Szárnyaszegett szabadság

Hétfő délben a marosvásárhelyi Győzelem téren felállított emlékműnél az 1989. december 21-i forradalomra és mártírjaira emlékeztek. Előbb az ortodox, majd a református és a katolikus egyház képviselői tartottak istentiszteletet, majd Hamar Alpár Benjámin, a December 21. Mártírváros Egyesület elnöke szólt a jelenlevőkhöz. Ezt követően az állami intézmények képviselői és a forradalmárok megkoszorúzták az emlékművet. 

Az 1989-es forradalmárok egyesületének a vezetője többek között elmondta, hogy 1989. december 21-én a marosvásárhelyi gyárakból vonultak ki a munkások az akkori megyei pártbizottság székháza elé, ahol a katonaság és a belügyminisztérium kötelékében szolgálók sorfala fogadta a tüntetőket. Este került sor az összetűzésre, amikor a kivezényelt katonák az emberek közé lőttek. A sortűzben hatan elhunytak, 60-an megsérültek (21-en súlyosabban), 73 személyt letartóztattak. Késő estére kiürült a tér, de másnap, december 22-én újból utcára vonult a tömeg. A pártbizottságot sorfal védte. Délelőtt azonban nem került sor összetűzésre, végül 14 óra körül a diktátor elmenekült a bukaresti központi pártbizottság székházából, s így a karhatalmi erők is majd minden városban visszavonultak. Az utcáról a nép a pártbizottság székházába tódult, és megkezdődött a birtokba  vétel. Mások a rendőrség Borsos Tamás utcai székházából kiszabadították a letartóztatottakat. 26 évvel az események után sem tudjuk, ki lőtt, habár azok, akik a téren voltak, tanúsíthatják, hogy a katonák puskáiból származtak a gyilkos golyók. Ma már tudjuk, hogy akkor a Securitate és a másodvonalban levő pártaktivisták vették át a hatalmat a hadsereg támogatásával. Az a tény, hogy egy hónappal ezelőtt lezártnak nyilvánították az 1989-es decemberi eseményekről összeállított vizsgálati dossziékat, bizonyítja, hogy senki sem felel azért, hogy 26 évvel ezelőtt emberek haltak és sebesültek meg az ország több váro-sában. 

Az igazságügyiek azt állítják, hogy elévültek az 1989-es bűntények, megváltoztak a törvények, 

a marosvásárhelyi gyilkosokat nem vonták felelősségre. Hamar Alpár Benjámin a Népújságnak elmondta: óvást nyújtottak be a legfelsőbb katonai bírósághoz, amelyben azt kérik, hogy hozzák nyilvánosságra az 1989-es eseményeket tartalmazó vizsgálati dossziékat. A forradalmárszervezeteknek kötelessége ápolni az áldozatok emlékét, és ezért is szeretnék végre kideríteni a valóságot. Mindennek dacára, 1989. december 21-én érdemes volt az utcára vonulni, életet kockáztatni a szabadságért. Viszont az új hatalom által az euforikus hangulatban tett ígéretek közül kevés vált be, mert nagyon sokan visszaéltek az áldozatok árán elnyert szabadsággal. 

A főtéri rendezvényt ünnepi gyűlés követte a prefektúra nagytermében.