Számbavétel

Hiánypótló, hasznos képes album bemutatójára voltunk hivatalosak Székelyhodosra. A kiadvány, amely a tizedik alkalommal megszervezett Együttlépés–Bouger Ensemble nemzetközi ifjúsági tábornak a terméke, a község hagyományos építészeti örökségét mutatja be. A leltárt helybéli, francia- és lettországi tizenéves fiatalok készítették el, akik bejárták Hodost, Jobbágytelkét, Ehedet és Iszlót, hogy a régi házakat lefényképezzék, lakóikkal elbeszélgessenek, s arra biztassák őket, hogy a házakat érdemes megtartani, feljavítani és a falusi vendéglátásban hasznosítani.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Hiánypótló, hasznos képes album bemutatójára voltunk hivatalosak Székelyhodosra. A kiadvány, amely a tizedik alkalommal megszervezett Együttlépés–Bouger Ensemble nemzetközi ifjúsági tábornak a terméke, a község hagyományos építészeti örökségét mutatja be. A leltárt helybéli, francia- és lettországi tizenéves fiatalok készítették el, akik bejárták Hodost, Jobbágytelkét, Ehedet és Iszlót, hogy a régi házakat lefényképezzék, lakóikkal elbeszélgessenek, s arra biztassák őket, hogy a házakat érdemes megtartani, feljavítani és a falusi vendéglátásban hasznosítani. Amint Balássy András, az ifjúsági tábor szervezője, vezetője s a könyv ötletgazdája a bemutatón elmondta, szándékuk az volt, hogy az idős lakók mellett a fiatalokban és a község lakóiban is tudatosítsák, hogy a vidékre jellemző hagyományos házak nemcsak szépségük, egyediségük és régiségük révén jelentenek értéket, hanem a községben elképzelt faluturizmus alapjait képezve gazdasági hasznot is jelenthetnek. Ami lehetővé teheti, hogy „a jövő a múltban” jelszó valósággá váljon.

A rendezvényre eljöttek a testvértelepülésről, a dél-franciaországi Venerque-ből a táborban részt vett fiatalok kísérői, akik egy filmet hoztak arról, ahogyan a francia diákok a munka mellett a változatos szórakozási és tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosító tábor programját látták. A helybeli fiatalok szépen összeállított fotómontázsát Bereczki Éva, a kötet képanyagát Balássy András mutatta be.

A tábor szervezője elmondta: amikor a polgármesteri hivatalban pályázatírással és -figyeléssel bízták meg, egy folytatásos regényt készített a község fejlesztési lehetőségeiről, s egyetlen megoldásként a faluturizmust jelölte meg. Különösebb látványosságok hiányában úgy gondolta, hogy a megmaradt építészeti örökségre lehetne ezt a tevékenységet építeni. Ez tette fontossá a leltárt, amely számba veszi, hogy a hatszáz gazdaságból hány őrizte meg eredeti jellegét. Amint a fiatalok által végzett felmérésből kiderült, Jobbágytelke vezet, ahol a 316 házszám egyharmada a 19. század végén, a 20. század elején épült hagyományos anyagból és technikával. Eheden 31, Iszlón 33, Székelyhodoson 19 régi ház van, amelyek az egykori falu világát tükrözik. „Díszítésük ízlésesen mértéktartó, s a telek elrendezése az önellátó gazdaságok igényeihez szükséges környezetet tükrözi”. A házak között vannak jó állapotban levő épületek, s olyanok is, ahol a régi berendezést is megtartották. Egy részüket azonban sürgősen javítani kellene, s vannak romos állapotban levő házak is. A fiatalok által készített fényképeknek csak a töredéke, 33 került be az albumba, azok, amelyek nyomdatechnikai szempontból a legjobb minőségűek voltak – hangzott el az ismertetés során. A házakat falvanként csoportosították, s az építés évét tüntették fel a fénykép mellett. Tulajdonosaikat, lakóikat hívták meg a bemutatóra, amelyen idősekkel és fiatalokkal zsúfolásig megtelt a kultúrotthon.

A könyv bevezetőjét Vida Gábor írta, aki szerint a mértéktelen pazarlás korszakában élünk. Vonatkozik ez a népi építészet emlékeire is, amelyek egy kultúra, egy életforma jelképei. Az önellátó gazdálkodást ma már egészében nem lehet feléleszteni, de a múlt emlékeinek megőrzése nélkül nehezebb kitalálni, megalkotni és élni a jelent.

A Nyárádmente népi építészetének felfedezése és számbavétele még várat magára. Ezért hiánypótló és jelent kiindulópontot az alaposabb szakmai kutatás számára az album – hangzott el a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Központját képviselő Vajda
András előadásában, aki a tábor során részt vett a fiatalok felkészítésében.

A jobbágytelki Tóskert utcában élő Kiss Erzsébet kérdésünkre elmondta, hogy 50 éve ment férjhez az 1900-ban épült házba. Mivel mind ő, mind a férje balesetet szenvedtek, nem volt lehetőségük a régi házat megjavítani. 25 éve özvegy, s bár a fiai hívják magukhoz, s támogatják is, ragaszkodik a régi házhoz, ahol az élete zajlott. Fülöp Magdolna annak a háznak a tulajdonosa, amely az első tornácos ház volt Jobbágytelke központjában. Díszítését mesteremberek faragták, s bútorzatából a tulajdonos több darabot adott a helyi néprajzi múzeumnak. A házat, amelyben már nem laknak, eladná, de vevő nem akad rá. Elmondta, hogy nagyon örül a könyvnek, hisz így a szülői ház emléke a dédunokáinak is megmarad.

Kérdésemre Vajda András elmondta, hogy a megye magyar vidékeit átfogó reprezentatív néprajzi kutatás magyar nyelvű szakemberek és az anyagi támogatás hiánya miatt nem történt, ezért fontosak a helyi kezdeményezések, amelyek számba veszik a még megmaradt örökséget.

Ezért kell értékelnünk a Hodos–Venerque Baráti Társaság és a község polgármesteri hivatalának kezdeményezését, s mindazoknak a bel- és külföldi támogatóknak a segítségét, akiknek az album bemutatóján Balássy András mondott köszönetet. A székelyhodosi példát a megye más falvaiban is érdemes lenne követni, ahol a népi emlékek felmérése még nem történt meg. Hogy legalább az utolsó pillanatot megragadjuk.