizmáinak egyike így szól:

”Ha hinném, hogy magam ismerem, 

 magam előtt lennék idegen.”

Miért fontos az önismeret, és hogy kapcsolódik az egészség-betegség problémájához? 

Egy kicsit messziről kell kezdenem. Egészségünk szempontjából nagyon fontos lelkünk komfortérzete. Így beszélt erről valaki: megfigyeltem, hogy először lelkileg megyek tönkre (ezt a kifejezést használta), ezután menetrendszerűen mindig megjelenik valamilyen betegség. Történt valami az életében előzőleg? – kérdeztem. – Igen, valami olyan esemény, aminek következtében zsákutcában éreztem magam, se előre, se hátra nem vezetett út.

Hogyan kerülhetünk ilyen helyzetbe?

Jó és rossz döntések sorozata kíséri végig életünket. A jó döntés után vidámak vagyunk, elégedettek, könnyen vesszük az adódó akadályokat, sikereink vannak, úgy érezzük, a helyünkön vagyunk. Ezzel szemben, amikor rossz döntést hoztunk, nem jó utat választottunk, rosszkedvűek, feszültek, ingerültek vagyunk, monoton és fárasztó minden, sikertelen az életünk.

Itt van jelentősége az önismeretnek. 

Ahhoz, hogy többségükben jó döntéseket tudjunk hozni, tisztában kellene lennünk erősségeinkkel, sebezhető pontjainkkal, kompromisszumkészségünk határaival stb., stb. Gyakran derül ki utólag, hogy a látszatra adva, mások véleményéhez igazodva döntöttünk, nem a saját szükségleteinket tartottuk szem előtt.

Hogyan tehetünk szert önismeretre? 

Legegyszerűbben jól képzett lélekgyógyász segítségével, aki végigkísér az önmegismerés fájdalmas, nehéz, de érdekes útján. Ha erre nincs lehetőség, figyeljük meg és jegyezzük le egy nap alatt a fejünkben felmerülő gondolatainkat. Mire vonatkoznak? Melyek a visszatérő gondolataink, témáink? Mi foglalkoztatott a leghosszabb ideig? Az eredményt igyekezzünk higgadtan, tárgyilagosan kiértékelni. Gyors tesztként jó barátom életbölcsességét is használhatjuk: olyan vagy, amilyen akkor vagy, amikor egyedül vagy. 

Rossz döntéseink következménye a „zsákutca”. Úgy érezzük, sem elviselni, sem megváltoztatni nem tudjuk a helyzetet, úgy hívják: „életcsapda”.

Ha sikerül változtatni ezen a helyzeten, akkor megússzuk következmények nélkül. Ha nem, akkor tartós stresszállapot következik, ami egyfajta „láncreakciót” indíthat el. 

Mi történik ilyenkor a szervezetben?

Vészjelzés megy az agyunk hipotalamusz-nak nevezett részébe: baj van, tenni kell valamit! Testünknek nincs autonómiája, „vakon” követi a negatív érzések utasításait. Jelen esetben azt, hogy „ebből elég volt, ki akarok szállni”. A beinduló láncreakció alapja a tartós stresszállapot. A  hipotalamusz – hipofízis – mellékvesekéreg – szteroidokon keresztül immunszupresszió jön létre, ennek következménye pedig  a BETEGSÉG.

 Az immunszupresszió azt jelenti, hogy immunrendszerünk gátolva van, alig-alig működik. Ezt az állapotot a szteroid nevű hormonok hozzák létre, amelyek a hipofízis utasítására termelődnek a mellékvesekéregben. Az immunszupresszió egyenes következménye a betegség.

Ha rövidre zárjuk ezt a láncot, azt mondhatjuk:

önismeret – jó döntés – egészség

önismerethiány – rossz döntés – betegség

Ez így persze merev és skolasztikus, a valóság mindig változatosabb és bonyolultabb. Fiatal tudományág, a pszicho-neuro-immunológia foglalkozik ezekkel a folyamatokkal.

Érdekességként említem, s bizonyára önök is észrevették, hogy a megfoghatatlan érzésektől indultunk, majd az idegingerületen és hormonhatáson keresztül eljutottunk a nagyon is kézzelfogható testi megnyilvánulásig, a tünetekig. Vagyis akkor hol találkozik a lélek a testtel? – merül fel a kérdés. Lehet, hogy itt? 

 „Mert az a legnagyobb hiba a betegségek kezelésénél, hogy vannak orvosok csak 

a test és vannak orvosok csak a lélek számára, noha ezeket senki nem tudja szétvá-lasztani”– idéz Kopp Mária Selye János írásaiból.

2. Hit, önbizalom

Fontos, hogy bízzunk magunkban, bízzunk abban, hogy képesek vagyunk megtenni, véghezvinni, megvalósítani valamit, ami számunkra létszükséglet, életfontosságú. Hinnünk kell abban, hogy ha kérjük, megkapjuk ehhez a segítséget Fentről. Dr. Csókay András magyarországi idegsebész szavai szerint még a gépiesen elmondott ima is hatékony tud lenni, jönnek utána az ötletek, gondolatok, megoldások. És ez így van!

3. Optimizmus

Manapság pozitív gondolkodásként emlegetik, én inkább az optimizmusnál maradok. Megtörtént eset: két nő beszélget az utcán. Egyik 70 éves, a másik 75. Az idősebbik életének aktuális szakaszáról beszél, lelkesen, hosszan. Hirtelen megáll a szóözön, s társának szegzi a kérdést: Te hány éves vagy? 70 – jön a válasz. Előtted az élet! – kiált fel az idősebb. Óriási kacaj. Pedig igaza volt. Valóban előttünk az élet! Akárhány évesek vagyunk, halálunkig előttünk van az élet jó és kevésbé jó eseményeivel együtt. Rajtunk múlik, hogyan éljük. 

„Két módon élhetjük az életet: úgy, hogy észre sem vesszük a csodákat, és úgy, hogy minden napot csodának élünk meg” – mondta A. Einstein

4. Bátorság

A frontkatonák bátrak voltak, csodáljuk, tiszteljük őket ma is. Mi is, mind, kivétel nélkül nagyon bátrak vagyunk, sőt hősök, mert a biztos halál tudatában éljük minden napját az életünknek. 

Egy mese: Odamegy az oroszlán az őzikéhez: őzike, ma te vagy az étlapomon. Lehetséges lenne, hogy előbb hazamenjek elbúcsúzni a családomtól? Lehetséges, válaszolja az oroszlán. Másnap a rókához megy: róka koma, ma te vagy az étlapomon. Lehetséges lenne, hogy előbb elintézzek nehány üzleti ügyet? Lehetséges – mondta az oroszlán. Harmadik napon a nyuszikához ment: nyuszika, ma te vagy az étlapomon. És nem lehetne engem törölni onnan? Lehetséges – bólintott  az állatok királya. 

Horváth Imre szavaival vonjuk le a tanulságot:

  „Felülkerül, ki vívni mer

 Az erején felettivel!”

Dr. Bérczes Judit