2019. augusztus 17., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tavaly múlt tízéves az Erdélyi Toll

Tíz esztendő egy negyedévente megjelenő irodalmi-művelődési lap életében nem kis idő. Egyértelmű jelzése annak, hogy villanásszerűvé vált, képlékeny világunkban a virtuális létforma térhódítása, szellemi gyarmatosítása ellenére is megmaradt az igazi értékek befogadásának igénye, és az a közös erő, amely képes mindezen értékek időszerűségét, fontosságát újra meg újra felmutatni, bizonyítani.

A székelyudvarhelyi Erdélyi Toll, az Erdélyi Gondolat Kiadó szépirodalmat és irodalomtörténetet, néphagyományt, hitvilágot és a magyar kultúra számos más kincsét népszerűsítő folyóirata 2018-ban ünnepelte működésének első évtizedét. Az évfordulós lapszámok kínálatát a köszöntővel megkésett vendég igyekezetével körvonalazzuk.

Úgy gondolom, a „Tollak” egyik nagy erénye és sikerének titka a biztonságot nyújtó folytonosság, következetesség, amely lapszámról lapszámra mind tartalmilag, mind formai-szerkezeti szempontból megmutatkozik. Ezt szolgálja a sokszínű, -ízű olvasnivaló állandó rovatokba csoportosulása, a tematika harmonikusan ismétlődő forgatókönyve, amely a tizedik év termését is meghatározza.  Kérkedés nélkül, székely szorgalommal, vendégszeretettel halmoz el ez a négy lapszám is minden szellemi jóval, az évtizedes ünnepre pedig mindössze az első pár oldal emlékeztet.

A X. évfolyam első számában Kozma László így foglalja össze az Erdélyi Egyházmegye alapításának ezredik évfordulóján született Erdélyi Toll küldetését: „Hitünk, kultúránk kincsei jelképesen 10x100, ezerévesek. Szeretnénk szorzószám lenni, megtöbbszörözni a művészi alkotásokban, tanulmányokban, emberi erőfeszítésekben megnyilvánuló értékeket.” Azt pedig, hogy mit jelent tulajdonképpen a kiadó nevéül is választott erdélyi gondolat, Kozma a líra hangján válaszolja meg: „Hol bujdosik a gondolat? Virágzó tisztáson fogant/ Harmatcseppben a fényteli,/ Zúgó fenyőket élteti. (…) Létünkön úgy szivárog át/ Örvény sodor, s nyugalmat ád./ Egyszerre csönd és lágy zene.” A második lapszámban Nagy Irén így vall a Tollról: „Ünnep, kincs, varázslat,/ megújul, mint a fény/ a szavakba zárt világ/ az Erdélyi Toll hegyén”. Albert-Lőrincz Márton a „fojtó árral dacoló” lapkiadás csatáira utaló, könnyed ünnepélyesség helyett sötétebb árnyalatokat előhívó  köszöntőjébe Beke Sándor főszerkesztő nevét is beleszövi: „Mert vannak még a szónak bátor futárai,/ Ott, hol a rendnek kell szót, s hitet szolgálni,/ Ott, hol a Küküllő s a Vasszékely szólnak,/ Ott, hol Bekéék is ma irodalmat ínak…” 

A Műhely rovatban Beke Sándor Könyvterjesztés Erdélyben című beszélgetőkönyvének világába hívja  az olvasót. A szerző a szakmabeliek mellett alkotókat és kutatókat, írókat, költőket, irodalomtörténészeket, sajtómunkatársakat, történészeket, muzeológusokat kérdez korunk erdélyi lap- és könyveladásának helyzetéről, egyebek mellett arról, hogyan lehet szellemi ünneppé tenni az értékes folyóiratok egyenkénti számainak megjelenését, az üzleti szempontok mellett mennyire válhat hivatássá a könyvterjesztés, hogyan lehet kategorizálni a mai olvasót, és milyen szerep juthat a médiának az új kötetek népszerűsítésében, az olvasói ízlés és a romániai magyar irodalom alakításában. Az eszmecsere előzményét, apropóját az alapoktól felépített könyvterjesztés hazai példája, a Székely Útkereső székelyudvarhelyi irodalmi-művészeti lap kilencvenes évekbeli története szolgáltatja.

Az első két lapszám Örökség rovatában Kozma László Kölcsey költészetének eszmeköréről szóló tanulmánya olvasható. Rendszerint a kötetek elején találjuk az Írók a szülőföldről című rovatot is, amely ezúttal a második és harmadik Tollban jelentkezik lírai vallomásokkal.

A hűséges Erdélyi Toll-forgatók bizonyára nyomon követték Málnási Ferenc Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében című nagyszabású munkáját, amely a 2018-as első két lapszámban az iskolák államosítása, a harmadikban és a negyedikben az 1989-es rendszerváltás utáni helyzetet ismerteti.

Az első és második szám Monográfia rovatában Tompa Zsófia Tompa László életművének megújuló olvasati lehetőségeiről szóló tanulmányát böngészhetjük. A harmadik lapszámban a korábbi évfolyamok Irodalomtörténet rovatával találkozhatunk újra, ezúttal Csontos Mária Reményik-publicisztikát tárgyaló értekezése kapott itt helyet. A negyedik lapszámban Irodalmunk gyöngyszemei címszó alatt Kozma László Arany János közismert balladájáról, A walesi bárdokról értekezik.

A terjedelmesebb elméleti ismeretanyag után természetesen a könnyed hangú múzsáké a szó. A folyóirat talán legkedveltebb – és a szélesebb olvasórétegek számára is könnyen befogadható, szellemi élményt nyújtó – része a szépirodalmi rovat, a Múzsa és lant. Itt leginkább kortárs szerzők lírai alkotásai és rövidprózái sorakoznak, legfrissebb irodalmunk színvilága, dinamikája ismerszik meg.

Hagyományos keretei mellett mindegyre új utak felé is nyit az Erdélyi Toll. A harmadik és negyedik lapszámban Múzsák ajándéka címmel jelentkezik a világköltészet nagy alkotásait – angol, német, cseh, orosz, olasz, román lírikusok műveit – magyar fordításban megszólaltató rovat. 

Az erdélyi kultúra keresztmetszetét nyújtó folyóiratból természetesen a képzőművészet sem hiányozhat – a Maradandó művészet rovatban tárlatnyitókon elhangzott beszédeket olvashatunk –, néphagyományaink kincstárába a második Tollban Szőcs Katalin körmenetről szóló tanulmánya csalogat be, az első lapszám Hit és üzenet rovatában pedig Baricz Lajos, Nagy Irén és Beke Sándor lírája nyűgöz le.

Mind a négy lapszám vége felé könyvismertetők hívják fel az olvasó figyelmét a székelyudvarhelyi könyvkiadók – Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székely Útkereső Kiadványok, Székelykapu Könyvkiadó, Erdélyi Pegazus Könyvkiadó – műhelyében született művekre, a gazdag ismertetőanyag Regéczy Szabina Perle tollából származik. A tavalyi negyedik Toll azonban a korábbi háromtól eltérően nem recenziókkal, hanem Ráduly János Dedikációk könyve című, dokumentum-értékű munkájának részletével zárul, pontosabban ez az utolsó előtti izgalmas böngésznivaló, a leghátsó oldalakon ugyanis az Erdélyi Toll – Erdélyi Gondolat Kiadó kiadványainak világhálós elérhetőségei találhatók meg.

Kondor Béla: Liberius (1965)