Mintha más dimenziókban élnénk, párhuzamos pénzügyi világokban, elbeszélve egymás mellett.
Mintha más dimenziókban élnénk, párhuzamos pénzügyi világokban, elbeszélve egymás mellett. Most nem a jövő évi pénzügyi változásoknál, ezek becsült hatásainál, az emiatti országos tiltakozáshullámnál időznék el. Inkább azon morfondírozok, hogy miközben különböző – bizonyára nem szerény költségvetéssel készült – felmérésekből az derül ki, hogy Románia élen jár Közép- és Kelet-Európában az adóbefizetés könnyűségének tekintetében, Liviu Voinea, a Román Nemzeti Bank kormányzóhelyettese szerint javítani kell az adók és illetékek begyűjtésén, ami jóval elmarad az EU-tagállamok szintjétől. Márpedig ha nem sikerül megfelelő arányban begyűjteni az adókat, felpörgetni a gazdaságot, költeni sem lehet annyit, amennyi szükséges lenne. Sem egészségügyre, sem oktatásra, sem ipari beruházásokra. A kormányzóhelyettes szerint a gazdaságban elkönyvelt veszteségek 90 százaléka a magánszektor számlájára írható. Csak éppen arról nem beszél senki, hogyan sikerült azt a „teljesítményt” elérni tavaly, hogy közel negyedmillió, többségi magántőkével működő cég vált veszteségessé. Aztán a bankvezér megállapítja: lehetővé kell tenni a piacra lépést, és javítani az adóbefizetési kultúrán. Vagy inkább hajlandóságon – tehetnénk hozzá.
Miközben a PwC Paying Taxes 2018 ( a Világbank éves jelentésének részét képezi) felmérés szerint nyolc helyet ugrott előre (a 42. pozícióra) Románia az adók és illetékek befizetésének könnyűsége szempontjából (egységes ügyintézési ablak, online fizetési mód, bankkártyával való átutalás stb.), furcsamód valami miatt mégsem sikerül annyit bevételeznie az államnak az adókból, amennyire számít. A becsült és a valóságos értékek között nagy különbség van. Ugyanakkor, ha egy közpes méretű vállalkozást veszünk alapul, az évi 14 befizetés száma nem sokkal több, mint az uniós tagállamokban. Az értelmezhető, kiskapus törvénykezésben, a korrupcióban kereshetők a befizetés elmaradásának okai, valami miatt azonban mégsem javul a helyzet.
Ha csak a héabefizetést vesszük alapul, a deficit mint-egy 37 százalék, a legnagyobb az unióban, ami pénzesítve 7,7 milliárd eurót tesz ki. Ez azért már valami, és komoly adócsalásra utal. De beszélhetnénk mindenféle egyéb, magánszemélyek által befizetendő illetékekről, adókról, járulékokról. Arról, hogy az állami kincstárban – a kiírtak ellenére – esetenként nem lehet bankkártyával fizetni (saját tapasztalatom), hogy egy közintézmény gyakran képtelen összehangolni a „pénzhozó” adatbázisokat, hogy egyes településeken a lakosok egy bizonyos része még csak nem is szerepel az adófizetői jegyzékben (a kozmetika javítja a statisztikát, ergo a visszaosztást illetően jobban jár az önkormányzat), de nem is bajlódik azzal, hogy rendezze ezt a problémát. Márpedig addig, amíg a politikai akarat a törvényi kiskapuzást szolgálja, e felmérések megtévesztők, a nagyberuházók pedig az istennek sem fognak tolongani azért, hogy Romániában fektessenek be.
