Szankciók, háború és újabb NATO-csatlakozási kérelmek

Mi Putyin célja?

Február 24-én kitört az orosz–ukrán háború. Bár folyamatosak voltak a béketárgyalások, a két fél mégsem tudott megállapodni. Közben az Európai Unió folyamatosan hozza az újabb és újabb szankciócsomagokat Oroszország ellen, amellett, hogy a NATO fegyverszállítmányokat küld Ukrajnába. A háborúban azonban nemcsak a hadi stratégiát, hanem a valamikor elkövetkezendő békét is meg kell szervezni. Az már egy komolyabb kérdés, hogy tűzszüneti megállapodás nélkül, a fegyverek ropogása közben lehet-e egyáltalán békéről tárgyalni.

Vlagyimir Putyin terveiről és a háború kimeneteléről kérdeztük Feledy Botond politológust a DeepDive-on.

– Növelhetik a szankciók az Európai Unió tekintélyét? Hiszen tudjuk, hogy katonai szempontból nem vagyunk nagyhatalom, de olyan gazdasági eszközökkel rendelkezünk, amelyek a katonai nagyhatalmakat eltántoríthatják a katonai fenyegetéstől.

– Az Európai Unió tekintélyét az eredmények növelhetik. Amennyiben a gazdasági szankciók sikeresek lesznek, és bekövetkeznek a pozitív eredmények – amelyeket nem feltétlenül a szankciók váltanak ki –, akkor mindenképpen növekszik az EU tekintélye. Más esetben viszont hiába omlik össze az orosz gazdaság, vagy veszít két számjegyű százalékot a GDP-jéből 2023-ban, hogyha az ukrán konfliktus és az agresszió folytatódik, az mindenképpen rombolni fogja a tekintélyt. A jelenlegi helyzetben az a probléma, hogy a szankciók, mint közvetlen eszköz nem a harcmezőre hatnak. Bár ilyen mennyiségű és mértékű szankciót még nem látott a világ, mégis azt látjuk, hogy a Putyin-féle harci gépezet működését nem akasztotta meg. A harctéri teljesítményt ettől függetlenül számos tényező befolyásolja, mint például az orosz hadsereg fegyverellátása. Az unió még messze nem tart ott, hogy győzelmet hirdethessen. Továbbá a szankciók körül is vannak viták, hiszen a hatodik csomag az olajembargó miatt nem tudott az Európai Bizottság által javasolt formájában átmenni.

– Mikor nevezheti az Európai Unió sikeresnek a szankciókat?

– A nemzetközi jog értelmében elég világos a standard, viszont az a szinte lehetetlen kategória. A G7-ek, az Európai Unió és a NATO is arról beszél, hogy az ukrán szuverenitás helyreállítása az, ami a szankciós rezsim kivezetését lehetővé tenné. Magyarul ez az orosz erők teljes visszaverése lenne. Hozzátenném, hogy 2014-ben indultak el a szankciók, amikor több mint 2000 megtorló intézkedést hozott a nyugati világ. Ezek akkor lennének visszavonhatók, hogyha a Krím félsziget is ismét ukrán kézbe kerülne. Ennek a geopolitikai realitása alacsony, legalábbis a mai tudásunk szerint. Véleményem szerint nem a szankciók visszavonása lesz a helyes lépés. Ha a Putyin és az egykori KGB-elit által vezetett Oroszországot sikerülne elrettenteni a további agressziótól, akkor azt már sikerként lehetne elkönyvelni. Jelenleg ezt kell céloznia az intézkedéseknek, a szankcióknak, a titkosszolgálati hadműveleteknek, valamint a katonai segítségnyújtásnak is.

– Liddell Hart angol hadtudós írja, hogy a politikai stratégiának nemcsak a háborút, hanem az elkövetkező békét is meg kell terveznie. A béketárgyalások megrekedtek, de most ismét úgy tűnik, egyre nagyobb az igény a párbeszédre. A háború kirobbanása óta először egyeztetett egymással az orosz és az amerikai vezérkari főnök, Kína pedig arra szólította fel a NATO-t és az Európai Uniót, hogy kezdjen átfogó egyeztetéseket Oroszországgal. Tűzszünet nélkül lehet tárgyalni a békéről?

– Valószínűleg nem lehet túl sok reményt fűzni egy olyan béketárgyaláshoz, amikor a felek még a tűzszüneti megállapodást sem írták alá. Éppen ellenkezőleg, mindkét fél úgy gondolja, hogy az az egy-két hónap, amit ő belát a jelenlegi tervezésnél, az ő pozícióját erősítheti egy jövőbeli tárgyaláson. Tehát a tárgyaláshoz kell két fél, a támadónak kellően ki kell fáradnia, és valamelyest bevethető kell legyen a védő. Ez a helyzet eredményezi a tárgyalási pillanatot. Ez a momentum jelenleg még nincs a horizonton, sem a tűzszünet, sem a béke esetében.

– Mit akarhat Vlagyimir Putyin? Amikor kitört a háború, azt mondta, hogy nem szeretne orosz–NATO határt, ehhez képest most a finnek kérvényezték a belépést, ami egy 1900 kilométer hosszú határszakaszt fog szülni.

– Nem biztos, hogy Putyin céljai változatlanok, sőt véleményem szerint beszélhetünk egy olyan hipotézisről, ami mozgékony célokat feltételez. Minden bizonnyal már ő is belátta, hogy az a cél, amivel elkezdte ezt a műveletet, már nem valós. Idővel pedig látni fogja, hogy ebben a hihetetlenül sok változóval működő háborúban hogyan alakulnak az ő célkitűzései. Nyilván a saját értelmezési szűrőjén keresztül fogja nézni, és annak értelmében fogja alakítani a taktikát. Az oroszok elmondták, hogy mely területeket akarják megszerezni. Ennek értelmében az a céljuk, hogy teljesen elvágják az ukrán katonai ellátást a tenger irányából. A Putyin által nácitalanításnak nevezett folyamat lényegében népirtással történik. Azt elérni, hogy Ukrajna gazdaságilag évtizedekre megsemmisüljön, és az ukrán lakosság ne akarjon visszatérni, nem egy lehetetlen cél Vlagyimir Putyin számára. Ezen még akkor is tud dolgozni, hogyha a fegyverszállítások nem állnak le, és a nyugati világ a nehéz tél alatt is kitart Ukrajna mellett.