A számlákról
A háztartásomban elhasznált energiát tükröző számlák arra késztettek, hogy kissé figyelmesebben megnézzem a gáz és villany kifizetendő mennyiségét és árát. Kezdeném a gázszámlával, amelyen feltüntetik, hogy a szolgáltatott gáz magas fűtőértékű.
A háztartásomban elhasznált energiát tükröző számlák arra késztettek, hogy kissé figyelmesebben megnézzem a gáz és villany kifizetendő mennyiségét és árát. Kezdeném a gázszámlával, amelyen feltüntetik, hogy a szolgáltatott gáz magas fűtőértékű. Tehát a gáz árában ez a magas fűtőérték tükröződik, s ezzel számítják ki a szolgáltatott energiát, a kilowattórák számát. Kérdem én, miért kell a kilowattórát feltüntetni és ezzel a mértékegységgel számlázni, miért nem elég a szolgáltatott gáz mennyiségét leszámlázni? Válaszom egyértelmű: azért, mert a fűtőértéket nem ellenőrizheti a fogyasztó. A fűtőérték „házilag” nem mérhető, hiszen a gázórák csak a szolgáltatott gáz mennyiségét mérik, a minőséget nem! Mi, fogyasztók azonban megkérdőjelezzük, hogy valóban magas fűtőértékű gázt kapunk-e. Vagy legalábbis nem biztos, hogy mindig magas fűtőértékű gáz ég a kályhánkban. Így a fogyasztóban felmerülhet a gyanú, hogy az alacsonyabb fűtőértékű gázt a magas fűtőértéknek megfelelő áron fizettetik meg. Persze hozzáadott értékadóval együtt.
A villanyszámlát is elbonyolították, hogy a fogyasztó azt sem tudja, miért fizet annyit, amennyit a számla feltüntet. Volna egy javaslatom: a számla hátoldalán fel kellene tüntetni azokat a törvényeket, rendeleteket, amelyek alapján számláznak.
A becsült értékek feltüntetésével a gáz- és villanyszolgáltató két hónappal előre tudja, hogy milyen bevételekre számít, amit céljainak megfelelően hasznosít.
Ami a számlák tartalmának legalább részbeni megértését illeti, jogos követelés lenne a mi régiónkban a magyar nyelvű számlák kiállítása.
Janka László, Nyárádszereda
