Száműzöttek
2015-09-15 14:19:59
- Nagy Székely Ildikó
A napellenzős szemüveges, kalapos asszonyról megoszlottak a vélemények, a környékbeliek többsége azonban egyetértett abban, hogy egy kerékkel több vagy kevesebb van neki.
A napellenzős szemüveges, kalapos asszonyról megoszlottak a vélemények, a környékbeliek többsége azonban egyetértett abban, hogy egy kerékkel több vagy kevesebb van neki. Esténként mindig ott üldögélt a lakótelep valamelyik játszóterének közelében, ismerősökkel beszélgetett vagy csak élvezte a nyárvégi jó időt. A gyermekekkel nemigen törődött. Ezért is lepett meg pár héttel ezelőtti „produkciója” a Maros Művészegyüttes épülete előtt kora délutántól szürkületig zsibongó téren, ahol a kis felületre bezsúfolt hinták, libikókák miatt a párévesnél nagyobb gyerekeknek aligha lehet felszabadultan szórakozni. Egy kisiskolásokból összeverődött csapat, talán éppen a hely szűkössége miatt, a játszótér közepén magasló ortodox templom udvarára merészkedett, ott kacarásztak, beszélgettek. Pár perc múlva azonban egy jókora deszkával „felfegyverkezve” a kalapos asszonyság is feltűnt. Igyekezett elkergetni a „betolakodókat”, közben vészjóslóan emelgette a fadarabot, úgy tűnt, hogy előbb-utóbb rásóz vele valakire. Az udvarra a nyitott kapun át vezetett az út, így én is bemerészkedtem, hogy védelmembe vegyem a gyerekeket. Ettől kezdve az asszony minden indulatát felém irányította.
– Mit keres maga itt? Menjen a saját templomához! – rikácsolta, aztán meg is csapta a kezemet. A gyerekek közben jobbnak látták lelépni a „harctérről”. Több ismerősömnek meséltem el a történteket, és mindenki úgy vélte, beteg emberekkel nem érdemes foglalkozni. Egyetértettem velük, mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a szülői felügyelet alól kinőtt, de még nagyon is sebezhető tíz-tizenegy-tizenkét évesek egyre többször és több helyen érezhetik magukat nemkívánatosaknak. Csak a Kövesdombon, az idősebb lakók kérésére, nem egy műgyepes pályát tüntetett el a városvezetés, helyükbe rendszerint parkolók kerültek. A tanévkezdés ünnepén egy számomra kedves pedagógus arra emlékeztette a szülőket, hogy a gyermeknél nincs fontosabb. Régóta vallom én is ezt, éppen ezért keserít el annyira, hogy a legtapasztaltabbnak, legbölcsebbnek hitt korosztály tagjai – tisztelet a számos kivételnek, a nagyszülői szerepben vagy anélkül is szeretetet adni képes széplelkűeknek – sokszor egészen másként látják a dolgokat.
