Könyvbemutató és kiállítás Marosszentgyörgyön
November 14-én 18 órakor tele volt a marosszentgyörgyi plébánia tanácsterme. Ahogy a műsorvezető Moldovan Irén bejelentette: Madaras Csiszár Szilvia műkedvelő képzőművész A kép a lélek tükre című kiállításának megnyitójára, valamint Baricz Lajos Szeressük egymást – 123 szonett – és Ott van a hazám – 130 szonett – köteteinek bemutatójára gyűltünk össze.
Elöljáróban a műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket, akik Szentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Budapestről és Borzontról jöttek el az eseményre. Név szerint is köszöntette Baricz Gergelyt és Anikót Borzontról, György Leventét, a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatóját, Filip Ilona tanárnőt Ditróból, Filip Leventét, a Magyar Rádió Zenekarának brácsását, Nagy Miklós Kund művészeti írót, a kötetek bemutatóját, Sófalvi Szabolcs polgármestert, Tollas Jenőt, aki a kiállításról, illetve Madaras Csiszár Szilviáról beszélt.
Szokás szerint az együttlét a Miatyánk elimádkozásával kezdődött, majd Tollas Jenő M. Csiszár Szilvia életútjáról és munkásságáról beszélt. Megtudtuk, hogy Csiszár Szilvia a magyarországi Kőszegen született, már gyerekkorától rajzolgatott, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult, itt kezdett tudatosan „művészkedni”. 2016-ban ment férjhez Marosszentgyörgyre, azóta is alkot, Baricz Lajos atya biztatására gyűjtötte össze alkotásait, és vállalkozott első kiállítására.
Utána a műsorvezető Nagy Miklós Kundnak adta át a szót, aki a költővel kérdezte: „Kell-e ma még könyv?”, és meg is válaszolta: szükség van a könyvre akkor is, ha az emberiség fele nem olvas. Szükség van az ilyen „lírai naplóra”, amelyből megismerhetjük egy töprengő hívő ember benső világát 3542 soron keresztül. Méltatását három találó limerickkel zárta.
A kötetekből ízelítőként Pataki Ágnes olvasta fel az Isten jósága, Ha felléphetnék, Ki nem szeretne?, Egyre fennebb és Rossz világot élünk szonetteket, majd Szántó Árpád az általa megzenésített A lejtőn lefele és Isten éltesse! szonetteket énekelte el. A Soli Deo Gloria községi vegyes kar Mit ér egy hang? és A csönd éve kórusműveket adta elő Simon Kinga kántor-karnagy vezetésével.
György Levente a falusi művelődési élet értékéről, Sófalvi Szabolcs pedig a „lelki-szellemi sziget” fontosságáról szólt az egybegyűltekhez, amely a plébánián megtalálható, és amelyből töltekezni lehet.
Filip Levente Bach II. szonátájának egy részletével ajándékozta meg a jelenlévőket. Az est utolsó fellépője az egyházközségi Szent György kórus volt, amely az Ott, ahol zúg az a négy folyó című dalt szólaltatta meg Orbán Balázs és Vass Lajos citerakíséretével, Simon Kinga vezetésével.
Moldovan Irén felemelő rá- és átvezető szövegei után szeretetvendégségre hívta meg a résztvevőket, megköszönve mindenkinek a tevékeny hozzájárulást a majdnem kétórás, felejthetetlen irodalmi-zenés-képzőművészeti esthez. Ezalatt a szerző dedikált. (Szentgyörgyi)
