Nagy bajban lehet az a politikus, akinek mindenről kizárólag „az” jut eszébe. Főleg, ha ellenzékben van.
Nagy bajban lehet az a politikus, akinek mindenről kizárólag „az” jut eszébe. Főleg, ha ellenzékben van. Mert ugye, egy ellenzéki politikusnak más dolga sincs, mint kritizálni az éppen fungáló hatalmat. Még akkor is, ha – bár mifelénk nem jellemző az egymást követő kormányokra – valamit véletlenül jól csinál.
„Hagyomány” nyakra-főre szidni a hatalmat, mert egy-egy heves kirohanásra mindig akad vevő a sajtóban és a közvéleményben egyaránt. Az is hagyományszámba megy, hogy az éppen választást nyert politikai erők úgy leplezik saját tehetetlenségüket, hogy majdnem minden rosszat az előző kormányra hárítanak. Az más dolog, hogy mit tettek az egymást követő kormányok: láthattuk, tapasztalhattuk, végigszenvedtük és nyögjük mindmáig.
Másik örökzöld téma a magyarok és Erdély. Huszonhárom éves demokráciánk, bár elérte a
„hivatalos” maturandust, még mindig gyerekcipőben jár. Még mindig éretlen, minden „átmeneti”és viszonylagos. Csak egy dolog állandó kampányban vagy kampányon kívül, ez pedig az RMDSZ és a magyarok. Érdekes módon ez mindig „bejön”.
Ezért is „gyakorolják” egyesek, úgy és akkor, amikor és ahol az érdekeik ezt kívánják. Máskor, ha a pillanatnyi konjunktúrában az a legjobb, ugyanazok a politikusok hirtelen magyarbarátokká válnak.
Most azonban olyanokról szólnék, akik télen-nyáron ugyanazt fújják. Egyikük a magát Nagy-Romániának nevező formáció elnöke, aki a minap Marosvásárhelyen olyan mesével próbálta szédíteni a hallgatóságát a magyar kormány állítólagos, Erdély lecsatolását célzó forgatókönyvéről, hogy Háry János is megirigyelhette volna. A volt kolozsvári bíró azonban csak a régi formáját hozta. Attól lepődtünk volna meg, ha hirtelen magyarbaráttá vált volna.
De az egyik fiatal marosvásárhelyi szenátornak, akinek a pártja amúgy nem volt soha a magyarok ellensége, szinte kizárólagos, már-már rögeszmés témája a magyarok, a magyar „grófok”, akik szerinte törvénytelenül igénylik vissza a kommunizmus idején elkobzott erdeiket és egyéb javaikat. És persze az RMDSZ, amely mindent visszaszolgáltatna a magyaroknak, ezért is ellenzi a parlamenti kivizsgálást ebben az ügyben. A szenátor, aki korábban a kormány helyi képviselőjeként számos pert indított az állítólagos illegalitások miatt, a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) összehívását sürgette már annak idején ebben a szerinte állam- és nemzetbiztonsági kockázattal járó ügyben. Állítja, hogy egy „komoly” vizsgálat „felfedhetné” a törvénytelenségeket.
Gondolom, nem szükségeltetik különösebb kommentár. Mindenesetre szegénységi bizonyítvány, ha valaki a 21. század Európájában csak ennyit ért. A jelek szerint az európaiság, jogorvoslás, tolerancia számára ismeretlen fogalmak.
