2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Stressz a mindennapjainkban – ösztönöz vagy megbetegít?

A stressz manapság életünk velejárója, egyesek szerint az élet sava-borsa. Csak éppen nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal és intenzitással van jelen az életünkben. 

A stressz manapság életünk velejárója, egyesek szerint az élet sava-borsa. Csak éppen nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal és intenzitással van jelen az életünkben. A tartós stressz hatására szervezetünk testi tüneteket kezd produkálni, tipikus kísérőtünete az az érzés, hogy életünket már nem tudjuk irányítani. A legkisebb dolog is elég ahhoz, hogy úgy érezzük, betelt a pohár. Lelki egészségünk védelme és mindennapi stresszeink – ezzel a címmel szervezett beszélgetést a hét végén a Vásárhelyi Forgatagon a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ és a Familia Centrum. Ez alkalommal Becsky Borbála és Cosma István pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, Les Zoltán lelkész és Molnár Judit klinikai pszichológus boncolgatták a tematikát, ami szinte mindenkit érint. 
Amikor túl sok mindent kérnek számon rajtunk, túl sok feladat hárul ránk, és nem tudjuk ezeket megoldani – így határozták meg a stresszt kiváltó élethelyzeteket a közönség soraiban ülők, de az is elhangzott, hogy vannak személyek, akik lelki alkatukból kifolyólag maguk generálják a stresszhelyzeteket. Selye János, a stressz legismertebb kutatója szerint ez életünk sava-borsa, azaz alapvetően pozitív, például problémamegoldásra, vészhelyzetekben gyors reakcióra ösztönöz, csak akkor válik ártalmassá, ha a kiváltó probléma mértéke meghaladja a szervezet megküzdési képességét. Cosma István szerint különböző stresszorok vannak, azaz a szervezetre ható külső erők, körülmények, azok az ingerek, amelyek a stresszválaszt létrehozzák; ezek lehetnek kapcsolati problémák, munkahelyi gondok. 
 
A „kell” határozza meg az életünket 
Molnár Judit klinikai pszichológus aggasztónak tartja, hogy munkája során azt tapasztalja, egyre csökken az életkor, amikor a gyerekek stresszhordozókká válnak. – Mi, felnőttek, saját stresszünket nem tudjuk kezelni, így átirányítjuk a gyerekekre. Már pozitívum, ha a szülő egyáltalán felfigyel a jelekre, és elhozza a gyereket, aki valójában tükörképe a családi diszfunkciónak, valamint az iskolai elvárásoknak. Sajnos, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy nem tudnak együtt lenni a családok, nincsenek közös élmények. A munkaköri stresszt hazavisszük, egzisztenciánk attól függ, hogy megszerezzük-e a pénzt, a kell határozza meg az életünket. A gyerekekkel szemben is – kell alapon – túlzott elvárásokat támasztunk, ilyen-olyan különórákra hordozzuk őket. Egy egyszerű példa arra, hogy mennyi függ a hozzáállástól: ha egy vizsga esetén eldöntöm, hogy márpedig most át kell menni, akkor lehet, hogy annyira bepánikolok, hogy leblokkolok, semmi sem jut eszembe, és elbukom a vizsgát. De ha úgy állok hozzá, hogy készülök, de nem gond, ha most nem sikerül, mert úgyis van még egy szesszió, máris nyugodtabb maradok – magyarázta a szakember, aki szerint az emberekre az is jellemző, hogy minden problémára külső segítséget várunk. – Amíg a tartós stressz okozta tünetek nem válnak tűrhetetlenné, nem ismerjük fel, hogy gond van. Akkor elmegyünk orvoshoz, például tűrhetetlen fejfájásra panaszkodva, az orvos gyógyszert ír fel, a páciens pedig másfajta segítséget nem is próbál kérni. Kintről várjuk a megoldást a problémáinkra, nem nézünk magunkba, hogy a tünetek hátterében milyen belső hatások állnak – fűzte hozzá Molnár Judit. 
 
A gyereket nem kell megóvni a stressztől
Becsky Borbála szerint a gyerekeinket nem kell megóvni a stressztől, hanem meg kell tanítani őket arra, hogy hogyan kezeljék. 
– Ha én szülőként összeroskadok stresszhelyzetekben, a gyerekem ezt a példát látja. Terápia során tapasztaljuk, hogy abba rokkannak bele a szülők, hogy nem tudják megóvni mindentől a gyerekeiket. A boltban hosszasan nézegetjük a termékeket, hogy ebben is, abban is túl sok a káros anyag, nem visszük bizonyos helyekre, mert túl sok a fertőzési góc – mutatott rá. 
 
A munkahely az első számú stresszforrás
A pszichológus hangsúlyozta, a stresszhelyzeteket testi reakció követi, ami természetes, és bizonyos ideig emberi képességünk, hogy ellen tudunk állni. A stressz nem azonnal hat, de nem tudni, hogy kinél hol a határ, mikor telik be a pohár. Ezért saját toleranciaszintünket mindig felül kell vizsgálnunk. A vizsgálatok szerint a stresszforrások között az első helyen a munkakör szerepel, ugyanis ott a kötelezőség, hogy az ember ebből él, meg kell felelni, gyakran nehéz természetű főnök keze alatt kell dolgozni, folyamatosak a kihívások. A stresszt kiváltó tényezők között második helyen az anyagiak állnak, a nélkülözés önmagában stresszforrás, ezt követi a munkatársakkal való viszony (rivalizálás vagy lenéznek valakit a munkahelyén), a közeli hozzátartozókkal való kapcsolat, párkapcsolat, és csak ezután a gyerekek okozta mindennapi problémák. Becsky Borbála szerint a gyerek azért van a lista végén, mert valójában az, hogy a gyerek feltétel nélkül szeret, jelentős erőforrás is számunkra. 
 
Ne akarjuk mások életét élni!
Les Zoltán lelkész rámutatott, téveszme, hogy a keresztény ember élete stresszmentes. A keresztény embernek a tarsolyában van egy plusz, az Istennel való kapcsolat, és ez olyan forrás, amiből erőt meríthet. – Gyakran hallani, hogy Isten elé viszi valaki a problémáját. Ez nem azt jelenti, hogy a gondja megszűnik, hanem erőt ad neki, hogy hozzá fordulhat. A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy az emberek három-négy ezer évvel ezelőtt is hasonló helyzetekkel küzdöttek, mint ma, például külső stresszhelyzetekkel, mint a háborúk, vagy bűnt követtek el. Manapság gyakori, hogy azt kívánom, a másik ember életét éljem, mert ő tehetősebb, jobb munkahelye van. De aki nem a saját életét éli, az irigykedik, pletykál másokról. Az élet élvezéséhez nem pénz kell. Nem azt mondom, hogy nincs szükség pénzre, hiszen a boltban szép szóért nem adnak cipőt a gyereknek, de az elégedettségem ne attól függjön, hogy mit birtokolok, hanem hogy milyen élményeim vannak a családommal – hangsúlyozta a lelkipásztor. Bakó Mária hozzáfűzte, sajnos hajlamosak vagyunk csak a negatív dolgokat látni, és nem hagyunk időt magunknak arra, hogy felszusszanjunk, hanem egyik dolgot még be sem fejeztük, máris a másikra hajtunk. – Ha valamit úgyis meg kell tennünk, legalább jó szívvel tegyük, ez nem kelt feszültséget. Ha a gyereknek tizedszer is be kell kötni a cipőjét, ne feszülten, türelmetlenül álljunk neki – hangzott a jó tanács. 
 
Testi és viselkedésbeli tünetek
A „pozitív stressz” ugyan serkentőleg hat, és segít a vészhelyzet elhárításában, ellenben ha a szervezet nem képes megbirkózni az adott élethelyzettel, testi és lelki szinten is számolni kell a káros hatások kialakulásával. Megjelennek a testi tünetek: fejfájás, szorító mellkasi érzés, heves szívdobogás, izzadás, hasmenés vagy székrekedés, alvászavar, főként gyerekeknél éjszakai fogcsikorgatás, magas vérnyomás, hányinger. Ezek mellé koncentrációs nehézségek társulnak, csökken a munkahelyi teljesítmény, az egyén állandóan feszült, sírásrohamok vagy dühkitörések fordulhatnak elő, depresszióra utaló jelek, illetve szenvedélybetegségekre (alkohol, drog) való hajlam vehető észre – sorolta a tartós stressz okozta tüneteket Becsky Borbála. 
 
Apró élményekből töltekezzünk!
Cosma István kifejtette, nincs stressz nélküli élet, ezért fontos megtanulni bánni az érzéseinkkel. – Ha például ki kell fizetnem a számlákat, és már előre bosszankodom, hogy sorba kell állni, vajon elérek-e, jár le a határidő, akkor a kapcsolataimban is türelmetlen leszek. Annyi minden van az életünkben – kötelezettségek, felelősség –, de ezek mellett meg kell találnunk azokat a dolgokat, amiket szívesen csinálunk. Fontos, hogy ne csak szorongást, feszültséget éljünk meg, hanem mosolyt, elégedettséget is. Próbáljuk egyensúlyba hozni a két oldalt. Gyakran szembesülünk a tehetetlenség érzésével, de tudatosítanunk kell magunkban, hogy milyen erőforrásaink vannak a stresszhelyzetek kezelésére, és ezeket a hétköznapokban használjuk is. Nem elég a nyári szabadság alatt feltöltődni, kikapcsolódni, a hétköznapokban is folyamatosan töltekezni kell, akár apró dolgokból, élményekből, amelyek örömet szereznek. Érdekes kutatásról olvastam, amiből egyértelműen kiderült, hogy az emberi kapcsolatoknak, együttléteknek stresszoldó hatásuk van. Erre fókuszáljunk – ajánlotta a pszichológus. 
Általános recept nincs, hogy miként kezeljük a stresszhelyzeteket, viszont a beszélgetésen jelen lévők saját tapasztalataiból kiderült, hogy gyakran aprócska dolgok – mint a hosszas forró zuhany, zenehallgatás, kocogás a természetben – segítenek a felgyűlt feszültség levezetésében. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató