„Sózott nyuszifül”
2023-08-07 14:00:00
- Kuszálik Péter
Reál szakos osztályba jártam, de két évig latint is tanultam (nem csak tanították). Szerettem, mert logikus volt, és azt is megtapasztaltam, hogy nem hiábavaló dolog ezzel is foglalkozni. Meg aztán rengeteg ókori közmondás szivárgott át a magyarba, ez annak volt köszönhető, hogy az előző generációk hat (vagy nyolc?) éven át biflázták a latin kötőszavakat, az igeidőket és az ókori költők műveit. Nem csupán az akkori tanügyminiszterek kedvtelése kívánta meg a tantárgy oktatását, ui. több akkori – értelmiségi – szakmának is a latin kultúra volt az alapja. Édesapám jogot végzett, náluk a római jog volt az alap, édesanyám pedig latin–francia szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen. Ez nem azt jelentette, hogy a vasárnapi ebéd közben latinul csordogált volna a beszélgetés az asztal körül, de ragadt rám annyi latinos műveltség (= lateiner kultúra), amennyi kellett az élethez. (Jókai regényeiben is bőségesen fordultak elő latin szavak, mondások, utalások.) Ennek okán nem mindig kellett segédkönyveket föllapoznom egy-egy latin közmondás megfejtéséhez. Példának okáért (e.g.) az idő témájához a „tempora mutantur et nos mutamur in illis” mondás illik. A jelentése: változnak az idők és velük együtt mi is. – Közbevetőleg elmondanám, hogy az előbb zárójelbe tett ’e.g.’ az ’exempli gratia’ rövidítése, s bizony-bizony még az angol nyelvben is használják (beszéd közben ’í-dzséj’-nek ejtve ki), merthogy az európai nyelvek egy része latin gyökerekkel rendelkezik (az angol mellett nyilván az olasz, spanyol, francia, nem utolsósorban a román).
Csak a vicc kedvéért mondok el két ’szófejtést’, amelyekkel utazásaim során találkoztam. Prágában az ember elég hamar beleütközik a divadlo (= színház) szóba, s amikor az optikus kirakatában megláttam egy színházi távcsövet, akkor a mellette álló feliratot egy életre megjegyeztem: divadelni kukatko. Moszkvában – rövid gondolkodás után – a parikmaherszkaja szót is meg tudtam fejteni: fodrász. A parik a parókából jön, a német Macher készítőt jelent, de a magyarban néha előforduló macher jelentése: ügyes, agyafúrt ember. (Nem vagyok nyelvzseni, a megfejtéseket az üzleti kirakatok is segítették…)
A nyelvleckének vége, folytassuk a múlt heti témánkat: sanzonok és slágerek változása az időben.
Ha már az időről beszélgetünk, időzzünk egy kicsit az időmérésnél is. Falun és városon más-más szokások alakultak ki az idő praktikus mérésére. András bá nem győzte észben tartani a kilenc gyermeke születési adatait, de azért nagyjából tudta, hogy melyik mikor jött a világra: Erzsébet disznóöléskor, Imre szénahordáskor, János pedig akkor, amikor az alsó hidat elmosta az áradó hólé. Pityókaásáskor is született egy, de arra már nem emlékszik, hogy az éppen Róza volt-e, avagy Piroska. – Így múlik el az életünk, egyik gyermektől a másikig.
Botond – a könnyűzene bolondja – a lemezgyűjteménye tasakjaira írta fel a fontosabb dátumokat. A slágerek születnek és meghalnak, a lemezek pedig arra jók, hogy fel-feltámasszuk a tetszetősebb nótákat. Botond gyűjteményére több ’piacos leányzó’ is kíváncsi volt, s ő igen engedékenynek mutatkozott, ha szemrevaló volt a jelentkező. Paul Anka lemeze, a You Are My Destiny (Te vagy a végzetem) volt az egyik legjobb ’toborzó’, de az igazit nem ez, hanem Kovács Kati első kislemeze hozta a házhoz; a borítón ott az eljegyzésük dátuma. (A Koncz Zsuzsa-féle Rohan az idő nem volt olyan sikeres Botond toplistáján, mert Kovács Kati négy és fél oktávját nemigen lehet lekörözni.) Idő teltével lanyhult a lemezvásárlási kedv, s a lakásban is egyre kevesebb lett a tárolásra alkalmas hely. Az utolsó lemezén, amit még sikerült becsempésznie a házba, Csepregi Éva énekli a Lambadát. Bő harminc éve söpört végig a sárgolyón ez a divatőrület, heves szívdobogást okozva a táncért rajongók körében. A jogtiszta magyar változat megjelenése előtt már kórusban énekelték a pesti parketten a nóta eltorzított szövegét, hallás után átigazítva a portugál eredetit (merthogy a tangó Argentínából terjedt el, a lambada pedig Brazíliából). Olyanszerű volt ez, mint Hofi klasszikus paródiája, aki a We Are the World szövegét „Piál a föld”-re ferdítette. Nos, a Lambada első két szavát Kispesten „sózott nyuszifül”-nek hallották és mondták, így is ment ez addig – s még azután is –, amíg sikerült rendes magyar szöveggel a köznép elé szórni. A lemez tasakján az 1989-es időket jellemző feljegyzés: „a meggyengült moszkvai cenzúra nem tudta útját állni a Lambada elterjedésének s a nyomában hömpölygő demográfiai hullámnak”. Botondra ez már nem hatott, mert ő Yves Montand, Edith Piaf és Gilbert Bécaud lemezeivel alapozta meg a gyűjteményét, és a Pink Floyddal hagyta abba a komoly gyűjtést; utána már csak kivételesen jó dalokat vásárolt meg. – Így múlik el az életünk, a You Are My Destiny-től a Nothing Compares 2 U-ig.
S ha zene (és zaj), akkor szánjunk még néhány sort a Vibe-ra, meg a fesztiválok kártékony fajtáira (merthogy a vásárhelyi Harmonia Cordis és a Csíkszeredai Régizene Fesztivál a civilizált szórakozások közé sorolhatók): Kolozsváron az Untold, Magyarországon a Sziget és a Balaton Sound fesztivál keseríti meg több tízezernyi környékbeli ember napjait, Münchenben az Oktoberfest okoz álmatlan éjszakákat és termel negyvenvagonnyi szemetet. Egyiket sem lehet megakadályozni vagy civilizáltabbá tenni. Hozzá kell szokni, mint az időjárás viszontagságaihoz. A magamfajta firkászok is tudják ezt, de hisznek a lehetetlenben. A reménykedés úri passziója – meg a dohogás joga – éltet minket. – Így múlik el az életünk: egyik fesztiváltól a másikig.
