Év végéhez közeledve ismét „számvetnek” a politikusok, intézményvezetők. Ez már amolyan megszokott dolog, lazulós környezetben remélik, a sajtó nem is faggatja őket.
Év végéhez közeledve ismét „számvetnek” a politikusok, intézményvezetők. Ez már amolyan megszokott dolog, lazulós környezetben remélik, a sajtó nem is faggatja őket. Leginkább az általuk sikerként elkönyvelt dolgokról beszélnek, minket természetesen az is érdekel, hogy mit miért nem sikerült megvalósítaniuk.
Maros megye vagy Marosvásárhely vonatkozásában például „krónikus” lemaradások vannak. Lemaradtunk például a jeddi terelőútról. Az Országos Útügyi Vállalat vezére tavaly októberben, az építőtelep avatóján ugyanis azt mondta, minden szükséges erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy két év helyett egy év alatt befejezzék az útépítést. Az „építőtelepen” felvonultatott munkagépek másnap eltűntek, a 11 kilométeres út nem épült meg. Magyarázatot sem igen kapunk rá. El is könyveljük soha be nem tartott ígéretként. Mint ahogy a volt miniszterelnök, Victor Ponta tavalyi, Jedden tett kijelentését is, miszerint „2016-ban Marosvásárhelyről autópályán utazhatunk Biharkeresztesig”. A megye legnagyobb uniós projektjeként emlegetett szeméttelep már szappanopera kategóriába tartozik, nem látni a végét, az ambiciózus ötlet nyomán „megépült” motorpályán egyelőre nem szerveznek nemzetközi versenyeket, a „nemzetközi” repülőteret gyakorlatilag egyetlen légitársaság „élteti”.
Marosvásárhely viszonylatában is sorolni lehetne a nagy, de megvalósulatlan terveket. Sok van. A polgármester évzáró sajtóértekezletén kitért néhányra, úgymint a kórház melletti emeletes parkolóházra,a városi közlekedés korszerűsítésére, a regionális kórház projektre, amely még Nicolaescu egészségügyi minisztersége alatt született. Van, amelyik nem egyszemélyes elhatározás kérdése, a megvalósításhoz intézmények közti együttműködés, politikai döntés szükséges, ám sokszor sok múlik a helyi vezetők hozzáállásán.
Évek óta tisztázatlan tulajdonjogi viták, politikai csatározások miatt Marosvásárhelyen az elmúlt 25 év során nem tudott megépülni bár egyetlenegy mélygarázs vagy emeletes parkolóház. Vagy pár kilométernyi kerékpársáv. Ott, ahol szükség van erre. A tömegszállítás korszerűsítése időnként médiatéma, aztán minden marad a régiben. A kisebbségi ügyekben sincs jelentős előrelépés: sem kétnyelvű feliratozás, sem szoborállítás, sem valós anyanyelvhasználat a közigazgatásban. Egy fránya szinkrontolmács-készülék megvásárlása, üzembe helyezése is „egyezkedés” tárgyává válik e városban.
Egyeztetések, alkutárgyalások, a döntések halogatása, hangzatos, de tartalmatlannak bizonyuló kijelentések közepette a város fejlődése lelassul, és még csak jelét sem látni a felelős hozzáállásnak ahhoz, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsák.
2016 választási év lesz. Régi és új arcok, új tervek. Lehet ismét nagyokat ígérni. De tenni is kellene már.
