A messzi múltba nyúlik vissza a Kis-Küküllő mentén az óévbúcsúztatáshoz és újévköszöntéshez tartozó tűzkerekezés. Barabás László néprajzkutató szerint a napkultusz elemeként maradt meg a népszokásban.
Fotó: Bálint Zsigmond
A messzi múltba nyúlik vissza a Kis-Küküllő mentén az óévbúcsúztatáshoz és újévköszöntéshez tartozó tűzkerekezés. Barabás László néprajzkutató szerint a napkultusz elemeként maradt meg a népszokásban. Ma már a környék egyetlen faluja Szászcsávás, ahol megőrizték ezt a szokást legénypróbaként. Általában az év utolsó napján délutántól éjfélig szekérkerékhez erősített szalmát gyújtanak meg és gurítanak le a domboldalon. Annak lesz szerencsés az esztendeje, akinek a legnagyobb lánggal ég a kereke és a legtovább gurul. 31-én este 8-tól a legények kilenc kereket engedtek el óránként, fél tizenkettőkor kettőt, majd pontban éjfélkor hármat. S miközben a legények a dombtetőn szorgoskodtak, a házasemberekből álló szászcsávási kórus tagjai fél kilenctől óesztendő-búcsúztató egyházi énekekkel járták be a falut, és a kapuk előtt megállva köszöntötték a háziakat, ami különleges hangulatot kölcsönzött a dombok közötti településnek.
Miután a legények befejezték a tűzkerekezést, átöltözve, a volt egyházi iskolában találkoztak a házasemberekkel, lányokkal, a falu közösségével, ahol hajnalig tartott a mulatság.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
