Hiába nyilvánították eredménytelennek a vasárnapi tangatáncos népszavazást az alkotmánybírák, az össznépi itt a piros, hol a piros szerencsejáték folytatódik. Az államelnöki palotába ideiglenesen befurakodott Antonescu foggal-körömmel ragaszkodik hatalmához, miközben mérgezett nyilait jobbra-balra lövöldözi.
Hiába nyilvánították eredménytelennek a vasárnapi tangatáncos népszavazást az alkotmánybírák, az össznépi itt a piros, hol a piros szerencsejáték folytatódik. Az államelnöki palotába ideiglenesen befurakodott Antonescu foggal-körömmel ragaszkodik hatalmához, miközben mérgezett nyilait jobbra-balra lövöldözi. Nem érdekli, kiben, miben tesz kárt. Szemellenzőit fülére csúsztatva bármit félrelökne – legyen az alkotmánybíróság vagy audiovizuális tanács –, ami csúcstámadásában akadályozhatná. A szólásszabadság nevében – átmeneti közméltósági minőségével összeegyeztethetetlen módon – megfontolandó tanácsokkal látta el a taláros testületet. És nem ő volt az egyetlen. Ugyanis álságos szerepét tovább játszva, a kormányfő Brüsszelnek fűt-fát és jogállamiságot ígért, közben az általa összeterelt szocliberós, pártárulós janicsárhad a parlament két házelnöke által szentesített beadványt küldött az alkotmánybírósághoz. A másik fél, a „felfüggesztett” sem tetszelgett sokáig a békülékeny atyuska szerepében. A kikötői kocsmaverekedésekben szocializálódott kapitány valójában mindig képtelen volt a párbeszédre.
Ezek után mi várható?! A politikai válság elhúzódása a parlamenti és államelnök-választás után. Hosszú, nagyon hosszú idő. És mi minden elfecsérelt nappal szegényebbek leszünk. Tegnap is kiderült, hogy a Világbank, a Valutaalap és az ET-küldöttség találkozni szeretne az államfővel is. Csak azt nem tudják, hogy a kettő közül melyikkel. Bohózatba illő, de sírni kell rajta. Mert a pénzvilágot nem egyik vagy másik személy érdekli, hanem a stabilitás. Az a kikínlódott költségvetési egyensúly, a még eltűrt hiány, amire hajlandó olcsó kölcsönt adni nekünk. A mostani csatazajban óvatoskodnak a bankárok.
A nagy hadakozásban olyan taposóaknákat is elhelyezett az államfőbuktatásra szövetkezett tandem, amely hosszú távú károkat okozhat. Például a választásra jogosultak számának vitatásakor kiderült: nincs pontos lakossági nyilvántartás. Papíron többen vagyunk, mint a valóságban. Tehát az előző választásokon, beleértve a legutóbbi helyhatóságit is, a csalásra minden lehetőség megvolt. Valószínűleg tömegesen léteznek olyanok, akiknek két-három személyi igazolványuk van, ami könnyen előfordulhat, hisz a cigánytelepeken végzett felnőtt-anyakönyveztetési kampányok erre jó lehetőséget adtak. Az érintettek pedig egy kis segély reményében erre is hajlandóak. Lehet, a halottak nevében is szavaztak. Az élőkről és holtakról beszélt az ideiglenes államfő is, aki szerint a választási névjegyzéken szereplők száma nem felel meg a valóságnak, hiszen hárommillióan nem tartózkodnak az országban, emellett a listákat nem frissítik megfelelő ütemben, így csak arról a több mint nyolcmillió személyről lehet biztosan tudni, hogy életben van, aki szavazott. Tehát aki nem szavazott, az mind halott?
Ha a zöldfülűnek egyáltalán nem mondható belügyminiszter tudott a pontatlanságokról, miért nem beszélt eddig róla? És ezek után ki gondolja komolyan, hogy a schengeni övezetbe léphetünk? Ha az ország még a saját állampolgárait is képtelen nyilvántartani?
Nagy veszteségeink lesznek a számháború miatt.
