2024. august 10., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szabédon huszonhat éve folyamatosan megemlékeznek a költőről


Vasárnap meghitt ünnepség keretében emlékeztek születésének 110. évfordulóján nagy költőnkre a mezőségi faluban.
Az unitárius templomban ünnepi istentisztelet keretében emlékezett a falu „fogadott fiára”, a költőre. Szabédi László – eredeti nevén Székely –, a kiváló magyar költő, esztéta, tudós professzor Sáromberkén született 1907. május 7-én Székely Sándor és Rédiger Emilia negyedik gyermekeként, de gyermekkorának egy részét Szabédon töltötte, a mezőségi szelíd dombok és vadvirágos rétek világában, ahol anyai nagyapja, Abrudbányai Rédiger Géza unitárius lelkész volt. 
A Szabédon szerzett emlékek és élmények mindvégig – 1959-ben bekövetkezett tragikus haláláig – meghatározó erővel voltak jelen sorsa alakulásában. Ahogy A szabédi Nagyréten című költeményében vallotta, „Ebben a faluban/nem születtem ugyan”, „semmi jussom semmihez”, mégis „enyim ez”.
Jenei Sándor lelkész köszöntőbeszédében kiemelte: innen vette írói nevét, innen vitte költészetének visszatérő motívumait, a szabédi képeket, emlékeket, „innen az urbánus és intellektuális poétának a költészetében időnként megcsendülő népi, balladás, dalszerű formák, amelyek lényegében közvetlenül kapcsolódnak nagy témáihoz”. Ezután a helyi ifjúsági egylet és a gyülekezet kórusa adott elő alkalomhoz illő műsort, majd a templomkertben megkoszorúzták a költő emléktábláját. Innen a Szabédi nevét viselő helyi iskolába vonultak, ahol ugyancsak koszorút helyeztek el az emléktáblánál, majd megtekintették az itt található emlékszobát.
Jenei Sándortól megtudtuk: a falu 26. éve minden májusban folyamatosan megemlékezik Szabédiról: a kezdeti időszakban az országos EMKE-vel közösen ünnepeltek, de mivel a szervezet Kolozsváron tudományos ülésszakokat szervezett, nehéz volt összeegyeztetni az időpontokat, így lassan elmaradoztak a közös emlékezések, hét éve a szabédi unitárius egyházközség szervezi a helyi emlékünnepségeket. Jenei elismerte: sok függ attól, hogy lelkészként mennyire rázza fel a közösséget, hogy évente emlékezzenek, így erősítve a helyiekben a tudatot, hogy Szabédi az övék is. Úgy tűnik, ezt sikerült elérni, idén a gyülekezet „magja” részt vett az ünnepségen. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató