Szépek és csúfak

A farsang hagyományos ünnep a kibédi ifjak életében. A férfivá válást szimbolizálja. Különleges farsang, máshol farsangtemetéssel, bábuégetéssel ünneplik, a kibédi farsang pedig a lakodalomról szól. 25-30 fiatal vállalja fel az eseményt. Érdekessége, hogy csak katonaság előtti ifjak vehetnek részt, öltözhetnek be – magyarázta Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója szombaton Kibéden, miközben körülöttünk a fiatalok vidáman pattogtattak az ostorral.

Régebb a szervezők mindig azok a fiatalok voltak, akiket besoroztak. A farsang két részből áll: vannak szépek és csúfak. A szépek azok, akik szépen, rendezetten mennek – vőlegény, menyasszony, fehér bojér, piros bojér, a párja, a huszár és a párja. A főszereplő a fehér bojér, a vőlegény, mellette a menyasszony. A piros bojér és a párja, a huszárok, a két lovas, valamint a két bekérő – akik lakodalomba hívják a falu népét – és a pénzszedők mellett mennek a csúfak, a két koldus, valamint az ostorosok. 

A koldusok egész nap gyűjtögetnek, és amit begyűjtenek, abból készül este az ünnepi vacsora. Akár két-három vacsorára való is összegyűl. A koldusok általában szalonnát, kolbászt, pityókát, süteményt, bort kapnak. A vacsorát a farsangolók szülei készítik el, az édesanyák vagy a barátnők. A vacsorára a farsangi bál alatt kerül sor. A farsangi bálnak nincs semmiféle jellegzetessége, hagyományos bál, farsangi vacsora és mulatozás hajnalig. 

A hagyomány régóta él Kibéden. Barabási elmondta, az iskola levéltárában talált adatokat az 1800-as évek végéről, hogy a helyi tanító farsangolást szervezett. Ezért valószínűleg már a 19. század végén hagyománya volt, a kommunista rendszer legnehezebb éveiben is megtartották a fiatalok a farsangot. 

„A felnőtté válási folyamatnak lehetnek a részesei, ellenkező esetben nem tekintik igaziból érettnek magukat. Egy fiatalnak lehetősége van háromszor, négyszer, akár ötször is öltözni – általában tizennégy évet betöltött fiatalok –, először szépeknek, mert ahhoz, hogy csúf legyél, előbb fel kell öltözzél szépnek, csak azután lehetsz ostoros.” 

 

Nem kell félni, hogy nem lesz amit az asztalra tenni 

Délelőtt 10 órakor elindulnak az iskolától, és az esti lakodalomra hívják a falu népét. A szépek között van vőlegény, menyasszony, a násznép, házról házra járnak, a két vendéghívó megnyitja a kapukat, ahol beengedik őket, ott megkínálják, ők pedig estére meghívják a háziakat. A pénzszedők jegyet árulnak a bálra, ezzel már a bál szervezése is folyamatban van, és ez a bevétel biztosítja a kiadásokat a zenészek kifizetéséhez vagy a vacsorához.

„Az emberek adakoznak, nem kell attól félni, hogy nem lesz amit az asztalra tenni, de szomorú, hogy évről évre kevesebben engedik be a farsangolókat. A mai rohanó világban az emberek nem figyelnek oda a hagyományőrzésre, jó lenne, ha a falubeliek felismernék a jelentőségét, hogy a falunak az erőssége a farsangolás, ami Erdély-szerte ritka. Az ostorozás és ez a fajta felvonulás nagyon hasonlít a torockói farsangra, viszont ott bábuzás, égetés van, Sófalván is teljesen különböző a farsang. Illyés égetését tartják ott március elsején, hamvazószerdán, itt pedig húshagyókedd előtt tartjuk a bált.” 

Mégis optimista a hagyományőrzés tekintetében, mert mint mondta, a fiatalok nagyon komolyan veszik. „Aki januárban Kibéden jár, hallhatja, hogy csattogtatnak a fiatalok, ami azt jelenti, hogy készülnek a farsangra: fonják az ostort. A farsang után leteszik az ostort, és egészen újévig nincs több csattogtatás.” Véleménye szerint érdemes lenne odafigyelni rá a pedagógusoknak, a lelkésznek és az elöljáróknak, hisz Kibéd egyik erőssége a farsang.