A szép énekszó múzsái

A marosvásárhelyi Kultúrpalotában kétnapos rendezvény keretében április 28–29-én tartották a XXI. Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztivált.

A marosvásárhelyi Kultúrpalotában kétnapos rendezvény keretében április 28–29-én tartották a XXI. Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztivált. Mint elhangzott, a fesztivál célja a magyar énekegyüttesek számára a fórumteremtés, tapasztalatcsere, valamint a szárnyukat bontogató együttesek és karvezetőik segítése, a hallgatóság éneklési kedvének ösztönzése, az építő jellegű együtt éneklés. 

A fesztivál első napján, szombaton a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar kellemes meglepetéssel indított. Utolsó kórusművük záróakkordjaira egy másik kórusnak tűnő csapat vonult be, és az egykori valamint a jelenlegi tagok a találkozás örömét az éneklés szeretetével ötvözve köszöntötték Kovács András karnagyot. Érdekes, felemelő momentum volt mindenki számára e meglepetés, amit a pedagógiai líceum falai közt összekovácsolódott egykori kórustagok az internet közösségi oldalán, a Facebookon szerveztek meg. A közösen előadott kórusművet a karnagy meghatottan próbálta végigvezényelni, ám a régi, ismerős arcok láttán leplezetlen örömmel ölelte újra és újra magához egykori tanítványait, akik távoli országokból is hazarepültek erre a találkozóra.

A Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar megható pillanatai izgalommal töltötték el a színpadon őket követő Református Kollégium Sola Gratia vegyes karának tagjait is, de magabiztos előadásmódjukon lámpaláznak jele sem mutatkozott. A nagyok között ők mindenkor megállják a helyüket még akkor is, ha folyamatosan cserélődik a tagság, a végzősök helyét évente a
„gólyáknak” kell átvenniük. Karnagyuk hozzáértése révén ez az évente ismétlődő folyamat gördülékenyen zajlik.

A marosvásárhelyi Gecse utcai református templom Evangélium kórusa és a Bernády Kamarakórus Bárdos Lajos gazdag életművéből latin és magyar nyelvű egyházi motettákat, zsoltárokat, himnuszokat szólaltatott meg. A repertoárokból nem hiányoztak a Kodály-tanítvány népdalfeldolgozásai, valamint költök megzenésített versei sem. Az együtt éneklés öröme a díszmagyarban is éneklő helyi előadóknál éppoly magával ragadó volt, mint az ugyancsak díszmagyar női viseletre emlékeztető piros-fehér kétrészesben a tavaly alakult Búzásbesenyői és Szentpáli Vegyes Karé, vagy a szolid öltözékű Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusáé, melyben tanítók, tanárok találták meg a profizmus közös hangját.

A fellépő kórusok nem csak előadásmódjukkal pompáztak a reflektorfényben. A Magyarfenesi Vegyes Kar nőtagjai népviseleti öltözéküket képező keményített habfehér pendelyt villantottak ki a feltűzött, fekete alapon piros mintás rakott szoknya alól, melynek a hátrakötött fejkendő és ráncos csizma elmaradhatatlan kiegészítője. A Kalotaszeg délnyugati peremén fekvő Magyarfenesről érkezett kórustagok tájjellegű öltözéküket az egykori falusi asszonyokra jellemző méltósággal viselték.

Talán a hosszú hétvége és a napsugarak a szabadba csalták a kórusmuzsika kedvelőit, így foghíjas székso-rok fogadták a kórusművek megszólaltatóit, ám ez cseppet sem befolyásolta az előadók jó kedélyét, előadásmódjuk minőségét. A marosvásárhelyi közönség ezúttal is, mint általában, vastapssal jutalmazta az előadókat, a távolabbról érkezett fellépőket talán még erőteljesebbel. Az estét a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus zárta, majd a karvezetők emléklapokat vehettek át. A majd’ négyórás kórushangversenyt felemelő együtt éneklés zárta. A jelenlévők jóvoltából a szombat esti találkozón a Bárdos Lajos által kedvelt A csitári hegyek alatt című népdaltól visszhangzott a Palota.

Vasárnapra a Vártemplom Psalmus vegyes kara a csittszentiváni Shalom kórus, a marosszentgyörgyi egyesített kórus: Soli Deo Gloria, Szent Cecília, Laudate Dominum, a Református Kollégium Kamarakórusa, a Szászcsávási Vegyes Kar, a Szeretet Rapszódiája ifjúsági kórus és a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda fellépését hirdették meg.